Mindannyiunk kincsét őrzik

Ezüstpénzeket találtak Porcsalmán járdafelújítás közben. A hat évvel ezelőtt, a 2015. évi nyár vége felé felszínre került közel két kilogramm súlyú, a XVI–XVII. századból ránk maradt, zöldes színű patinával borított kincsleletet szívesen látta volna az akkor már bő egy éve elkészült porcsalmai tájház is, de az természetesen a nyíregyházi Jósa András Múzeumba került, ahol a régészek elvégezhették az érmék szak­avatott restaurálását.

A Szatmári-síkságon, az Ecsedi-láp vidékén elhelyezkedő történelmi település, Porcsalma nevét a Bors (török eredetű személynév) halma szóösszetételből származtatjuk. Gyönyörű tájházát egy korábbi években megvásárolt és helyi védelem alá helyezett ingatlanból a Darányi Ignác Terv keretében e célra mintegy 27 millió forintot nyert helyi önkormányzat alakíttatta ki fél év alatt, 2014. május 30-ára.

Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal akkori debreceni műemlék-felügyelője, Virányi Zsolt ellenőrzése mellett lezajlott munka kiváló eredményt hozott: a tájház azóta is vonzza az arra járó turistatekinteteket.

Régi világot őriz

Az 1870-ből eredő szépségében tündöklő mai tájház a település központjában, a műemléki védelem alatt álló, középkori eredetű református templomtól egy kőhajításnyira található. A kerítés mögött elhelyezett tájékoztató tábláról sok mindent megtudhat az idegen. Többek között azt, hogy a gyalult fenyődeszkákkal borított fagerendás mennyezet minden helyiségben megvan, a szobákat még az eredeti döngölt földpadló borítja.

A három udvari homlokzaton végigfutó körtornác eredeti faoszlopos kialakításával igen széppé teszi a jellegzetes szatmári lakóházat. A házra nádfedés került, a sártapasztással simított falak fehérre meszeltek. A ház mögé épített hatalmas gazdasági épület több helyiséget és funkciókat foglal magában. Hátul, az istállók ajtajai felett ívesen rakott, boltívekre emlékeztető tégladíszítés van. Az épület lábazata terméskő, a falazata vályogtégla. A keskeny telken az ólak után található a régi gémeskút és az itatóvályú.

A tájház kertjében olyan, a tájegységre jellemző gyümölcsfákat telepítettek, mint a mézkörte, a kenézi piros alma, penyigei szilva, milotai dió. Az előkertet pedig a tájban régóta megszokott virágok díszítik. A fásított, parkosított telekrészen, az épületek mögött pihenőpadok találhatók asztalokkal és sütő-főző helyekkel.

Tatároknak füstölő

Porcsalma tágas, zöld terét a műemlék református templom uralja. Eredetileg a katolikusoknak épült a 15. században késő gótikus stílusban. A templom berendezése a 18. században készült copf stílusban. Tornyát 1795-ben, már a reformátusok építették hozzá, a templomot 1842-ben meg is nagyobbították. Falába építve egy tábla őrzi Kovács György emlékét, aki 1717-ben a községet megmentette a török-tatár csapatok dúlásától azáltal, hogy a község köré szalmát rakott és azt meg­gyújtotta. A tatárok azt hitték, hogy a község leégett, és elvonultak.

Meg kell említsük, hogy a község görögkatolikus temploma is látványosság, 1786-ban Szűz Mária oltalma tiszteletére szentelték.

Ezek az épületek őrzik a múltunkat, ma már nem építünk ilyeneket, de nekünk értékelni kell szépségüket, építészeti megoldásaikat. Kötelességünk megóvni őket a magunk, utódaink, egész nemzetünk örömére, önbecsülésére.