Rég elfeledett szabolcsi bűnesetek

Érdemtelenül keveset hallani a Jósa András Múzeum egyik időszaki kiállításáról, ami egyszerre célozza meg a krimik szerelmeseit és a lokálpatriótákat. Az Ahol sok a törvény, szaporodik a bűn című, rendkívül izgalmas tárlat Nyíregyháza és Szabolcs vármegye kriminalisztikájának történetét mutatja be az 1760-as évektől egészen 1939-ig. A kurátorok, Mohácsi Endre történeti osztályvezető, főmuzeológus és Kertész Fruzsina történész kutatómunkája eredményeként a megyei levéltárban fellelhető iratok, valamint a korabeli országos és helyi sajtóban megjelent cikkek alapján képet kaphatunk szűkebb hazánk bűneseteiről, az óriási sajtóvisszhangot és társadalmi felháborodást kiváltó ügyekről.

– A tizennyolcadik század második felében a városokban a helyi bíró ítélkezett a törvényszegők felett. A tárlat első részében ebből az időszakból mutatunk be jó pár esetet, többek között néhány sikamlós történetet is. Berendeztünk egy korabeli kihallgatási jelenetet, aminek hátterében egy kézzel írt jegyzőkönyv részlete olvasható. Paráználkodással, csalárdsággal kapcsolatos ügyek gyakran kerültek a bírók elé, egy házasságtörés részleteiről itt is olvashatnak a látogatók, de egy 1807-es, megrázó állatkínzás leírása is bekerült a kiállítás anyagába – magyarázta Mohácsi Endre. Megjegyezte: nem volt könnyű dolguk a felkészülés közel két hónapja során, hiszen több ezer bűnténnyel találták szembe magukat, amelyekből ki kellett választaniuk a legizgalmasabbakat, legérdekesebbeket.

Híres betyárunk, Geszti Jóska

– A második részben a korabeli kriminalisztikai helyzetet szerettük volna bemutatni. Az 1830-as évektől a tizenkilencedik század utolsó évtizedéig a megyében is garázdálkodtak betyárok és szegénylegények. Ebben szerepet játszottak az 1848–49-es események is, amikor több szabadcsapatot szerveztek többek között Rózsa Sándor vezetése alatt. A népballadák és a ponyvák ugyan hősként tüntetik fel őket, köztörvényes bűncselekmények elkövetésétől sem riadtak vissza, az sem volt ritka, hogy a saját falubelijeiket támadták meg, fosztották ki. Szabolcs vármegye híres betyárjáról, Geszti Jóskáról külön tablót készítettünk, és a kutatás során megtaláltuk a levéltárban a bírósági iratait. A betyárokat, szegénylegényeket a pandúrok és zsandárok próbálták kézre keríteni, ugyanis az 1880-as évek elejéig bár volt városi rendfenntartó intézmény, a közbiztonság csak a csendőrség és a rendőrség megalakulása után javult.

– A tiszaeszlári vérvádat csak érintjük – vette át a szót Kertész Fruzsina. – Ez egy megkerülhetetlen és érdekes eset, de mivel nagyon sok a megválaszolatlan kérdés, kizárólag a tényekre szorítkoztunk, hangsúlyozva, hogy az 1882–83-as ügy végére soha nem került pont.

– Az első világháború és a kapcsolódó bűncselekmények adják a tárlat következő, nagy blokkját. A hátország élelmiszer-, szén- és fahiánnyal küzdött, így főként lopásokról, rablásokról, és persze katonaszökevényekről, katonai egyenruhával visszaélésekről, csalásokról cikkeztek ezekben az években az újságok. Akkoriban rendszeresen kerültek összetűzésbe egymással a civilek és a katonák, ezt szerettük volna bemutatni egy verekedős jelenetben, aminek háttere ismerős lehet a nyíregyháziaknak.

A történésztől megtudtuk, hogy minden korszaknak vannak jellemző bűncselekményei is. A világháború éveiben a rablások mellett erőteljesen jelen volt a nők elleni erőszak, ami az illegális abortuszok és a csecsemőgyilkosságok, az úgynevezett angyalcsinálások számában is tetten érhető.

Angyalcsinálók

– Az alsóbb társadalmi rétegek körében elkövetett bűncselekmények is problémát jelentettek, a cselédek között gyakoriak voltak a lopások, de egyesek a már említett csecsemőgyilkosságtól sem riadtak vissza. Ennek oka, hogy a hajadonok akkoriban nem nevelhettek gyereket, kivetette volna őket a társadalom, ezért vetemedtek közülük néhányan arra a borzalomra, hogy inkább elvegyék a gyermekük életét, miközben ekkor már volt árvaház Nyíregyházán. Nem sokkal azután, hogy felépült, a múzeum épületében is találtak halott újszülöttet. Hangsúlyozom: ezek nem tömegével előforduló esetek, nem szeretnénk, ha a kiállítás azt sugallná, hogy Nyíregyházán és Szabolcs vármegyében mindennapos volt az ember­ölés, de történtek ilyen esetek – jegyezte meg Fruzsina.

Mint kiderült, erőszakos vagy halállal végződő bűncselekményeket leginkább beteges féltékenységből, hirtelen felindulásból, bosszúból, esetleg rablás során követtek el, előre eltervezett, megfontolt, nagyon aljas szándékú gyilkosságok rendkívül ritkán fordultak elő. Ilyen volt például annak a hajdúsági gazdának az esete, aki az állatait jött eladni a nyíregyházi vásárba, de már soha nem ért haza, ugyanis a Morgó kocsmában megölték a pénzéért, és a holttestét bedobták a mocsárba. A közfelháborodást keltő ügy tárgyalását végigkísérte a sajtó, az újságok részletesen beszámoltak a tárgyalásról és az ítéletről.

– Több látogató is kérdezte, hogy volt-e sorozatgyilkos a megyében. Szerencsére nem, bár találtunk egy cikket egy rakamazi fiatalemberről, aki egyik éjszaka arra ébredt, hogy elvágták a torkát. Próbált a támadója után futni, de nem tudta utolérni, csak annyi ereje maradt, hogy visszamenjen a házba, és elmondja, mi történt vele. A beszámoló végén leírták, hogy egy évvel korábban már volt egy ehhez nagyon hasonló eset, de arról a támadásról nem találtam semmit, és a rakamaziról sem cikkeztek többet – osztotta meg a tapasztalatait a főmuzeológus. Kolléganője megerősítette, többször olvasott olyan, nagy sajtóvisszhangot kiváltó bűncselekményről, amiről ugyan beszámoltak, de később már nem foglalkoztak vele. – Ilyen a Serház utcai ügy is, amikor egy kútban női holttestre bukkantak. Nem tudták megállapítani, ki az, ezért lefényképezték a holttestet és kitették a fotót a Nyírvidék kiadóablakába abban a reményben, hogy valaki felismeri a nőt és a detektívek segítségére lesz.

– Kétszer-háromszor még írtak róla, aztán semmi…

A Kék Macskában fogták el

– Nyíregyházán egyébként sok detektív dolgozott, méghozzá nagyon eredményesen – mutatott rá Fruzsina. – Az 1881-ben megalakult Magyar Királyi Állami rendőrség után – annak részeként – 1886-ban külföldi mintára az első civil ruhás, bűnügyi felderítő szervezet, a Detektívtestület is megkezdte működését. Az I. világháború nyilván szétzilálta a csendőrség és a rendőrség mellett a Detektívtestületet is, de Központi Nyomozó Hivatal néven újjáalakult. A budapesti rend­őrök és detektívek szorosan együttműködtek a vidékiekkel, ha a fővárosból elmenekült egy feltételezett elkövető, kiszórták a hírt a vidéki kollégáknak. Nyíregyháza ebből a szempontból is kiemelt figyelmet kapott, hiszen a vasútvonalak miatt e­gérút volt sok bűnözőnek, akik itt akarták elhagyni az országot, illetve a város kellőképpen távol volt Budapesttől ahhoz, hogy el tudjanak rejtőzni a környéken. Erre példa egy figyelemre méltó eset: az 1930-as években volt a Rákóczi utcán egy szórakozóhely, a Kék Macska, ahol elfogtak egy férfit, aki a fővárosban nyereségvágyból meggyilkolt egy bencés papot. Baltával ütötte agyon a munkaadóját, majd vonatra ült, Nyíregyházára jött. Betért a Kék Macskába és megismerkedett egy felszolgálólánnyal, aki – bár idegen volt – megengedte, hogy a férfi nála pihenje ki az utazás fáradalmait. Rázárta az ajtót és elment otthonról, majd a detektívektől tudta meg, hogy egy gyilkos alszik a szobájában. A kiállításnak része egy interaktív játék, nyomozás is.

– Kitaláltunk egy két világháború közötti hangulatot idéző bűnügyet, amit a látogatók a vallomásokat, jegyzőkönyveket és újságcikkeket olvasva maguk oldhatnak meg – mutatott egy asztalra borult alakra Mohácsi Endre. Elárulta: szerették volna egy kicsit oldani a tárlat feszültségét, ezért a látogatók részleteket láthatnak „Az én lányom nem olyan” című filmből. Az 1937-ben bemutatott vígjátékból ízelítőt kaphatunk a rendőri intézkedések és a fogdák hangulatából.

A szakemberek bevallották: gondolkodtak rajta, hogy a megye, a város kriminalisztikájának történetét, a legérdekesebb eseteket kötetbe rendezik, mert ez egy olyan téma, amivel eddig kevéssé foglalkoztak. – Úgy érzem, hogy mindegyik téma, amibe beleástam magam, külön-külön is megérne egy kiállítást vagy tanulmányt. Ilyen többek között a törvényszéki orvosszakértők munkája, ami kapcsán olyan ismert nevekkel találkoztunk, mint Konthy Gyula vagy Jósa András – emelte ki Kertész Fruzsina. A tárlat kurátorai hálásak a magángyűjtőknek, Veres Benedeknek, Klicsu Ferencnek és Nádasy Csabának, akiknek köszönhetően a nagyközönség elé tárhatják megyénk és Nyíregyháza kriminalisztikájának történetéhez kapcsolódó tárgyi emlékeit.

Az Ahol sok a törvény, szaporodik a bűn című kiállítás október 31-éig tekinthető meg a Jósa András Múzeumban.