Nyíregyháza

2022.04.10. 13:00

Megvalósult álmok

A szurikáta ebédet főz, s vespán robog, a tanoncokat állatok tanítják – a Varázsfészekben minden lehetséges.

SZA

Rudik Dóra a Bencs-villa vendége volt | Fotó: Sipeki Péter

Rudik Dóra a Bencs-villa vendége volt | Fotó: Sipeki Péter

Gyógypedagógus, gyerekjóga oktató, fotográfus, mesekönyvíró – nos, nem négy kölönböző személyről van szó, és és nem is egy matuzsálemről, aki hosszú élete során ennyi mindent kipróbált! Történetünk főszereplője egy fiatal nyíregyházi lány, Rudik Dóra, akivel a Bencs-estek keretében a Móricz Zsigmond Színház művésze, Ténai Petra beszélgetett. Mint kiderült, Dóri romanisztikára készült, majd úgy döntött, logopédus lesz, de egy apró beszédhiba miatt ez az álma nem válhatott valóra. Ám ezen nem bánkódik, hiszen mégiscsak elérte, amit szeretett volna: pszichopedagógusként tanulásban akadályozott gyerekekkel foglalkozhat, s felkészítheti őket az iskolai tanulmányaikra. 

 

Kapoccsal összefogott lepedő 

 

– A döntéseim nagy része apró megérzéseken alapul – mesélte, hozzátéve, így volt ez például a jógaoktatással is. – Az édesanyám is foglalkozik jógával, és azt mondta, szerinte tetszene nekem. Jött egy megérzés, és hallgattam rá: elvégeztem egy képzést, és ma már nem tudom enélkül elképzelni az életemet. Mint ahogy a fotózás nélkül sem – ezt az egyetem alatt kezdtem el, és mint ahogy minden fotós, én is a családtagjaimon gyakoroltam. Így visszanézve vicces, hogy gémkapcsokkal összefogott lepedő volt a háttér, amit asztali lámpával világítottam meg. 


– A fotózás családi örökség abból a szempontból, hogy amikor kicsik voltunk, apukám gyakran fényképezett bennünket, és már akkor is sokat gondolkodtam azon, milyen izgalmas dolog megörökíteni egyetlen pillanatot. Amikor fényképezek, a gyerekek, a családok állnak a középpontban, boldog vagyok, hogy közel engednek magukhoz olyan fontos, meghitt pillanatokban, mint az esküvő, a keresztelő, az eljegyzés, a babavárás. Nem szeretem a túlságosan beállított képeket, nem vagyok a híve annak, ha a fotón szereplőknek csízre kell mosolyogniuk – mesélte Dóri, aki sok projektjére büszke, így például az ún. habos-babosra, amit a Covid ihletett. – A lezárások alatt senki sem tudta felvenni a szép ruháit, ezért a közösségi médiában kerestem jelentkezőket, akiket gyönyörű, alkami szettekben lefotózhatok. De nagyon szerettem az anya és én elnevezésű projektet, sőt, igazából mindent, ami összefügg a családdal. Vannak emlékezetes pillanatok, ilyen számomra az, amikor az esküvőn a fiatal pár először pillantja meg egymást, és előfordult, hogy annyira meghatódtam a szertartáson, hogy elfelejtettem fotózni. 

 

Meghitt pillanatok 

 

– Amikor a pandémia miatt nem tarthattam jógaórákat, naponta jöttek az üzenetek, hogy mennyire hiányzik a gyerekeknek a foglalkozás. Nekem is hiányoztak a kicsik, így jött a mesekönyv- írás gondolata: miközben a Varázsfészek született, úgy éreztem, hogy velük vagyok a jógateremben. A történet főszereplői Dézi és Döme. Testvérek, akik olyan iskolába járnak, ahol állatok tanítanak, és például egy szurikáta főzi az ebédet. Mivel imádom Olaszországot, a mediterrán életérzés is megjelenik a könyvben, amelyből a gyerekek megtanulhatják, hogyan tudják elengedni a félelmeiket és kitartani a céljaik mellett. Az iskola azért is különleges, mert a tanoncok nem padokban, hanem jógamatracon ülnek. Ez egy varázslatos hely, ami bárkinek a fejében életre kelhet és ahová képzeletben mindenki visszatérhet. 


– Azt szeretném, ha a Varázsfészek meghitt pillanatokkal ajándékozná meg a családokat, és hogy miután az óvodában vagy az iskolában felolvasok belőle a gyerekeknek, otthon beszélgessenek róla a szüleikkel. Vagy arról, hogy mi történt velük aznap – az én napjaim gye­rekként mindig így értek véget: összebújós beszélgetésekkel – mesélte Dóri, aki büszke arra, hogy a könyv a népszerű híradós, Szabados Ágnes könyvesboltjában is megvásárolható. – A ­Varázsfészek szerelem­projekt volt, szívvel-lélekkel csináltam. Tervezem a folytatását, az a történet egy kicsit idősebb korosztályt szólít majd meg – tette hozzá.
 

Higgyenek magukban!

 

– A gyerekeknek azt tanítom, hogy higgyenek magukban és merjenek bízni a megérzéseikben. Amikor jógázunk, a képzelet szárnyán utazunk, én pedig alkalmazkodok a hangulatukhoz: ha nagyon „zizegnek”, többet mozgunk, hogy levezessék az energiájukat. Sokat beszélgetünk, és örülök, hogy érdeklődőek, kíváncsiak. Mindenben ott a mese: aranyhajszálat egyenesítünk például, hogy egyenes legyen a tartásuk. A nyári táborainkat is nagyon élvezik, talán azért, mert semmi sem kötelező. Kreatívkodunk, szöcskét gyűjtünk, társasjátékozunk, és természetesen ott nincs telefon. 
 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában