Nyíregyháza

2022.03.16. 07:00

Keretek közé szorítva is értéket teremtettek

A lenézett műfaj rajzolói kénytelenek voltak a grafikai képességeiket képkockák közé szorítani.

MJ

Képregények: egykor milliók olvasták, Zórád Ernő, Sebők Imre, Korcsmáros Pál, később Fazekas Attila rajzaiban gyönyörködve. Akiket a műfaj – akár a mozdony füstje – már egészen fiatalon megcsapott, máig nem szabadulnak a hatása alól. A rajongótábor jelentős hányadát a televíziózás hőskorának nemzedéke, az 1960-as, ’70-es években születettek adják. Mivel se számítógép, se szalagos videómagnó nem létezett, nem volt lehetőségük rögzíteni, gyűjteményük részévé, vagyis újraélhetővé tenni a képernyőn látott élményt. Volt viszont képregény, ami még a ’80-as évek elején is betöltötte ezt az űrt. A grafikusok által kimerevített pillanatokon ma is hosszan elidőzhetünk, a képeken bármikor felfedezhetünk valami újat. És bár egészen a rendszerváltásig nem élvezhettük Batman vagy Superman kalandjait, csak amit az akkori kultúrpolitika közölni engedett, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, esetleg Rejtő Jenő kalandhőseivel is örömmel beértük. 
 


Járatlan úton 

 


Ennek a korszaknak szülötte Kertész Sándor grafikus, író is, aki ötödik, Keretek közt rajzolók című legújabb kötetében ezúttal éppen ezt a korszakot vette górcső alá. A cím egyszerre utal a papírmozi képeit egymástól elválasztó keretekre, és azokra a korlátokra, amelyek közé a kultúrpolitika grafikust, forgatókönyvírót és kiadókat egyként beszorított. Az eredetileg rajzszakra beiratkozó, de rajzfilmrendezőnek vagy grafikusnak készülő szerzőt egyik tanára fordította a műfaj felé, látva az ilyen irányú érdeklődését. Mivel szakirodalom ehhez gyakorlatilag nem volt, felismerte, hogy egy eddig kitaposatlan út első felfedezőjévé válhat. Időben döntött, hiszen a ’80-as években – fiatal főiskolásként – még személyesen felkereshette a műfaj akkori nagyágyúit, és magnófelvételek tucatjait készíthette el velük. 


– Annyit már az elején érdemes leszögezni, hogy a képregény alapvetően európai, nem pedig amerikai műfaj. Más kérdés, hogy Amerikában láttak benne leghamarabb üzletet, de ott is magyar születésű újságíró és lapkiadó, Pulitzer József vitte sikerre. Itthon német élclapok mintájára Jókai Mór Üstökös című lapjában jelent meg az első képtörténet, Jankó János zsánerrajzaival. A ’30-as évekre aztán elárasztották a piacot a szóbuborékos amerikai képregények, az 1936-ban indult Hári János képregényújság csupa ilyesmivel volt tele. Mindennek a háború vetett véget. 

– Lépjünk egy nagyot az 50-es évek fordulójáig, amikor is az orosz megszállással mindent, ami „amerikai szemét”, ki kellett söpörni. Zórád Ernő mesélte egy alkalommal, hogy csak propagandacéllal készülhettek képregények, az egyebeket „a nagy orosz művész, Filogenov elvtárs letiltatta”. Ennél többet nem is mondott, sokáig azt hittem, csak kitalálta az egészet. Aztán a kutatás során kiderült, hogy 1949 tavaszán, a Szovjet Kultúra Hónapja alkalmából kulturális delegáció jött a Szovjetunióból, a képzőművészetet Konstantin Ivanovics Fino­genov festőművész képviselte. Ék Sándor és Szilágyi Jolán, a két emigrációból hazatért moszkovita művész fogadta a neves vendéget. Zórád Ernő a Dolgozók Klubjában tartott beszélgetésen hallhatta őket. „A kurta lábú szovjet akadémikus (mi csak Porbafinoge­novnak hívtuk), aki éles harcot vívott a rajzszén és a puha grafitot tartalmazó ceruzabelek ellen...” – így emlékezett vissza a látogatásra Konok Tamás festőművész – szedtük sorra a legfontosabbakat. 
 


Az eltévelyedések műfaja? 


Tény, erőteljesen tiltották „az üres formalista rutinrajzolást”, szabad volt viszont képregényekben kifigurázni a kulákságot és az imperializmus torz vonásait. Kuczka Péter, a Galaktika Magazin későbbi főszerkesztője az élen járt ebben, egyik „remekében” képes volt Zelk Zoltán vonásait kölcsönözni egy barlangi ősembernek. Az amerikai comicsról azt hangoztatták, hogy gyilkolni tanítja, lopásra és nemi eltévelyedésre neveli a gyerekeket, amire Fredric Wertham amerikai pszichiáter 1954-ben megjelent Az ártatlanok elcsábítása című tanulmánykötete csak ráerősített. 
 

Kertész Sándor a könyveivel 
Forrás: Sipeki Péter

 

– Az áttörést az hozta, amikor Gugi Sándor rajztanárnak, későbbi képregényrajzolónak kezébe akadt a Classics Illustrated néhány példánya, abban csak klasszikus irodalmi műveket adaptáltak képregényre, elsőként A három testőrt. Ilyet mi is csinálhatnánk, megvalósítva az olvasóvá nevelést, ajánlotta az első számú forgatókönyvírónak, Cs. Horváth Tibornak. Mivel az ötlet Révai Józsefnek is tetszett, 1955-ben megjelent az első Verne-adaptáció, a Grant kapitány gyermekei, szóbuborékok nélkül, képaláírással, nehogy hasonlítson a termék az amerikaihoz. 
 

– A példa más lapoknál – Füles, Népszava, Magyar Ifjúság, Képes Újság stb. – ugyancsak ragadósnak bizonyult, számos partizántörténetet és irodalmi klasszikust adva a fogékony ifjúságnak. Hogy véletlenül se kerüljön a történetek közé politika (és persze a szerkesztést is megkönnyítendő), Cs. Horváth Tibor előre kiszedette a szövegeket, egységesítve az oldalon elhelyezett képkockákat is. „Milyen jógamozdulattal rajzoljak oda valamit?” – fortyant fel Zórád Ernő mindezt látva. Élvezni csak akkor kezdte a munkát, amikor saját kollázsrendszerét kialakítva rájött, hogy lehet ezt művészi színvonalon is csinálni. Mellette Sebők Imre a fény-árnyék viszonyokat alkalmazta zseniálisan, Korcsmáros Pál hajlékony rajztudásával pedig bármire képes volt, karikaturisztikus Rejtő-figurái máig utánozhatatlanok – adott némi ízelítőt a könyvéből Kertész Sándor. 
 


Egy máig tartó új fejezet 


A képregénytörténelem ott folytatódott, hogy miután 1957-ben újrarendezték a sajtópiacot, már a szóbuborékokat is alkalmazni lehetett. A direktíva az lett, hogy mindent közölhetnek, ami szórakoztat, csak tereljék el a napi politikáról a figyelmet. 
Akkor még laponként 250-300 ezer példányban folyt az irodalomhoz szoktatás. A ’80-as évektől üzletet is láttak a képregényekben, ekkorra sikerült a szigorú oldalstruktúrát is fellazítani. Sorra jöttek ki a Rejtő-univerzum darabjai, vagy a filmek után – Star Wars, A párizsi Notre Dame, Hét tenger ördöge, Fekete város – rajzolt képregényfüzetek. Mire eljutottunk a rendszerváltásig, a régi alkotógárda jórészt kihalt, és a piacot teljesen uralmuk alá hajtották az amerikai comicsok. Mindezeket a szerző egy korábbi munkájában ugyancsak megírta.

 


 

Borítókép: Ilyen Zórád Ernő kollázstechnikája | Fotó: Budapest Art

 

Címkék#képregény

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában