Mikor térhet haza a versekben bujdosó?

„Zúg és süvölt az őszi szélvihar már, zörög az ágakon sok halott levél. Mint rab kezén csörögnek a bilincsek, úgy viszi messze szavaimat a szél…”

Ismerős verssorok?

– Hát persze, ez Petőfi! – vágják rá most bizonyára sokan, Holott ismeretlen szibériai költő sorai, nem a magyar költő, forradalmár tollából valók. Vagy talán mégis?

Petőfi 1846-ban Erdély című költeményében az alábbiakat vetette papírra: „Barangol és zúg, zúg az őszi szél. Csörögnek a fák száraz lombjai, mint rab kezén a megrázott bilincs. Hallgass, zúgó szél, hadd beszéljek én!” Különös. Akkor talán egy Petőfi-epigoné? De mennyi az esélye, hogy egy epigon szintén Júliának hódoljon lírájában?

Egyre több különös azonosság

Alighanem Dalmay Árpádot is ezekhez hasonló kérdések foglalkoztathatták, amikor egyebek mellett Gurevics A. V. és Eliaszov L. J Bajkál-melléki népköltészeti gyűjteményéből különös szibériai versek fordításába kezdett. Persze akkor már – ahogy azt dolgozatunk első részében megírtuk – Alekszej Tyivanyenko, általa magyarra fordított, A szibériai „titkos fogoly” – Petőfi Barguzinban című kötete is ösztönözte, tudva, hogy az antropológusok összesen 25 olyan ismérvet rögzítettek, amelyek Petőfire voltak jellemzőek. A legfeltűnőbb az előreálló és ferde bal felső szemfog, úgynevezett farkasfog.

– Az orosz történész könyvében leírja, milyen krimibe illő módon próbálták a Megamorv-Petőfi Bizottság által exhumált csontvázat megsemmisíteni, eltüntetni, majd a nőkre nem jellemző dudorokat lereszelni, és hogy miképpen sikerült félrevezetni a hatóságokat a csontváz elszállításánál. A ládába a maradványok helyett – amelyek meg sem érkeztek Ferihegyre – köveket tettek. A csontokat állítólag utazótáskában egy Amerikába induló gépre csempészték. Szó van a könyvben egy Kínában elvégzett DNS-vizsgálatról, ahol Hrúz Mária oldalági leszármazottaitól vett mintát hasonlítottak össze a csontból vettel, s az egyezés több mint 99 százalékos. A cseh bűnügyi rendőrségen elvégzett szuperprojekciós módszer által a koponyára rávetítették az ismert dagerrotípiát, a kettő tökéletesen megegyezett – magyarázta a nyíregyházi publicista és kultúrpolitikus.

Levéltári adalékok

Dalmay Árpádot – ahogy a Présház Hírportálnak is elmondta – más tények is elbizonytalanították a hivatalos állásponttal szemben. Például Kéry Edit kutatási eredménye, aki megtalálta az osztrák minisztertanács bécsi Staatsarchivban őrzött 1849. május 14-i ülésének jegyzőkönyvét. Ebben rögzítették Bach igazságügy-miniszter javaslatát, mely szerint arra kéri I. Miklós orosz cárt, hogy a magyar hadifoglyokat olyan messzi országba deportálja, ahonnan nem képesek hazatérni. Azt már Schwarzenberg miniszterelnök tette hozzá, hogy akkor vigyék őket egyenesen Szibériába, Kamcsatkába. A jegyzőkönyvet Ferenc József császár május 19-én írta alá.

– Tyivanyenko könyvében több orosz vers is van, amelyek többségét Petőfinek tulajdonították – tértünk vissza a versfordításokhoz. – Megkerestem néhány oroszul értő költő barátomat, hogy fordítsák le azokat. Senki nem vállalta, így kénytelen voltam magam hozzálátni. Volt némi tapasztalatom, még Kárpátalján több versfordításom jelent meg oroszból, ukránból, németből, szlovákból, sőt szorb (nem szerb!) nyelvből. Aztán Nyíregyházán ruszinból is fordítottam. Feltűnt a versek hangulata, témaköre. Ugyan melyik szibériai orosz költő írt volna verset Erdélyről, Júliáról (az oroszban igen ritka ez a női név), vagy a levert szabadságharcról? – tette fel önmagának is a kérdést.

– Petőfi 1849. július 22-én Marosvásárhelyről feleségéhez írt utolsó előtti levelének záró sorai így hangzanak: „Légy nyugodt és béketűrő, amennyire lehetsz. Higgy, remélj, szeress!” Az én lelkem című szibériai vers utolsó versszaka pedig így: „Ne némulj el, ujjongj, ne félj semmitől, lelkem!

Vesd meg a kínokat, mert hát mik is azok. Légy idegen e földi porhüvelyben, higgy, remélj, szeress, várj, bizakodj!” Lehet ez véletlen? Ráadásul Petőfi levelei csak jóval később kerültek nyilvánosságra. Felmerül a kérdés, miért írt Petőfi oroszul, és vannak-e ezeknek a verseknek magyar megfelelőik. Tyivanyenkótól tudjuk, hogy Petőfi Barguzinban színielőadásokat, irodalmi esteket rendezett a helyiek számára, ezért kénytelen volt a verseit oroszra fordítani. Barátosi Lénárt Lajos helytörténész és néprajzkutató naplójában leírta, hogy a múlt század elején 180 eredeti Petőfi-kéziratot hozott haza és adott át a Honvédelmi Minisztériumnak. Ezek a kéziratok 1919-ben eltűntek. Szerintem köztük voltak az orosz nyelven írt versek magyar eredetijei – folytatta.

Dalmay Árpád számos előzmény – a már megemlített Kéry Edit megfigyelései, Szuromi Lajos és más elemzők véleménye – ismeretében, valamint saját felismeréseiből kiindulva Jus murmurandi Petőfi ügyében címmel egy esszében foglalta össze gazdag példasorral alátámasztott irodalmi megállapításait.

– Hogy hol lehetnek jelen pillanatban a földi maradványok? Zömében egy nyugati kolostorban várják, hogy méltó végtisztességben részesülhessenek. Néhány kisebb csontot Morvai Ferenc még 2015. július 17-én eltemettetett a Fiumei úti temetőben, „létrehozva” Petőfi sírját. De nem ez a megfelelő megoldás. A jövő és a rá következő év is Petőfi-emlékév, a költő születésének bicentenáriumi évei. Legnagyobb költőnk megérdemelné, hogy végre végső nyughelyet találjon a haza földjében – adott választ beszélgetőpartnerünk egy másik fontos kérdésre.

Persze maradt még egy utolsó: miért ez a nagy ellenállás a mainstream tudományosság részéről?

Vajon min változtatna?

– Nem akarják megváltoztatni a segesvári hősi halál legendáját. Úgy vélem, túl sokan írtak erről tudományos dolgozatokat, könyveket, kellemetlen lenne beismerniük a tévedésüket. Tisztázni kellene végre ezt a több mint másfél évszázados kérdést, már csak a Petőfi-emlékév miatt is. Az archeo­genetika módszereivel ma már könnyen beazonosíthatók az ősi csontmaradványok. A Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzik a költő egy hajtincsét. Ebből egyetlen hajszál elegendő lenne a DNS-vizsgálat elvégzéséhez. De az édesanyja egy-két grammnyi csontmaradványa is megtenné. Semmit nem rontana Petőfi hírnevén, semmit nem vonna le költészete értékeiből, ha kiderülne, hogy nem a segesvári csatában esett el, hanem súlyosan sebesült állapotban elhurcolták az oroszok Szibériába, ahonnan nem tudott visszajönni. Sőt, költészetét még gyarapítanák is a Barátosi által hazahozott kéziratok, amelyek remélhetőleg még ma is ott rejtőznek valahol.

MJ