Különleges egyéniség volt

Kádas Kati élete egy pár mondatban is elmondható. Kárpátalján, az akkori Szovjetunióban, Beregszászon született 1946-ban, ott járta iskoláit, érettségizett, majd az Ungvári Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett. Nem sikerült bekerülnie, így a Beregszászi Járási Kórházba került titkárnőnek, 1997-ben áttelepült Magyarországra, végül Nyíregyházára költözött, s itt élt elhunytáig. Családja nem lett, egy nővére van, aki jelenleg Esztergomban él. 

Festett, rajzolt és írt is 

Gyerekkorát az életvidámság, izgő-mozgósság jellemezte, de sajnos két és fél éves korában elérte az akkor még nem gyógyítható betegség, a paralízis, így mozgássérültként, de hatalmas akaraterővel, önbizalommal, egész emberként élte napjait. 

A rajz és festészet, az irodalom művészetének szerelmese volt. Mindig rajzolt, virágot, a felhőket, s a lelkében megcsillanó színes képeket. Nagy tisztelettel emlékezett általános iskolai osztályfőnökére, Drávai Gizellára, aki felismerte a firkálmányokat alkotó gyerekben, hogy tehetséges – ekkor határozta el, hogy festőművész lesz. Sokat köszönhet Horváth Anna keramikusnak, aki kiváltotta benne az igazi művészi hitvallást. Kádas Kati kitartásával, a fokozatos önképzésével érte el, hogy közismert festő- és rajzművész lett. Képei nagyon sok ember lakásában, környezetében fellelhetők. Szólnunk kell továbbá számítástechnikai eszközökkel készített képeiről, ugyanis gyorsan elsajátította tabletjén a természet alkotta csillogások és virágok képi megalkotását. 

Kati nem csak a festőecsetet, s rajzceruzát kezelte művészien, otthon érezte magát a költészetben, az írásban is. Első kötete még Kárpátalján jelent meg 1995-ben Ego címmel, amit még hét követett. Ezek közül külön kiemelést érdemel a 2007-ben megjelent Áttelepülésem története kisfüzete, amelyben egyértelmű hitvallást tett Kárpátalja mellett. Ragaszkodását jól szemlélteti, hogy 2013-ban húsz képet adományozott a Beregszászi Főiskola mellett működő Pro Cultura Subcarpatica nevű szervezetnek. 

Nagyon sokan szerették 

Igazi közéleti személyiség volt. Élettel töltötte meg Beregszászon a Beregi Alkotó Egyesületet, kiállításokat, alkotótáborokat szervezett előbb Kárpátalján, majd Magyarországon. Hosszú lenne felsorolni tárlatait, amikor is művészi alkotásai mellett verseivel hirdette a művészetet. 

Kádas Katinak csak barátai voltak, egyéniségéből fakadó nyitottsága, őszintesége példaértékű volt. Hitvallása: „Felemelő érzés, amikor a tiszta, szűz, hófehér papírra imádkozom szívem gyönyörűségeit, netán könnyes sóhajait. Olyan ez, mint a szerelem, boldogságot ad, megnyugtat és meg is zaboláz, Én hiszek a művészet emberformáló erejében. Hiszek a vonalban, a ritmusban, mely így együttesen válik élővé. Hiszem azt, hogy a festő feladata a valóságot költészetté emelni képekben, méltóságot adva érzelmeknek, magatartásnak...” 

- Biró Miklós -