A kedvező visszajelzések fokozzák a tettvágyat

A napokban töltötte be a hetvenötödik életévét Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy, akit a februári nyíregyházi képviselő-testületi ülésen újabb öt évre megbíztak a Cantemus Kórusintézmény igazgatói teendőivel. 

Sok hetvenöt éves ember fájdalmakra panaszkodik, és nyugdíjasklubba jár. Velük ellentétben ön tanít, énekkari próbákat tart, hangversenyeket szervez, illetve koncerteket ad az énekkaraival. S akkor még nem is említettük a külföldi utakat. Hogy lehet mindezt bírni erővel, energiával, több évtizeden át töretlen lelkesedéssel? 
Többféleképpen válaszolhatnék erre a felvetésre. A legfontosabb tényező talán az, hogy mindig fiatalokkal voltam körülvéve. A diákok fiatalságából táplálkozom, tréfásan azt szoktam megjegyezni, hogy elszívom a fiatalságukat, az erejüket. Mondhatnám azt is, hogy gyermekkorom óta nem jellemző rám a fáradtság, nem adtam fel könnyen a dolgokat. Amikor már mindenki elfáradt egy-egy játékban, én még szinte friss voltam. Feltehetően a fáradhatatlanság alapból bennem van. Egy újabb megközelítésből azt is válaszolhatnám a kérdésre, hogy a feladat éltet. Időnként kapok jó visszajelzéseket, kedvező megerősítéseket, s mindezek a bennem lévő tettvágyat fokozzák. A megkezdett munkát töretlen hittel és lendülettel már csak azért is folytatnom kell, mert a koronavírus-járvány az elmúlt két évben jelentős veszteségeket okozott a Cantemus Kórusnak is mindenféle szempontból. Az önkormányzati ülésen sem rejtettem véka alá, hogy a veszteségek miatt úgy érzem magam, mint egy kapitány a süllyedő hajón. A kívülállóknak mindez talán fel sem tűnik, mert jelképesen mondva ők a fedélzeten utaznak, de én mint kapitány, lent vagyok a hajó aljában is, s látom a lukakat. Fontos feladatomnak érzem, hogy befoltozzam a sérüléseket, nem hagyhatom magára a hajót, bár ez több munkát és energiát jelent, mint bármikor korábban. Ezt most nekem kell megcsinálnom. Nem latolgattam, hogy nyugdíjas vagyok vagy nem vagyok nyugdíjas, úgy gondoltam, hogy megpróbálom. 

A megyeszékhely önkormányzata újabb öt évre megbízta a Cantemus Kórus igazgatói teendőivel. Milyen terveket, elképzeléseket szeretne megvalósítani ebben az újabb ciklusban? 
A tervezett tennivalók szorosan összekapcsolódnak az előbb említett gondokkal. A járvány miatt sok minden megváltozott a világban. Több kórustag abbahagyta az éneklést, a közönség is félénkebb, óvatosabb, visszahúzódóbb lett. Amit egykoron elindítottunk, azt a helyzetet szeretném visszaállítani, illetve folytatni. A kórusintézmény megalakulásakor az volt a célunk, hogy létrehozzunk egy 40 tagú profi énekkart. Jelenleg 22 ilyen énekesünk van, tehát ezen a téren is van még munkánk bőven. Ehhez természetesen kell a város segítsége és támogatása is. A vírus miatt nekünk is lépnünk kellett. Mivel az elmúlt két évben minden a digitális térben történt, nekünk is alkalmazkodnunk kellett ahhoz. Megszületett a Digital Concert Hall, vagyis a digitális koncertterem, ennek érdekében felszereltük a Kodály-iskola hangversenytermét professzionális hang- és képrögzítő eszközökkel, hogy lehetőség legyen internetes hangverseny-közvetítésekre is. Ennek köszönhetően immár a nagyvilágban is jelen lehetünk folyamatosan. 

A jövőből térjünk vissza napjainkba. Melyek most a legfontosabb feladatok? 
Szebbnél szebb munkák várnak ránk, sok impozáns felkérést, meghívást kaptunk. Hazai és külföldi fesztiválokon és versenyeken vesz részt a Cantemus Gyermekkórus, a Pro Musica Leánykar, az ifjúsági vegyeskar. Kassára, Veszprémbe, Komlóra, Nyírbátorba van többek között meghívásunk. Igaz, az elmúlt hetekben sem unatkoztunk, a Cantemus Vegyeskar a Művészetek Palotájában (Müpa) szerepelt Az eladott menyasszony című, Szente Vajk rendezte vígoperában. Az éneklés mellett színészkedniük is kellett a kórustagoknak. Nagy élményt jelentett számukra ez az előadás, ami a közönség körében is igen nagy sikert aratott. A Pro Musica Leánykar a Budapest Music Centerben lépett fel az Óbudai Danubia Zenekarral egy Bartók-est keretében, majd Debussyt énekeltek a Budafoki Dohnányi Zenekar közreműködésével a Zeneakadémián. Március 26-án a Nemzeti Színházban egy nagyszabású gálán lépünk majd fel. A hétköznapokban is vár ránk munka. A Lázár Ervin Program keretében közel húsz koncertet adunk általános iskolás diákoknak. Felvetődött egy finnországi szereplés lehetősége is ősszel, valamint visszavárnak bennünket a Müpába is. Nagy izgalommal készülünk a Gesualdo-koncertünkre is, amit a Nemzeti Színház művészeivel együtt mutatunk be Nyíregyházán március 26-án. Batta András, a januárban felavatott Magyar Zene Háza ügyvezető igazgatója szeretné, ha mi is fellépnénk ott minél gyakrabban. Felvetődött, hogy előadhatnánk a 40 szólamú műveket is, vagyis ismét bemutatnánk Tallis és Gyöngyösi Levente szerzeményét. Bízom abban, hogy a Kodály-évnek Nyíregyháza is a részese lesz, s a Psalmus Hungaricus előadásával emlékezhetünk majd méltóképpen a nagy magyar zeneszerzőre. Mindezek mellett még ott vannak a bérletes hangversenyeink is: a napokban fellépett nálunk a Kelemen család, májusban pedig várjuk a Talamba Ütőegyüttest. 

Bár az egészségügyi veszélyhelyzet még tart, de már búcsút inthettünk a maszkoknak. A szigorítások enyhülése, a vírusjárvány ötödik hullámának vége mennyire kedvez a kóruséneklésnek és a hangversenyezésnek? 
A szigorítások megszüntetése nagyon nagy könnyebbséget jelent az énekkarok számára. Nehezítették, hátráltatták a munkát a szabályok miatti kötöttségek, például a távolságtartás, hiszen csak minden második széken ülhettek a próbákon a kórustagok, illetve külön csoportokat alakítottunk a próbákra. Remélem, a közönség is ugyanígy fogja érezni, hogy nyugodtan, félelem nélkül jöhet a hangversenyekre, s mi is mindent elkövetünk, hogy visszacsalogassuk a zenebarátokat a hangversenyterembe. 

Ilyen feszített munkatempó mellett mi jelenti a pihenést, a kikapcsolódást? 
Szívesen beszélgetek baráti társaságokban, de azt nem mondanám, hogy mostanában olyan sok lehetőségem lenne kikapcsolódásra. Engem felfrissít és egyben pihentet, ha jól sikerül egy-egy próba, ha látom, hogy a gyermekekbe visszatér a hit, a lelkesedés. Néhány énekkari próba már azt mutatja, hogy talán nem reménytelen a visszatérés.