Jó „mentorként” vezet bennünket a Szentlélek

Valami megfoghatatlan, ami elkíséri az embert egész életében, ami benne van gondolataiban, érzéseiben és cselekedeteiben. Irányító erő, kapocs az embertársaihoz. Az Atya, a Fiú után egy harmadik személy is teret kér az életünkben: a Szentlélek, akit nehéz megfogalmazni, körülírni. Ki a Szentháromság harmadik szereplője, erről beszélgettünk Csordás Gábor plébánossal. 
 

Erő, egység, tisztaság 

– Pünkösd a húsvéti ünnepkör lezárása, s történelmileg az egyház születésének a kezdete. Jézus Krisztus tanítványai, az első keresztények ekkor lépnek a nyilvánosság elé. Nem bujkálnak tovább félelemtől vezérelve, nem tartanak attól, hogy Krisztus sorsára jutnak, hanem elkezdik hirdetni Krisztus tanításait. Utólag ők maguk ismerték fel, hogy ez a változás a Szentlélek munkája volt, aki megerősítette őket hitükben. A Szentlelket nehéz elképzelni. Jézus megkeresztelkedésekor galambként jelent meg, ám nem is fizikai alakja, mint inkább működésének a lényege fontos. Sokszor használjuk a kifejezést, hogy lelket lehelni a megfáradt emberbe. 

– A Szentlélek erőt szimbolizál és tisztaságot, amivel egyengeti az ember útját. Modern kifejezéssel élve, nevezhetnénk „mentornak” is, ki útmutatásaival segít bennünket. Hajlamosak vagyunk valami misztikus dolognak elképzelni, de amennyire titokzatos, annyira kézzelfogható és hétköznapi a jelenléte. Mert ott van minden pozitív gondolatunkban, döntéseinkben, a kommunikációnkban, csak észre kell venni. Nagy Szentlélek-hívó ünnep, amit ilyentájt tartunk: a bérmálás. A bérmálás egyesülés a Szentlélekkel, a keresztény nagykorúság szentsége. Nem véletlen, hogy a fiatalok életének olyan szakaszában „érkezik a mentor”, amikor szükségük van egy „belső hangra” döntéseikben, mert épp pályaválasztás előtt vagy párválasztás előtt állnak – mondta az atya. 

Majd arról beszélt, hány és hány néven szólítjuk a Szentlelket. Vigasztaló, az igazság lelke, a megbocsátás lelke... De mi is a lelkiismeret? – kérdezte. – Isten szava, amivel belülről vezet minket, egy olyan jelzőrendszer, ami előre figyelmeztet bennünket, hogy megálljunk, ha a bűn felé haladunk. Időről időre fontos megvizsgálni a lelkiismeretünket, mert csak így tehetünk a bűn ellen. 
 

Megújulásra várva 

– A pünkösd a megújulás kezdete is, lelki értelemben, belülről várunk valami újat. Miben kell változnom, mit kell magam mögött hagynom? Tesszük fel ezeket a kérdéseket a változtatás szándékával. S gondoljunk bele, mekkora lélekjelenlétre, a Szentlélek erejére van szüksége az embernek ahhoz, hogy változtatni tudjon rossz szokásain, súlyos szenvedélybetegségén vagy egyszerűen azon, hogy jobbá tegye az emberekhez fűződő viszonyát. Egyszóval, amikor „önmagunkat kell legyőzni”, akkor érezzük, mennyire rászorulunk a Szentlélek segítségére – magyarázta a plébános az ünnep gazdag jelentéstartalmát, amiből nem hagyta ki a Szentlélek egyesítő erejét sem. 

Isten Szent Lelke összetart bennünket, az ünnep arra tanít, hogy tudjunk egymással együttműködve élni, tanuljuk meg, hogyan kell alkalmazkodni egymáshoz, tegyük félre ellenségeskedéseinket, sérelmeinket és legyen közös ügyünk a boldogulásunk. Meg kell tanulnunk hallgatni a Szentlélekre, ne csak csodáljuk, figyeljük Őt, értsük szavát, s akkor nemcsak a bajban tudunk összefogni, hanem a békességben is szeretni tudjuk egymást, s közösséggé lehetünk.