Nyíregyháza

2021.12.03. 20:00

„A dicséret olyan, mint a drog”

A fiatal nyíregyházi író szerint a negatív kritika sokkal tovább bennünk marad, mert az a húsba vág.

CsA

Kereken kilenc hónapot kellett várnunk Bessenyei Gábor 3 perces témák című videósorozatának új részére. A nyíregyházi regény­író februárban a negatív kritikáról mondott személyes véleményt, s az epizód végén megígérte, hogy a következő videójában a pozitív visszajelzésekről fog beszélni.

Nem árul zsákbamacskát

– Mindig jóleső érzés az elismerés. Akkor is kellemes, ha csak számszerűsítve értékelnek – mondjuk öt csillaggal a Molyon –, mert már ebből is kiderül, ha valakinek tetszik a munkád. És persze az is jó, ha ehhez hozzáfűznek néhány gondolatot, egyértelműsítve, hogy mivel szereztél élményt.

– A legszívmelengetőbb az, amikor a véleményező nemcsak jókat ír, hanem olyan részleteket is említ, melyekből egyértelművé válik: a könyv pont úgy működött nála, ahogy eltervezted. Ilyenkor azt érzed, hogy van értelme annak, amit csinálsz, vissza tudod adni a gondolataidat – és ez feltölt. A legizgalmasabb azonban mégis az, amikor valaki személyesen írja meg az élményeit – árulta el Gábor.

Hozzátette: Az első csók és egyéb démonok megjelenése után több olyan üzenetet is kapott, melyekben az olvasók arról számoltak be, mennyire élvezték a könyvet, hogyan ismertek magukra a főszereplőben és az élethelyzetében. S arra biztatták, hogy írjon még hasonló történeteket.

Bessenyei Gábor YouTube-csatornáján mesélt a dicséret és a kritika hatásairól | Fotó: Youtube

– Emlékszem, ezek az üzenetek úgy felspanoltak, hogy kétszer akkora lelkesedéssel folytattam a munkát – jegyezte meg a szerző, akinek hamarosan megjelenő új kötete, a Tested és lelkem már előren­delhető. A fiatal író nem árul zsákbamacskát, közösségi oldalain egy ideje – afféle kedv­csinálóként – részleteket oszt meg a regényből.

Mindig többre vágyik

Akkor mégis mi a baj a dicsérettel? – tette fel a kérdést, amire sokan értetlenül kapják fel a fejüket.

– Leginkább az – jött a válasz –, hogy olyan, mint a drog: minél inkább megízleled, annál többet akarsz belőle. Arra vágysz, hogy mindig mindenki rólad zengjen énekeket. És minél több a megerősítés, annál nehezebb befogadni a negatív kritikát, esetleg megfontolni egy-két hasznos gondolatot, javaslatot.

– Ilyenkor hajlamos vagy a kritizálót hülyének nézni, amiért kilóg a téged dicsérők sorából. Még hadjáratot is hirdethetsz ellene, hiszen: hogy gondolta, hogy belerondít a makulátlan bizonyítványodba?! Persze, írója válogatja, ki hogyan reagál, de ebből már világosan látszik, hogy a dicséretek nem maradnak meg úgy bennünk, s ha eltelik egy kis idő, jóval nehezebb azokból ismét erőt meríteni.

– Azt, hogy sokaknak tetszik, amit csinálsz, nagyon könnyű természetesnek venni, éppen ezért egyre több megerősítésre van szükséged, ha el akarod nyomni a rossz érzéseket. Nem tudom, milyen az arány, de szerintem sokszor tíz dicséret sem elég ahhoz, hogy semlegesítse egy negatív megjegyzés érzelmi hatásait. Ez persze ne akadályozzon meg senkit abban, hogy pozitív értékelésekkel, üzenetekkel bombázzon!

 

Ezek is érdekelhetik