A békét hirdetem, nem a gyűlöletet

Tiszta képek, könnyen felfejthető szimbolika, áradó érzelmek és a szeretet közvetítése jellemzi Kovács István máriapócsi költő verseit, aki gyakori vendége versesköteteivel a megyei könyvtárnak, illetve a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesületnek. Alig egy éve örvendeztetett meg egy kötetnyi verssel, és most Egy rögös út, könnyekkel, mosolyokkal címen itt az újabb, immár a nyolcadik. Ám a mostani kötetbemutató az eddigieknél is ünnepélyesebbre sikeredett: dr. Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium államtitkára az alkotó tiszteletére ezúttal – Máriapócson többször meglátogatta már barátait – ide is eljött. 
 

Van még benne lendület 

– A Jóisten is így akarta, mert ha most nem ezt a hetet élnénk, hanem éppen plenáris ülést tartanánk, most a Parlamentben kellene dolgoznom – fejezte ki a találkozás felett érzett örömét. – Örülök, hogy Máriapócsnak ilyen termékeny költője van, és ahogyan a szerzőre nézek, úgy látom, van még benne lendület, lesz még folytatása is. Mi pedig, hogy újabb verseit ki is tudja majd adni, minden segítséget megadunk – tett ígéretet az államtitkár, majd néhány mondatban be is mutatta az ünnepeltet. 

Kovács István 1940-ben született, szegény család második gyermekeként. Általános iskolai éveit szülőfalujában, a középiskolaiakat Nyíregyházán töltötte, majd közgazdasági diplomát szerzett a debreceni és a budapesti egyetemen. Fiatalon Váci Mihály és Tornai József egyengették az útját, akikre mindig nagy tisztelettel gondol vissza. Ahogy mondogatni szokta: „Évtizedek távlatából alázattal megköszönöm, hogy kerestették velem a költészet csillagát.” 

– Az új kötet is bizonyítja, hogy mindannyiunk örömére rátalált vezérlő csillagára. Mostani versgyűjteményében rögös útról mesél, könnyeket és mosolyokat ígér, de tudjuk, hogy akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Ezúttal is így történt: a kötetben található verseket az élet íratta vele, hittel, reménnyel és szeretettel. Kovács Istvánt kísérje az útján tovább a Jóisten, vezesse a tollát, ugyanúgy, ahogy eddig is – köszönte meg az új költeményeket dr. Vitályos Eszter, sok szépséget és örömet kívánva az olvasóknak is. 

S miután kiderült, hogy az idős lírikus korábban verset is címzett a szép köszöntőt hozó államtitkárnak, dr. Bihari Albertné elnök nyújtotta át a szerzőnek a köteteinek hűségesen nyilvánosságot szerző Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület oklevelét. Mint rámutatott: – A mostani kötet hittel, reménnyel és szeretetben fogant, egy olyan „gyermeklelkű felnőtt” munkája, aki – miközben rácsodálkozik a hétköznapokra, az ünnepnapokra, a természet szépségeire –, mindannyiunknak azt sugallja, hogy minden körülmények között maradjunk emberek. A rá jellemző humanizmus egy nemes lelkű, jóságos emberre vall. 
 

Mint aki hazajár 

– Úgy vagyok itt a megyei könyvtárban, mint aki hazajár – fogadta a köszöntéseket a 2020-ban Brassai Sámuel Művészeti Díjjal jutalmazott lírikus, megígérve, hogy még szeretne sokszor eljönni nyíregyházi közönségéhez. – Amikor a verselést kezdtem, még azt gondoltam, soha nem fog senki rám figyelni, de szerencsére nem így lett. Én a szeretetet és a békét hirdetem és nem a gyűlöletet, és azt keresem, hogy mindezek hogyan éleszthetők fel az emberek lelkében, hogyan találhat egymásra közönség és költő – fogalmazta meg rögtönzött ars poeticáját. 
 

Kötelességünk továbbadni 

Ezalatt azt is megtudhattuk, hogy a 147 oldalas, több istenes és hitverset tartalmazó kötet – amelynek a címoldalát a máriapócsi bazilika, hátlapját pedig a Szent II. János Pál tér díszíti a Krisztus-szoborral – előszavát dr. Vitályos Eszter írta, zárszavát pedig dr. Bihari Albertné. 

– Vallom és hiszem, hogy az Isten, aki maga a szeretet, most is itt van velünk. A népek zajló viharában a magyar nemzet is csak azért maradhatott fenn, mert volt hite, reménye és élt benne a szeretet. Márpedig amit az őseinktől kaptunk, nekünk is kötelességünk továbbadni az ifjúságnak. Tartsanak hát velem az úton a gyermekkortól a fejfáig – invitálta Kovács István a közönségét egy lírai hangulatúba hajló délutánra, amikor a több tucat elhangzó versből – A tavasszal minden zenél címűt az államtitkár olvasta fel a hallgatóságnak – nyitott könyvként tárult elénk a szakrális művészköltő lelkivilágának teljes vertikuma.