Nyíregyháza

2021.12.02. 07:00

Krónika az égből alászállt királyságról

Grandpierre Attila szerint a magyarok ősgesztája világtörténelmi jelentőségű.

MJ

20211126 Nyíregyháza Kötetbemutató Grandpierre Attila „A Tárih-i üngürüsz - A magyarok ősgesztája” című kötetét előadás keretében mutatta be a megyei könyvtárban. Fotó: Sipeki Péter SP Kelet-Magyarország

Fotó: Sipeki Péter

Egyetlen nemzet sem építhet stabil jövőt saját múltjának ismerete nélkül. Hogy ez ma mennyire áll a magyarságra, mindenki döntse el önmaga. Tény viszont, hogy jelentős krónikás hagyományaink ismerete nem igazán jellemző a mai magyar társadalomra. A Tárih-i Üngürüszről pedig – amely feltételezhetően a legősibb, Anonymus krónikájánál is régebbi – csak nagyon kevesen tudnak. Hogy ez ne így legyen, annak érdekében ma Grandpierre Attila csillagász, fizikus, zenész, író-filozófus – talán az utolsó magyar táltos – teszi a legtöbbet. Immár harmadszor járt Nyíregyházán, ezúttal azt a könyvét mutatta be, amelyben a magyarra fordított ősgeszta – több tanulmány mellett – a maga teljességében olvasható.

Ezer évnél is több elhallgatás

De lássuk, miről is van szó! A krónika törökös hangzása bizonyára mindenkinek azonnal feltűnt, ami nem véletlen, hiszen a szöveg egy meg nem nevezett latin forrásból oszmán–törökre lefordítva magának a török szultánnak készült a 16. században. Természetesen az eredeti ennél jóval régebbi lehetett, Grandpierre Attila történész édesapjának, Grandpierre K. Endrének a kutatásai szerint feltehetően 907-ben született, és nem sokkal ezután kezdődött el a több mint 1100 esztendős hányattatása. Szent István királyunk életében fordították latinra, s hogy az utókornak megőrizhessék, elrejtették a székesfehérvári királyi könyvtárban. Itt találta meg 1543-ban a hódító törökök közül valaki, majd jutott a hun–magyar–török rokonság iránt lelkesen érdeklődő szultán elé Terdzsüman Mah­mud fordításában. Vámbéry Ármin talált rá a kéziratra Isztambulban 1857-ben – egyesek szerint Szilágyi Dánieltől, 1848-as emigránstól kapta –, és adta át az akkori Magyar Tudományos Akadémiának 1860-ban. Az akadémia – köszönhetően a finnugor eredetmesét kiagyaló Budenz Józsefnek és társainak – évtizedekre „elmeszelte”, mígnem Hazai György turkológus orientalista, és más tudósok látókörébe nem került. Így például Grandpierre K. Endréébe, aki szorgalmazta a magyarra fordítást.

Fenyegetések sora

– Édesapám a barátjával Ligeti Lajos turkológust kereste meg, aki először – ha föladják tervüket – gyors társadalmi előmenetelt ígért, majd látva megingathatatlanságukat, fenyegetőzni kezdett. Véres fejjel fognak innen távozni, üvöltötte, és elképzelhetjük, milyen erők állhattak őfelette is, mivel hozzátette: „ne akarjanak engem szaros vödörbe dugni”. Ám a szellem már kiszabadult a palackból. A kézirat másolatát az 1970-es években dr. Sárkány Kálmán közreműködésével külföldre csempészték, egyetlen prágai turkológus, Blaskovics József merte vállalni a fordítást. Mivel a kézirat létezése már beszivárgott a köztudatba – a Magvető Könyvkiadó 1982-ben – nagy nyomásra meghamisítva – végül kiadta. A kiadó igazgatója még így is életveszélyes fenyegetéseket kapott. A Kortárs folyóirat főszerkesztőjét menesztették, miután megjelentette Grandpierre K. Endre tanulmányát az ősgesztáról, amely nemrég, 35 esztendő után jelenhetett meg ismét az eredeti terjedelemben – magyarázta az előadó.

S hogy miért találták előbb veszélyesnek, majd – egyébként pedig mindmáig – használhatatlan, összecsapott oszmán művelődéstörténeti képződménynek, arra is megadta Grandpierre Attila a választ.

– Az ősgesztából kiviláglik, hogy Árpád idejéig a magyarság a világtörténelem főszereplője volt, a legvitézebb nemzet, amelyet minden más nép a legmagasabb fokon becsült. A regöseik magas rangú, megbecsült tagjai, államférfiak, akik magas szintű csillagászati ismeretekkel rendelkeztek. Királyi nevük világszó, amiből a regnum, a régens, a regálé, régia kifejezés is keletkezett. Az ősgeszta első mondata is így szól: „...a regösök és a krónikások így írták meg...”, és ez a többi bekezdésben is visszaköszön. Lám, a magyarok mégiscsak tudtak írni, az ősi történész szakma jeles képviselőiről mégis oly keveset tudunk. Később nyilván a nevüket se engedték leírni, a krónikákban sem. Anonymus is csak úgy meri említeni őket – egy mainál sokkal magyarabb világban –, hogy kijelenti: nem „a nép hamis meséire és a regösök csacsogó énekeire” szeretne támaszkodni gesztája megírásakor. Nehezen elképzelhető, hogy éppen e nép ne lett volna tisztában saját eredetével. Édesapám felismerte, és a Történelem központi titkai című könyvében leírta, hogy a törés valamikor 972-ben következhetett be, amikor tisztázatlan körülmények között – hiszen nem ő lett volna a várományos – Géza került a trónra. Az első ténykedéseinek az egyike volt, hogy Ottó német-római császárnak felajánlotta: szeretné az ő vallását felvenni, majd elvett egy német uralkodócsaládból származó lányt. Innentől megszűnt a képviselők visszahívhatósága, ezután már nem a nemzetgyűlés hozta a döntéseket, amelyen kötelező volt részt venni.

Némród ősi népe

– A másik kulcskérdés, amire a Tárih-i Üngürüsz rávilágít, Nimród (helyesen Nemród) személye, aki a magyar ősnépek őskirálya volt. Sikerült 12 valószínűsítő tényre rábukkannom, illetve egy 13.-ra is a sumer reneszánsz korából, amikor i. e. 2104-ben a sumerok visszavették a vezetést az akkádoktól, és elindult egy több mint 100 esztendeig tartó virágzás. A szövegben szereplő személy – ott Enmerkárnak nevezik – minden tette megegyezik a Némródról leírtakkal. Tudjuk, hogy a nyelvben mindig a mássalhangzók az értelemhordozók, Némród király nevének mássalhangzói, a lekopó „d” és „l (ly)” kivételével az Enmerkárban is megtalálhatók. Ő Bábel tornyának építtetője, neki köszönhető az első legnagyobb hatású civilizáció létrejötte. A székelyek máig Nemere királyként emlegetik – érvelt az előadó.

Mint rámutatott, Sevillai Szent Izidor is írt a 6-7. században a tűztisztelő mágusok vallásának iráni elterjedéséről, ami Perzsiában jelent meg először. Napimádók voltak, akik a Föld csillagát „ÉL”-nek nevezték. Ezt gyökként máig őrzik a görög Helios (a „h” néma jel, így ÉL ŐS), vagy Hellas kifejezések. Nimród nevét Ninive városneve, de ugyanígy a „Ninive, Ninive király király biztos...” kezdetű gyermekmondókánk is megőrizte. Amerikában 1832-ben született egy könyv Ancient fragment címen (Idegen töredékek), amelyben leírják, hogy a Torony építése előtt az emberiség legelterjedtebb vallását szkítizmusnak nevezték, az anyaistennő-tisztelet a lényege, ez volt a hellenizmus, brahmanizmus és buddhizmus forrása is.

Ősibb nyelv, mint hittük?

Erről Epiphaniusnál is olvashatunk, illetve később Diószegi Vilmos kimondja, hogy ez az i. e. 3000 körül virágzó nemzet ugyanaz a nép, amely a közel nyolcezer éves ősi európai civilizációtól tanulta el a fémművességet, majd Uruk városában átvette az égből alászálló királyság eszméjét, és lett a civilizáció letéteményese, az írás elterjesztője. A magyar nyelv nem Árpád népéhez kapcsolható. Nem véletlenül olvasható egy mezopotámiai agyagtáblán Ludas Matyi előképe, ahol a fordulatok szó szerint ugyanúgy követik egymást – hallhattuk. És akkor az ősgeszta egyéb érdekességeiről, Némród fiáról, Bélusról (csak a magyarban használt ez a keresztnév), Ádám próféta, Hunor halála után Kattar fővezér, a Melkizedek-rend, Nagy Sándor, Hunor és Magor édesanyja, Ankisza említéséről és az egyháromság értelméről még nem is beszéltünk.

Borítókép: Grandpierre Attila | Fotó: Sipeki Péter

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában