Időutazás a színház csodálatos világában (fotók)

„Vigyázz, ki vágtat, botlik óhatatlan!” – többek között ezzel a tanáccsal szerette volna megóvni átgondolatlan cselekedeteitől Lőrinc barát Rómeót – mint tudjuk, sikertelenül –, de e tapasztalat azokat is elgondolkodtatja, akik a Szindbád épületének első emeleti tapétáján olvassák. Nem ez az egyetlen idézet a falon, sőt: a színháztörténet remekei köszönnek vissza az egyedi falvédőről, de természetesen nem ez az egyetlen különlegesség az épületben.

Maszkok, jelmezek

A helyőrségi klub kívül-belül felújított épületének földszintjén a Móricz Zsigmond Színház jegyirodája, egy kávézó és egy étterem kapott helyet, elkészült egy pódiumszínpad, az emelet pedig a színháztörténeti múzeum otthona. A lépcső melletti falakon híres színházak, operák fotói, de legnevesebb hazai és külföldi színészekkel is szembetaláljuk magunkat: itt van mások mellett Pécsi Ildikó, Agárdy Gábor, Tordy Géza, Sinkovits Imre és Máthé Erzsi is, a paravánokon pedig a képek mellett rövid életrajz is olvasható Ruttkai Éváról, Lugosi Béláról, Karády Katalinról, Jávor Pálról, de nem maradunk le Paul Newman híres mosolyáról és Tony Curtis csibészes pillantásáról sem.

– A múzeum egyik ékessége a hatalmas, világító és forgó glóbusz, amelyhez korona, tükör, tőr, hajó, kehely és két színházi maszk is kapcsolódik: a szerkezet Shakespeare Globe színházára utal, ahol állítólag a bejárattal szemben állították ki a vállán a földgolyót tartó Herkulest – mondta el L. Tanyik Eszter, a Szindbád szervezési vezetője a keddi sajtóbejáráson, amit a Forensys Kft. szervezett, és amin kiderült, hogy az angol drámaíróval a múzeum több pontján is találkozhatunk. Híres mondatai helyet kaptak a tapétán, a 3D-s moziban vetített filmnek is ő az egyik nélkülözhetetlen alakja, a színháztörténeti relikviák között pedig a Rómeó és Júlia egyik előadásának kellékeit is megtaláljuk. Ahogy a Kaméliás hölgy és a Szindbád maszk­jait, jelmezeit is – ezeket a Nemzeti Színház és a Móricz Zsigmond Színház ajánlotta fel, de magángyűjtők féltett kincseit is láthatják a vendégek. Az egyik vitrin alatt pihen Lőrinc barát zsoltáros könyve, s a méreggel teli üvegcse is látható, egy másik helyen pedig Olympe legyezője és parókája repíti vissza a látogatót egy-egy régi előadás kulisszái mögé.

Rózsa vagy paradicsom

A múzeum egyik népszerű része az öltöztetőboksz: az átváltozásra vágyó vendég lefotóztathatja magát római császárként, gazdag arisztokrataként, kecses dámaként, de vicces ruházatban is, ha pedig színházi díszletben szeretné látni magát, akár Verona híres erkélye előtt is készülhet róla kép – amit egy kattintással elküldhet magának e-mailen, hogy emléke is legyen a látogatásról.

Sokan irigylik a színészeket, mert minden este más bőrébe bújhatnak – nos, egy virtuális szemüveg segítségével mindenki kipróbálhatja, milyen is a világot jelentő deszkákon állni. Aki felveszi a készüléket, prózamondó versenyen találja magát: áll a színpad közepén, van súgó, rendező, a közönség pedig értékeli a produkciót, ami ha jó, taps, rózsa és ováció a jutalom, de ha nem, paradicsom...

Irodalomóra mindenkinek

A múzeum 3D-s mozija irodalom- és történelemóra is egyben: a filmből nemcsak az derül ki, hogyan alakult át a színház világa az elmúlt több mint kétezer év alatt, de egy-egy korszak társadalmi, kulturális és vallási viszonyaira is fény derül. A narrátor a színház népszerű művésze, Horváth László Attila, aki Szindbádként vezeti végig a nézőket az időutazás négy korszakán. A film elején szivarra gyújt és azt mondja: tartsanak kérem velem, kalandos lesz, ígérhetem. És tényleg az: indulunk az ókori görögöktől, jön a reneszánsz, a barokk, majd a posztmodern, és miközben forog a film, a nyíregyházi színház művészei tűnnek fel statisztaként, főszereplőként, pincérlányként. És persze Szindbád végül a konklúziót is levonja: a színház azért kell, hogy utazhassanak azok, akik nem tudnának, meséket élhessenek meg, akiknek ez nem adatik meg, s hogy mi, mindannyian megérthessük a megérthetetlent.