Múltbéli barangolás Demecser történelmében

Nem mindennapi helytörténeti eseménnyel lett gazdagabb Demecser immár több évszázados történelme. Az elmúlt szombaton ugyanis első alkalommal rendeztek helytörténeti konferenciát a városban, s a tanácskozás mellett az is egy  mérföldkövet jelent a település folyamatosan íródó történelemkönyvében, hogy a programot egy - a közelmúltban megalapított - civil szervezet, a Demecser Öröksége Egyesület kezdeményezte és rendezte - összefogva  Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Honismereti Egyesülettel.

A művelődési ház színháztermében moderátorként Vitális Zsombor, az egyesület elnöke köszöntötte a vendégeket:

– Ma egy kis időutazásra invitáljuk önöket, egy közös múltbéli barangolásra. Gondoljuk csak el, mi lenne, ha nem ismernénk múltunkat? Mintha építgetnénk alapok nélkül. S hogyan üzennénk a jövőnek? Hogyan tudatnánk, hogy igen, itt éltünk, s tettük a dolgunkat? Kiss Lajos etnográfus a Szabolcsi Tanító hasábjain a következő gondolatot fogalmazta meg 1932-ben: „Az iskolában a tanulók az egész világot megtanulják hegyestől, vizestől, székvárosostól, mindenestől, csak éppen a saját falujukról nem tudnak szegény gyerekek, arról a helyről, ahol születtek, ahol leélik egész életüket.” Ennek a mondatnak az igazságára fiatal korom ellenére én is hamar rádöbbentem. Gondoljunk csak bele, nap mint nap elmegyünk a gyár, a víztorony, az Elek-kastélyok, a templomok mellett és még sorolhatnám. Vajon belegondolunk abba, hogy ezeknek az épületeknek milyen érdekes történeteik vannak? Abba, hogy több száz éve biztos pontot jelentenek az itt élő embereknek? Sajnos, ezek az ódon falak nem tudnak mesélni nekünk, azonban mi tehetünk azért, hogy a régi jól ismert és kevésbé ismert történetek ne felejtődjenek el. Ezért is határoztuk el ez év nyarán, hogy Demecser Öröksége néven egyesületet alapítunk, s gondozásba vesszük Demecser szellemi és kulturális örökségét – mondta többek között a civil szervezet elnöke.

A tanácskozás résztvevőit köszöntötte Rátkai Sándor polgármester is.

    – Nagy izgalommal várom az előadásokat, hogy mi minden hangzik majd el. Bár ismerjük a város történelmét, de sok újdonságot is fogunk hallani. Elődeink munkája, szorgalma, tudása alakította a várost, ha ők nem lettek volna, mi nem lennénk most is. Elődeink ,,ujjlenyomatokat" hagytak az utókor számára. Sok régi történetet az édesapáktól és az édesanyáktól hallottunk, azokat ők is őseiktől hallották, s szájhagyomány útján maradtak fenn. Azok a régi történetek nem olyan részletesen foglalkoztak a múlttal, mint a konferencia előadásai, ráadásul az előadók már az írott forrásokat is felhasználhatták - fogalmazott a város vezetője.

    Részt vett a konferencián dr. Kiss Kálmán, a Nyíregyházi Egyetem tanára, a Luby Társaság elnöke, aki a megyei értéktár bizottság és a megyei honismereti egyesület tagja is.

    –  Örömmel jöttem a városba, de meg kell vallanom, most vagyok itt először, soha nem jártam még Demecserben. Ennek oka, hogy szatmári származásúként a megyének azt a táját keresem fel a leggyakrabban. Ez nem jelenti azt, hogy nem tudok Demecserről történelmi adatokat, hiszen kutató vagyok. Már kaptam is egy felkérést, hogy a jövő évi konferencián tartsak én is előadást. Felemelő érzés egy ilyen rendezvényen részt venni. Különleges érzelmi állapot lesz úrrá rajtunk, s jó érzés, hogy lexikai tudásunkat bővíthetjük. A Luby Társaság Szatmárt kutatja, könyveket is szokott megjelentetni. A legutóbbi három könyvünket ajándékba hoztam, talán ezzel elindíthatjuk, megalapozhatjuk a Demecser Öröksége Egyesület eddig nem létező könyvtárát. A jövőben többet fogunk együtt dolgozni, és én is többet jövök majd Demecserbe - jegyezte meg végül dr. Kiss Kálmán.

Pazonyi Elek Endre: Oda vágyom én című versét Huszti Beáta szavalta el, majd dr. Sallai József történész, a Nyíregyházi Egyetem nyugalmazott főiskolai docense, a konferencia védnöke osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel.

    – Gyakran hallunk olyan véleményt, hogy ne foglalkozzunk a múlttal, mert nem lehet megváltoztatni, a jövőt pedig nem tudjuk megjósolni. Miért kell mégis foglalkoznunk a múlttal?  Miért érdemes, miért szükséges mégis foglalkozni Demecser történelmével? A település története nem velünk kezdődött, de tovább írjuk azt. Életfánk, családfánk gyökerei a múltból táplálkoznak, erősítjük az őseinktől kapott hitet, mindezért tiszteletet érdemelnek. Az ezeréves múlt bennünk is él, körülölel bennünket akkor is, ha nem vesszük észre. Nemcsak itt születtünk, lakunk és dolgozunk, de a tudás, a hit, a munkakultúra öröksége is ideköt bennünket Demecserhez, s mi vállaljuk a közös múltat. Jókai Anna fogalmazta meg azt, hogy ,,a jelen sokkal tartozik a múltnak". Nagy felelősség is a múlt értékeinek megőrzése, továbbadása. Ezt kell tennünk, hogy Demecser a lehetőségek és a jövő városa legyen - jelentette ki beszéde végén dr. Sallai József.

A köszöntők után négy előadást hallhattak az érdeklődők.  Dr. Bene János történész, a Jósa András Múzeum címzetes igazgatója Demecser 1848/49-es hőseinek dicsőségét és hazaszeretetét elevenítette fel, Lucza János helytörténész pedig a káposztasavanyítással és a krumplicukor gyártásával foglalkozó üzem fejlődését és sorsának alakulását ismertette. Nagy Enikő történelemtanár a Pazonyi Elek családról tartott előadást, illetve részletesebben is foglalkozott Pazonyi Elek Endre életével és munkásságával. Mint elmondta, előadásához több fényképet is kapott Pazonyi Eelek Endre fiától, a napjainkban Svédországban élő 96 esztendős Elek Tibortól.

Az I. helytörténeti konferencia utolsó előadójaként Papik Péter történelemtanár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Pedagógiai, Közművelődési és Képzési Intézet címzetes igazgatója a demecseri gimnázium megalakításának társadalmi-politikai körülményeit mutatta be.

A konferencia résztvevői megtekinthették a megye 1848/49-es hőseit bemutató kiállítást is. 
MML