A Kossuth-bankóktól a spionpénzekig

A Habsburg Birodalomban – így Magyarországon is – elsőként Mária Terézia bocsátott forgalomba papírpénzt 1762-ben, hogy a hétéves háború finanszírozását biztosíthassa. A birodalom területén bevezetett új fizetőeszköz, a gulden, azaz forint ekkor 60 krajcárral volt egyenlő. Ez a rendszer csak 1857-ben változott meg, amikor áttértek a decimális pénzrendszerre, és ezzel 1 forint már 100 krajcárral lett egyenértékű. 

Landerer pénzjegynyomdája 

A Batthyány-kormány pénzügyminisztere, Kossuth Lajos 1848 tavaszán azzal próbálta stabilizálni az ország pénzügyi helyzetét, hogy az udvar tiltakozása ellenére önálló magyar bankjegyet bocsátott ki forint néven. Az Osztrák Nemzeti Bank minden eszközzel igyekezett megakadályozni a magyar pénzjegyek kiadását, de Kossuth 1848. június 17-én szerződést kötött a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal, amelyben a pénzintézet vállalta, hogy az állam által biztosított ötmillió arany- és ezüstpénz ellenében 12 millió forint bankjegyet bocsát ki. A papírpénzek előállításához szükséges nyomda létrehozására Landerer Lajos neves pesti nyomdatulajdonost nyerték meg, aki ehhez Angliából rendelt modern gépeket. A bankjegynyomdát a budapesti Károly kaszárnya épületében állították fel, s a gyártásban Landerer mellett Conlegner Károly és Tyroler József szerepe emelkedett ki. A politechnikai végzettséggel reáliskolában tanító Conlegner a kivételes nyelvtudása révén fogalmazta meg a papírpénzek hát­oldalán lévő idegen nyelvű feliratokat, míg a pénzjegyeket Tyroler tervezte, aki Pesten acél- és rézmetsző nyomdát üzemeltetett. 

Bank- és államjegy 

Az első magyar bankjegy 2 forintos címletben 1848. augusztus 6-án került forgalomba, majd augusztus 24-én Kossuth 61 millió pengőforint értékű papírpénznek mint államjegynek a kibocsátására kapott felhatalmazást az országgyűléstől. Az államjegy abban különbözött a bankjegytől, hogy kibocsátása mögött nem állt nemesfémfedezet, csak az állam közjövedelme, illetve hitele. A gyors államjegy-kibocsátás érdekében a tervbe vett 1 forintos bankjegyekhez elkészült nyomdai nyomólemezeket az 5 forintos címletű államjegyek kinyomtatásához használták fel, amelyek az 1848. szeptember 6-ai pénzügyminiszteri rendelet alapján még a Batthyány-­kormány lemondása előtt forgalomba kerültek. Október 12-én kibocsátották az 1 forintos, majd 1848. november 7-én a 100 forintos államjegyet is. Amikor a kormánynak menekülnie kellett Pestről, a pénzjegynyomda is vele tartott Debrecenbe, s 1849. március 24-én már itt helyezték forgalomba a 10 forintos államjegyet. Külön érdekesség, hogy az államjegyek valamennyi címletén az 1848. szeptember 1-jei dátum szerepelt. Meg kell jegyezni, hogy bár a köznyelv a szabadságharc minden papíralapú fizetőeszközét bankjegynek vagy Kossuth-bankónak hívja, valójában ez az elnevezés csupán a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank által kibocsátott 1 és 2 forintosokat illeti meg, amelyek mögött valós nemesfémfedezet állt, és három aláíró – Kossuth és a bank két vezetője – jegyzett. 

Csavaros krajcárok 

Szintén a szabadságharc pénz­érméin jelent meg először magyar felirat, melyek veretését Kossuth Lajos a Kossuth-bankó váltópénzeként rendelte el. Aranydukátot, illetve ezüst tíz- és húsz­krajcárost vertek V. Ferdinánd király arcképével, valamint réz egykrajcárost hoztak forgalomba 1848-ban. A következő évben csak ezüst hat-, valamint réz három- és egykrajcárosokat vertek, de ezeken már nem szerepelt az uralkodó alakja. Külön érdekesség, hogy ezekből az érmékből széttekerhető spionpénzeket, más néven csavaros krajcárokat is készítettek. Egyes vélemények szerint a szabadságharc alatt, mások szerint közvetlenül annak leverése után használták azokat. A belsejükben kis üzeneteket vagy Bem és Petőfi képeit hordták. 

Mindeközben nyilvánvalóvá vált, hogy hiányoznak a váltópénzek, így rendszeresen fordult elő, hogy a lakosság és a katonaság ezt a szükséghelyzetet kreatív módon, az 1 és 2 forintos bankjegyek négyfelé darabolásával oldotta meg, ezért 1849 elején a végrehajtó hatalmat gyakorló Országos Honvédelmi Bizottmány kincstári utalvány néven, tehát váltópénzként 15 és 30 pengő krajcár címletű államjegyeket bocsátott ki. 

A Kossuth-bankókat a magyarok nagy örömmel fogadták, és ez a bizalom lehetővé tette, hogy értéküket a szabadságharc végéig megőrizzék. Ha a korabeli bérekre és árakra tekintünk, érzékelhetjük, mennyit is ért a Kossuth-bankó. A miniszteri fizetés havonta 1000 forint volt, míg egy orvos ugyanennyi idő alatt 33, egy bába 2 forintot keresett, egy katona napi zsoldja pedig 8 krajcárral volt egyenlő. Az élelmiszerek ára változatos volt. Egy kilogramm kenyér 12 krajcárba, ugyanennyi marhahús 28, míg a disznóhús 32 krajcárba került. Egy liter sört 16 krajcárért mértek, míg egy liter pálinkát már 2 forintért. A szabadságharc bukása után a lakosság elrejtette a Kossuth-bankók nagy részét, majd a kiegyezés után tovább őrizte azokat a függetlenség szimbólumaként. 
 

- dr. Holmár Zoltán történész -