Ég és föld, hol összeérnek

Újabb kulturális eseménynek ad otthont a tiszadadai tájház: január 20-án, csütörtökön 17 órától ifj. Kovács Géza tizenegyedik, Ég és föld, hol összeérnek című kötetével ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A kiadvány megjelenését ezúttal is a magyar kultúra napjára időzítette a Cserhát József irodalmi díjas költő, a közösségi színtér vezetője. A gyűjteményt dr. Elek Tamás, a Tiszavasvári Járási Hivatal vezetője méltatja, a verseket-anekdotákat Vigh Katalin előadásában hallhatja a közönség. 

Az írás terápia is 

– Mindnyájan próbálunk olyan biztos pontot találni az életben, amibe mindig belekapaszkodhatunk, visszatérhetünk, ahonnan erőt meríthetünk, feltöltődhetünk. Hiszem, hogy mindenki számára van egy ilyen kedves, szeretett hely, ahol összeér az ég és a föld. Bizonyára nem meglepő, ha azt mondom, nekem ez Tiszadada, az otthonom – árulta el lapunk érdeklődésére ifj. Kovács Géza, aki azt is bevallotta, hogy ő bizony korábban nem gondolt arra, hogy írnia kellene. 

– Hiszem, hogy az Isten akarta így. Tíz éve egy tavaszi napon feküdtem a vizsgálóasztalon, a ketyegőm összevissza vert, s a fejemben kavarogtak a gondolatok, amiket a háziorvosom tanácsára kiírtam magamból. Arra a karácsonyra már készítettem húsz kis kötetet, melyekkel azokat ajándékoztam meg, akik verseimet olvasva további írásra buzdítottak. A következő évben a településem könyvtárában mutatkoztam be az „éves terméssel”, ezt követően vált hagyománnyá Tiszadadán, hogy legújabb írásaimat minden évben a magyar kultúra napján mutatom be. 

Az írás tehát terápia is a közművelődési szakember számára, aki úgy véli, ha papírra vetve nem is oldódik meg a probléma, olyan érzés, mintha egy nehéz terhet hosszú cipelés után végre letehetnénk. Az Ég és föld, hol összeérnek című kötet egy vegyes élményekkel és történésekkel teli év kivonata. 

Dr. Elek Tamás az előszóban úgy fogalmaz: a szerző „ragaszkodása szülőföldjéhez, a Tiszához, Tiszadadához, az itt élő és haló emberekhez megható és meghatározó. […] Személyes kötődése tárgyakon, eszközökön, falusi eseményeken, rendezvényeken, történéseken keresztül vezet be bennünket a település mindennapjaiba. A versek megmutatják a költő érzékeny személyiségét: gondolkodó, de elsősorban lelkével látó egyéniségét. Nincs titok előtte, olvassa a tiszadadai emberek életét, s saját lényén átszűrve fűzi lírába azt.” 
 

Hisz a vers gyógyító erejében 

A versírás mellett ifj. Kovács Géza anekdotákat is gyűjt. 

– Magam is szívesen emlékszem vissza sokszor emlegetett dadai sztorikra, megtörtént estekre, jellegzetes emberek cselekedeteire. Akárhányszor meséljük is el egymásnak, mindig nagyokat nevetünk, mindenki tudja, kiről van szó, hol és mikor történtek az elmondottak, szinte a község folklórjának a részét képezik az anekdoták. Ezeket meg kell őrizni, le kell írni, mert ha kihalnak az ismerőik, mielőtt továbbadnák, feledésbe merülnek, s a község története is szegényebbé válik. Nemcsak íróként, a település múltját kutató szakemberként is fontos feladatom lejegyezni a nagy sztorikat. 

– Küldetésnek tartom az írást, egyben karitatív munkának, hiszen a versesfüzetek minden példányát ajándékba adhatom az olvasóknak. Én kapaszkodóként kaptam egykor Istentől, hogy írhatok, s hiszem, hogy ezt az áldást, amiből az írásaim születnek, tovább kell adnom, hogy kapaszkodó legyen másoknak is. Egy versnek is lehet gyógyító ereje, ha időben érkezik ahhoz, akinek éppen arra és akkor van rá a legnagyobb szüksége.
 

Ifjabb Kovács Géza legújabb kötetével 
Fotó: KM