Fehérgyarmat

2022.03.05. 00:07

Ecsettel és géppel is hódol a művészetnek

Megtanult tetoválni, a szakdolgozata témájául is a tetoválás történetét választotta.

Fecske László

Kevés olyan gyermek születik, akiben már egészen kicsi kora óta benne rejlik a művészetek iránti szeretet, s ezt ki is mutatja. Molnár Áront – aki 1994-ben született Fehérgyarmaton – már óvodásként is vonzotta az alkotás utáni vágy. A többiektől gyakran külön vonulva rajzolt, épített, alkotott a maga kis világában. 
 


Derűs életszemlélettel 

 


Testvéreivel, Armanddal és Biankával a mai napig tökéletesen összetartó testvértriót alkotnak. Áron szülei valamennyi gyermeküket úgy indították el az életben, hogy küzdjenek az álmaikért. A két testvér mellett Molnár Áron is a vágyai után ment, s töretlen akaraterővel, mindig derűs életszemlélettel érte el azt a szintet, ahol jelenleg is tart. 
Édesanyjának, Szücs Erzsébetnek és édesapjának, Molnár Bélának nagyon sokat köszönhet. Áron élete első tizennégy évét szülővárosában töltötte, ahol – elmondása szerint – csodálatos gyermekkora volt. 
 


Tartalmas délutánok 

 


– Már egészen kisgyermekként nehéz volt számomra a beilleszkedés az idegen közösségekbe, illetve az ismerkedés idegenekkel. Ez pedig még a mai napig problémát jelent számomra. Ám úgy hiszem, pont emiatt alakult az életem úgy, ahogy, hiszen mindig is nagyon megválogattam azt, hogy milyen emberekkel állok szóba vagy veszem magam körül – mesélte Áron, akit az óvodát követően a szülei a Bárdos Lajos Ének-Zene Tagozatos Általános Iskolába írattak, ahol a rajz iránti szeretete még inkább kiteljesedett, de a zene is ugyanilyen fontossá vált az életében. Már második osztályosként hegedülni tanult, tagja volt az énekkarnak, s járt rajzszakkörre is, hasznosan töltve így valamennyi délutánját. 
– A hegedűtanulás elképesztően nehéz volt és sok bosszúságot okozott, amikor otthon gyakoroltam, de mindig addig küzdöttem, amíg a tőlem telhető legjobb módon sikerült eljátszanom az adott darabot – emlékezett vissza Áron, aki a dínók iránti rajongása miatt felnőttként paleontológus szeretett volna lenni, azonban az élet teljesen más utakra vitte. 
A gyermekkora egy meseszerű, varázslatos világot jelentett számára: a házuk előtt mező terült el, ahol sokat játszottak, íjakat, kardokat faragott a többi gyerekkel együtt, s napestig járták a kukoricatáblákat. Egy művészvénával rendelkező személynek egy ilyen környezet a menny­országot jelentette. 
 


Gyíkok, békák 

 


– A képzeletünk határtalan volt – emlékezett vissza a régi időkre. – Vittük haza a megfogott gyíkokat, békákat és büszkén mutattuk meg anyánknak, aki természetesen nem örült neki. Voltunk persze biciklis fenegyerekek, majd pedig motoros suhancok is. A gyermekkori barátaim pedig egészen a mai napig megmaradtak, ami a körülöttem élők példáját látva igen ritka. Emiatt pedig nagyon szerencsésnek érzem magam. 
Áron szeretettel emlékezik vissza a rajztanáraira (Simon Csongor, Reskó György, Docsa Diána), akiktől megtanulta az alapvető képzőművészeti technikákat. Az általános iskola után a Nyíregyházi Művészeti Középiskola következett, ahová igen jó eredménnyel sikerült felvételiznie. Áronnak ekkor már a freskók restaurálása volt a fő célja. 
 


Köszönet a tanároknak 

 


Mint elmondta, a középiskolai tanárok nyitott gondolkodásmódja nagymértékben meghatározta jelenlegi személyiségét, s ezért nem tud elég hálás lenni nekik. Lukács Gábor tanár urat (festészet) és Takács Beáta tanárnőt (rajz- és művészettörténet) a legfőbb mestereinek tekinti mind a mai napig. 


Az iskola elvégzése után Debrecenbe költözött, ahol bekerült a Csokonai Színház díszletfestő csapatába. Nem sokkal később sikeresen felvételizett az egri Eszterházy Károly Egyetemre, ahol Kopasz Tamás Munkácsy-díjas festőművész volt a mestere. 


Időközben édesapja unszolására megtanult tetoválni, a szakdolgozata témájául is a tetoválás történetét választotta. 
2018-ban az Erasmus program keretében egy barátjával kiutazhatott Lengyelországba. A festészet mellett a szobrászatot és a grafikát is kipróbálhatta, s óriási élményként élte meg, hogy a világ minden tájáról – többek között Moldáviából, Jordániából, Bulgáriából, Brazíliából, Portugáliából, Ukrajnából, Törökországból – érkező tanulókkal barátkozhatott rengeteg tapasztalatot és élményt gyűjtve. 



Modellező tanfolyam

 

 
A diplomáját a pandémia miatt online formában szerezte meg. Jelenlegi párjával, Dorotheával ebben az időszakban ismerkedett össze, s együtt költöztek Budapestre, ahol Áron egy 3D modellező tanfolyamra iratkozott be, s amelyet azóta már el is végzett. Jelenleg – immár vállalkozóként – műemléki épületek restaurálásán vesz részt. Bár nagyon szereti ezt a munkáját, újabb célokat is kitűzött maga elé, újabb vágyak hajtják, hogy céljait megvalósítsa: a jövőben a digitális 3D művészet világában szeretne elhelyezkedni. 
Bízik abban, hogy a keze munkája egyszer majd ott lesz egy nagy hollywoodi produkció plakátján, vagy akár egy világhírű számítógépes játék karakterén. 
Hála a gondos szülői terelgetésnek, támogatásnak, egy céltudatos fiatalember életében ilyen sikerek után immár bármi valóra válhat. 
 

Borítókép: Molnár Áron | Fotó: Molnár Bianka/shutterstock

Címkék#tetoválás
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában