A színház mi vagyunk!

Kirobbanó sikert aratott a 34. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján a Pál utcai fiúk musical, az előadás végén állva tapsoló közönség „A grund mi vagyunk” refrént továbbgondolva meggyőződhetett arról, hogy a színház mi vagyunk, a nézők. Hiszen csak együttes élményként születhet meg a teátrumi csoda.

Emblematikus események

Ha azokat a szavakat halljuk, hogy grund, einstand, gittegylet, Füvészkert, vörösingesek, azonnal a Pál utcai fiúk regény jut eszünkbe. Sokan fanyaloghatnának, hogy már ebből is zenés játék készült, azonban ha egy első rendű szerző, Molnár Ferenc művéből első rangú szövegíró, Geszti Péter, zeneszerző, Dés László és szövegkönyvíró, Grecsó Krisztián készíti el a színpadi változatot, az sikerre van ítélve.

A Pannon Várszínház az úgynevezett Refi színpadon mutatkozott be, a darab Vándorfi László rendezésében szépen építkezett. Az ellenség tisztelete, a becsület, a szentül hitt barátság és az önfeláldozás elevenedett meg a szemünk előtt.

A mobil, iskolapadból farakássá alakítható díszletek jól szolgálták a színészi játékot, amely azt is hivatott volt igazolni, hogy a Pál utcaiak és a vörösingesek nem ádáz ellenségei egymásnak, közöttük az események előre haladtával a megbocsátás és az együttérzés egyformán jelen van. Az emblematikus események adják a vezérfonalat: többek között a gittegylet lebukása Rácz tanár úr előtt, Nemecsek kényszerű megmártózásai, majd győzelme Ács Feri fölött. A dramaturgiát és mozgást (koreográfus: Krámer György) kitűnően egészítette ki a padon kézzel doboló fiúk vagy a néptánccal ötvözött tánccsata a két tábor között. A nagyszerű dalok máig a fülünkben csenghetnek: „Miért félnénk, miért élnénk, ha nem egy álomért?”

Folyamatos interakció

A Tolsztoj-műből készült Az élő holttest című előadás a lehető legnagyobb mértékben igyekezett bevonni, „társsá” avanzsálni a nézőket. Különös és egyedi volt ennek köszönhetően a Szegedi Pinceszínház és az Aradi Kamaraszínház bemutatója. A dísz-let egyetlen elemeként egy hosszú asztal állt a színpad közepén, és a nézők egy része (jelen esetben a zsűri tagjai) a színészekkel együtt e körül foglaltak helyet, a publikum jelentős része pedig két oldalról a színpadon, illetve a színházterem nézőterén. A főhős, Fjodor (Fegya) Protaszov (Jászberényi Gábor alakításában) dorbézolásában és körtáncában a publikum tagjai is részt vettek, mi több, Viktor Karenyin, az állhatatos szerelmes (Gulyás Hermann Sándor) leánykéréséhez az egyik néző adta kölcsön a gyűrűjét. Ezenkívül is folyamatos volt az interakció a nézők és a színészek között, elevenné és együttesen megéltté vált így az előadás.

Tapasztó Ernő rendezésében a tragikus történet minden szereplője élő holttestté válik bizonyos értelemben, hiszen mindannyian súlyos keresztet hordoznak. Időnként úgy érezhettük, hogy a Juhász Gyula-i tápai lagziba csöppentünk, amelynek kitűnő és felerősítő hátterét adta a Juhász zenekar Tapasztó Alexandra énekével.

Kilátástalan helyzetben

Kifejezetten unikálisnak tekinthető az, hogy kortárs finn drámaíró darabját láthattuk  Kisvárdán. Mika Myllyaho – aki színész és egyben a Finn Nemzeti Színház igazgatója is – trilógiájának a Pánik és a Harmónia mellett ez a közbülső része.

Míg az első darab három férfiról szól, addig a Káosz három nőről. Csak csodálkozhatunk, hogy miként láthat bele így férfiként a női lélek rejtelmeibe. Hogyan jutnak el a nők az ideg-összeroppanás szélére? – röviden így vázolhatjuk fel a tartalmat. Három barátnő sorsát és nehézségekkel teli életútrészletét láthattuk a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház előadásában és Deli Szófia nagyszerű, érzékeny rendezésében, amely folyamatosan kommunikál a nézőkkel,  például a jelenet tartalmát közlő, kivetített feliratokkal.

Andi általános iskolai tanár (Bartha Boróka szerepmegformálásában), aki nem akarja, hogy összevonják iskoláját, beolvas az igazgatónőjének, felvállalja a kemény konfliktusokat. Eni újságíró (Vajda Gyöngyvér) gyógyszerfüggő, és a válás után elveszíti gyermekét. Juli pszichológus (Szilágyi Míra), aki beleszeret a páciensébe, majd hiába keresi az igazit. A végén, a temetőbeli őrjöngés után börtönbe kerülő hölgyek kilátástalan helyzetének feloldását az ABBA-film záró dala és táncjelenete adja meg. A fekete komédia, s egyben bonyolult dráma parádés szerepeket kínál, három színésznő jutalomjátékának is tekinthető, ugyanis hét másik olyan figurát is életre kell kelteniük, akik pokollá tették az életüket.

Ez után az előadás után is meggyőződhettünk arról, hogy a kisvárdai fesztivál őrzi a sokszínűségét és tartja a színvonalát.