Angyalként távozott az angyalok útján

Életének 100. évében elhunyt Adorján Gusztávné smaragddiplomás tanítónő. A Kelet-Magyarországban 2016 szeptemberében írtunk a köztiszteletben álló pedagógusról. A szeretet élteti a márványdiplomásokat című cikkben Adorján Gusztávnéról és Hegymegi Ilonáról annak apropóján írtunk, hogy mindketten a Nyíregyházi Egyetemen vették át a márványdiplomájukat. 

Ebből idézünk: „Kassát 1941. június 26-án bombázták. Ez egy vasárnap volt, nekem másnap kezdődött a képesítői vizsgám. Vártuk a bizottság tagjait, ám hiába. Viszont jött a hír: hadat üzent Magyarország! Aztán estére mégis összeállt a bizottság, mi pedig vártunk a sorunkra. Egyházi iskola lévén áhítattal kezdődött a vizsga. Abban a rajzteremben voltunk, melynek hatalmas, függöny nélküli ablakai voltak a magasban. Besötétedett, villanylámpával világítottunk, úgy szólították a névsor első három kisasszonyát: Bakó, Csatári, Csizmadia. Este fél tizenegyre vizsgáztam le. Nemcsak a kezdet örök emlék, hanem a vég is: amikor befejeztem a tanítást, abban az évben volt a rendszerváltozás” – nyilatkozta lapunknak Adorján Gusztávné Csizmadia Erzsébet, akit Kérsemjénben díszpolgárrá avattak. Mátészalkán 43 évi munkaviszony után lett nyugdíjas. 
 

Lelkeket építhetett 

Pénzes Ottó, a Képes Géza Általános Iskola intézményvezetője is tiszteleg Erzsike néni emléke előtt. 

– Már csak egy hónap választotta el attól, hogy szerettei körében ülhesse meg a 100. születésnapját. Nem várta meg. Nem várta meg, mégpedig azért nem, mert bár az élete teljes volt, de ünnepelni az imádott fiával akart odaát. 

– Egy ország döbbent meg, amikor a Covid elragadta dr. Adorján Gusztáv kórházigazgató főorvost, s ez a letaglózó ütés a mindig mindent kibíró, mindig minden után talpra álló Erzsike nénit is megrendítette. Nap mint nap a bőrén érezhette lánya, veje, unokái, dédunokái jelenlétét, szeretetét, imáiban mondott hálát értük a Jóistennek, de szíve mélyén már hozzá vágyott. 

– Csizmadia Mihály nagytekintélyű mátészalkai gazda lányaként testvéreivel, Ilonával és Lászlóval gyerekkoruktól kezdve szeretetteljes, dolgos életet éltek, ezért állhatott készen Adorján Gusztáv református lelkész feleségeként egy olyan szolgálatra, amellyel lelkeket építhetett, szíveket emelhetett. Szolgálati helyükön, Kérsemjénben ő volt a nagybetűs tanító néni, aki nemcsak a gyerekeket, hanem a falu apraját-nagyját magához ölelte és tanította rendre, fegyelemre, tiszteletre, munkára, kitartásra, szeretetre. Két kisgyermekkel özvegyen maradva sem omolhatott össze. 

– Folytatta misszióját, majd visszatért Mátészalkára, ahol házat épített, tanított és gyermekeinek, majd később a bővülő család többi tagjának is bölcs támasza lett. Már hajlott korú volt, amikor utánozhatatlan szépségű betűivel vaskos könyvet írt az életéről elsősorban szeretteinek, de néhány példány eljutott olyan emberek kezébe is, akik szinte várostörténetet írhattak, s akik tartást, tiszta logikát, valóságos értékrendet tanulhattak belőle.

 
Pár évvel később egy vékony folytatás, kiegészítés is napvilágot látott, ami éles elméjének, derűs, anekdotázó kedvének ékes bizonyítéka volt. 
 

Tovább adta az örökséget 

Pénzes Ottó felidézte, hogy Adorján Gusztávné 90 éves korában ünnepi beszédet mondott a nevezetes mátészalkai családról elnevezett Csizmadia Park avatásán, ahol együtt örülhetett egymásnak a sokágú família számos megjelent tagja. 

– A tanítónő abból a világból való volt, ahol a gondolatot meggondolták, a szavakat és a tetteket a meggondolt gondolathoz igazították. Ez segítette őt abban, hogy a legnehezebb időszakokban is ember maradjon.Ezt az örökséget adta tovább gyermekeinek, tanítványainak, s mindenkinek, aki csak találkozhatott, beszélhetett vele, s annak, aki legalább a sorait olvashatta. Az angyalok útján távozott, hiszen maga is angyal volt.