Mohikán zenekar

2021.08.15. 07:00

A Republictól örökölték meg Tamást

Elkészült a szabolcs-szatmár-beregi szálakkal rendelkező Mohikán zenekar harmadik stúdiólemeze.

LTL

Ha a mohikán szó elhangzik, óhatatlanul is a Cooper regényéből készült amerikai kalandfilm jut az eszünkbe, ezért aztán elé biggyesztjük az „utolsó” jelzőt. A hat esztendeje alakult Mohikán zenekar tagjai az indiánokra jellemző elszántsággal csaptak a húrok közé, és a történetük korántsem zárult le, sőt augusztus 13-án, pénteken jelenik meg a harmadik stúdiólemezük Köszönjük szépen címmel.

Cipőhöz fűződő szálak

– A Mohikán 2015-ben kelt életre, ám a históriája sokkal régebbre nyúlik vissza. Serdülőkoromtól fogva írtam verseket, majd később dalokat. Lelkes Republic-rajongóként ezeket a kilencvenes évek végén megmutattam a legendás Cipőnek, azaz Bódi Lászlónak, aki határozottan támogatott abban, hogy alapítsak zenekart, mert ezeket a dalokat „meg kell csinálni” – említette Nagy Tibor István, a Mohikán dalszerző frontembere, aki a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán Nyíregyházán addiktológiai konzultánsként tanul. – Olyannyira közel kerültem a Republichoz, hogy színpadi munkatársuk és menedzser-asszisztensük lettem. Aztán a zenéről elterelődött a figyelmem, de Cipő halála után felerősödött bennem mindaz, amit mondott. Talán egyfajta gyászreakció volt részemről a Mohikán megalakítása. Akkoriban találtam rá társaimra, Földes Mátéra, Sivák Zsoltra, két évvel később csatlakozott hozzánk Paróczai Attila „Tacskó”, ő korábban a Török Ádám és a Mini basszerosa volt. Zsolt és Máté gitároznak, illetve Máté a zongora mögé is bepattan olykor. Attila a Tacskó becenevét Török Ádámtól kapta, basszusgitáron játszik, és sokaknak ismerős lehet, hiszen a Piramis zenekar 2006-os Aréna-koncertjén ő helyettesítette, illetve egészítette ki Som Lajos játékát. Dobosposzton nincs állandó zenekari tagunk. Miután a csapat egyik alapító tagja, Nagy Gergő a pandémiás helyzet miatt kivált, két zseniális dobossal, Csintalan Györggyel és Baki Józseffel dolgozunk együtt mint állandó közreműködőkkel. A csapat egyik fele Budapesten él, ketten pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Én miskolci vagyok, és rengeteget jártam Nyíregyházán, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a Republic zenekarral.

Egy a szívem

A Mohikán zenekart régi barátság köti a 35 éves nyíregyházi Galambos Tamáshoz, aki súlyos oxigénhiánnyal látta meg a napvilágot. A mozgásirányításában és beszédközpontjában károsult fiatalember kerekesszékben éli az életét, és szóban szinte alig tud kommunikálni a külvilággal. Régóta ír verseket, ez neki az egyik legfontosabb önkifejezési mód: rímekben fogalmazza meg gondolatait, félelmeit, reményeit. Egy beteljesületlen szerelem ihlette azt a versét, melyet a Mohikán megzenésített Egy a szívem címmel. Ez a zenekar egyetlen olyan felvétele, aminek a megalkotásában külső személy vehetett részt, így vált Galambos Tamás alkotásából egy szívbemarkoló dal.

– Tamás helyzete nem lehet könnyű sem neki, sem a szeretteinek. Mi ezt el sem tudjuk képzelni, ahogyan a szülei erőfeszítését és áldozatát sem – mondta Nagy Tibor István.

Hozzátette: – Számomra mindig megindító, hogy ebből soha semmit nem érezhet más, hiszen mindig vidámak, közvetlenek, és minden nehézség ellenére igyekeznek családként teljes életet élni. Én mint friss apuka, csak mélységes tisztelettel tudok szólni ezekről az emberekről. Tomi élete – az oktatástól a mindennapi, számunkra egyszerűnek tűnő dolgokig – sokkal speciálisabb. Neki az év fénypontja a Nyíregyházi Papnevelő Intézet növendékeinek köszönhetően életre keltett Szent Damján Tábor, ahol fogyatékkal élő fiatalok találkozhatnak egymással.

– Mi Tamást már régóta ismerjük. Még a Republictól örököltük: lelkes rajongóként gyakran voltak ott a színpad előtt a szüleivel és a húgával, Dórival együtt. Ő a Republic és a Mohikán kis szeretett barátja. Egyáltalán nem jelentett kihívást a versének a megzenésítése. Ugyanis vannak olyan ihletett pillanatok, amikor szinte semmilyen erőfeszítésbe sem kerül az alkotás. Egyszerűen jön, és kész! Ez egy ilyen pillanat volt. Ugyanakkor félve nyúltunk hozzá a dologhoz, hiszen az ő legszemélyesebb érzéseit kellett dal formájába önteni. A felelősség volt a legnehezebb. Előbb az okozott nagy boldogságot, hogy elkészült, azután pedig az, hogy lemezre is került. Most már annak örülhetünk, hogy végre kézzel fogható a megjelent korong.

Mindenki vágyik a jóra

– Amikor látható volt, hogy a dal több lesz, mint egy fióknak készült felvétel, megkértem Tomit, hogy mesélje el a történetét. Idézem: „A verset eredetileg középsulis koromban kezdtem írni, amikor kilencedikes voltam. Szerelmes lettem egy kerekesszékes lányba, aki visszautasított. Egy iskolai segítővel sokat beszélgettem, ez sokat jelentett. Akkor kezdtem el írni a verset. Arról szól, hogy minden ember értékes, még akkor is, ha ez külsőre nem látszik rajta. Mindenki vágyik a jóra, a szeretetre, a szerelemre. Én is.”

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!