Kállay Gyűjtemény

2022.09.28. 15:27

Fegyverek, vitézek a Kállay Gyűjteményben

Ritka magángyűjteményből származó történelmi ereklyékből nyílt kiállítás.

Fotós: Pusztai Sándor

– Fiatalember jegyezzen meg valamit: Magyarországon semminek sincs becsülete, ami magyar – ezekkel a szavakkal igazította el a budapesti „Ecseri” bolhapiacon egy régiségkereskedő a fiatal, 18 éves Máday Norbertet, amikor hüledezve kérdezte: az olaszok hogyhogy ölszámra viszik ki a történelmi fegyvereinket, kardjainkat az országból? A tékozlást látva, és a hazahozatal szándékával lett maga is gyűjtő, a történelem faggatója, és tette ugyanilyenné személyiségének erejével a nyíregyházi Kulcsár Róbertet, akinek a magángyűjteményéből – kiegészítve néhány értékes dokumentummal, könyvritkasággal – páratlan kiállítás nyílt szerdán a Kállay Gyűjteményben.

Sikerült ismét valami olyat összeállítani, ami hamisítatlanul, a nagyságrendjét, léptékét és a koncepcióját tekintve is magyar. Azokhoz, akik magyar szívvel lépnek be ide, ezek a tárgyak beszélni fognak. Kikerült a tárlókba 1798-ból, vagyis a napóleoni időkből való kard. Azután Balogh Mihály egykori nyíregyházi villanyszerelő kincseiből néhány, vagy egy Madonnás szablya, pengéjén a kettős kereszttel, mellé ezt vésték: „Mária anya, magyarok védőszentje, a te oltalmad alá menekülünk”. De a november 30-áig látható kiállításon a dicső márciusi napok emlékére vésetett 1848-as szablyák is kikerültek, és egy díszfokos – olyan főtisztek kaptak emlékbe ilyet, mint Zámbelli Lajos, Görgey vezérkari főnöke, vagy Kiss Ernő altábornagy. Láthatunk huszár pisztolyokat, csákányfokost a 17. század elejéről, 16. századi míves alabárdokat, legendás fringia-pengéket, amelyeknek a neve betűszó, annyit tesz: Franciscus Rákóczi In Nomine Ggentis Insurgit Armis – Rákóczi Ferenc a nép nevében fogott fegyvert. Az ilyen kardok névjegyük lehettek a későbbi monarchiabeli huszároknak.

– Mindenhol ilyen kiváló gyűjteményeket szeretnénk bemutatni, ahol tárlatvezetéssel is fogadják a vendégeket – mutatott rá dr. Kovács Ferenc, a város polgármestere. – Az ezer fölötti nézőszám remélhetően most is meglesz. Érje el ez a tárlat azt a célt, hogy az érték- és hagyományőrzés, s a következő generáció identitáskeresésének segítője lesz – tette hozzá.

Dr. Simicskó István, Tiszalök szülötte, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője, a kiállítás fővédnöke hálával szólt az olyan gyűjtőkről, akik a régi értékeket becsülik, megmentik, s megmutatják az utókornak, akiknek érték- és lényeglátása van, és a múltból vissza tudnak hozni kincseket, amelyekből a nyelvünk, kultúránk szeretete is származik, s ezzel a nemzeti közösségünknek tartást adnak – szólt, majd történelmi példákat is említve kijelentette: a magyar nemzet igen gazdag értékekben, amiket meg kell védeni.

S mielőtt a gyűjtemény nagyobbik hányadát felajánló Kulcsár Róbert tartalmas tárlatlátogatást kívánt volna a közönségnek – rámutatva, hogy bár használati tárgyakról van szó, de szív és lélek lakozik bennük –, Máday Norbert megszívlelendő, súlyos gondolatai zárták a megnyitó beszédek sorát.

Rávilágított, milyen anyagi áldozatok árán és kitartással kell megharcolni az aukciókon az olasz, angol, német, vagy ma már indiai gyűjtőkkel, hogy hazakerüljön mindaz, ami valaha a mienk volt. Amiket nem csak elvittek, de a monarchia idején vagy a kommunizmus alatt százszámra pusztítottak. – Nyugaton előszeretettel vadásszák a magyar fegyvert, mert a mi díszfegyvereink a legszebbek az egész világon. Ezek a tárgyak elkerülték az ózdi kohókat, a pengékből nem lett vasúti sín, az ezüstökből pedig Rákosi-plakett. Elkerülték az ÁVH hidegvágóját, amivel – négybe vágva – hatástalanították a magyar szablyákat. És elkerülték a magyar neppert, aki csak a profitot nézi. Mindig akadt, akibe becsület, tisztesség, hazaszeretet, hűség szorult. Csak így jöhetnek létre kiállítások, múzeumok, azokat ugyanis soha nem a közösség alapította, hanem magángyűjtők – fogalmazott. S miután arra kért mindenkit, hogy a tárgyak mögé nézve lássuk meg az embert – a haza lyukas bakancsos, 18-19 éves, 1848-as védőit, vagy a vak kisdobost, aki katona akart maradni Rákóczi seregében, mert így a magyar szabadság katonájának számított, nem egy nyomoréknak – így zárta mondandóját: – Vigyázzanak erre a gyűjteményre, és az ilyen gyűjtőkre, mint Kulcsár Róbert, de legfőképpen az álmaikra, mert most éppen azt próbálják ellopni tőlünk. 
MJ

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában