A bűn, amely kaput nyitott a holokausztnak

A történelem egy eddig csak részben ismert fejezetét tárja fel dr. George Eisen amerikai professzor egy fontos könyve, melynek címe: A tömeggyilkosságok nyara – 1941 a magyar holokauszt első felvonása. A kötet ugyan magyarul még nem jelent meg, de a soa emléknapja alkalmából pénteken a vármegyei levéltárban mindazok megismerkedhettek a gázkamrákig vezető út előzményeit taglaló művel és szerzőjével, akik részt tudtak venni a bemutatón.

A pokolba vezető út

Dr. George Eisen ékes magyarsággal nyilatkozott beszélgetőtársának, Kosztyó Gyula segédlevéltárosnak arról a kötetről, amely oda, 1941 nyarára vezet vissza bennünket, amikor az édesapja is munkaszolgálatos volt, és amikor a kamenyec-podolszkiji gyűjtőtáborban hat hét alatt több mint húszezer – magyar, bukovinai és helyi – zsidót deportáltak erőszakkal Galíciába, majd végeztek ki rövid úton. Köztük két nagybátyját, Eisen Samut és Károlyt.

A szerzőről még csak annyit, hogy bokszoló lett, és mint sportoló hagyta el az országot. Előbb Bécsbe került, onnan Izraelbe menekítették, végül ösztöndíjjal jutott ki Amerikába. A kamenyec-podolszkiji szörnyűségekről mit sem tudott – édesapját is Mauthausenből szabadították fel –, míg el nem látogatott oda, háromszor is. De az ott látott emlékművek – amelyek emberi sorsokról csak áttételesen képesek mesélni – nem késztetik könyv megírására, ha az emlékpark melletti piacon nem talál rá egy virág­árus asszonyra. Valentina – a szerző így nevezi adatközlőjét – nyolcéves kis parasztlányka volt akkor, 1941 júliusa után, de mindent látott, és mindent el tudott mesélni.

– Én nem terveztem ezt a könyvet, csak úgy az ölembe pottyant a lehetőség. És ahogy gyűltek az emlékek, adatok, olyan izgalmas lett a kutatás, mint egy krimi. Arra az ökölvívóra is rátaláltam, Adler Zsigmondra, aki Papp Lászlót edzette, ő is megjárta Galíciát – sorolta a professzor, aki ma is hangoztatja: a magyar gimnázium határozta, alapozta meg mindazt, amivé vált. Visszatérve Valentinára, a kislány azt is látta, amikor az egyik rokont, Samut – egy magyar katonatiszt meg akarta menteni, de a testvére nélkül nem ment – éppen belelövik a tömegsírba, Eisen Károly, a testvér pedig élve ugrott utána.

Vétkesek és bűnösök

– Édesanyám mesélte, hogy még három napig hullámzott a föld azon a területen, annyi embert temettek be élve – hallhattuk. Csak Magyarországról 21 ezer zsidót utasítottak ki az országból, és a tömegpusztításnak a történészek szerint az volt a hivatalos indoklása, hogy a 30 ezres gyűjtőtábor képtelen volt etetni, befogadni annyi embert. Jeckeln Obergruppenführer vállalta magára, hogy ő majd „megoldja” a problémát.

És bár magyar katona nem vett részt a vérengzésben, csak kísérték a foglyokat – vér csak az SS-tisztek kezéhez tapadt –, tisztában kell lennünk az akkori magyar politikai vezetés hibáival, a magyar felelősséggel. Herbert Caliborne Pell amerikai szenátor hiába figyelmeztette a magyar miniszterelnököt, és akkor is teherautókra és vagonokba gyűjtötték az embereket, amikor a galíciai gyűjtőtábor megtelt, a németek már likvidálni se győzték őket, és a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (KEOKH), valamint Keresztes Fischer Ferenc korábbi belügyminiszter is megálljt parancsolt. – Voltak, akiket a németek parancsnoki engedéllyel hazaengedtek, ám a határról ismét visszafordították őket, azzal az indokkal, hogy nincs állampolgárságuk. Az SS-ek válaszul ott helyben lelőtték a menekülni vágyókat. A sors iróniája, hogy a németekkel szoros kapcsolatot ápoló vitéz Kozma Miklósról – Kárpátalja akkori kormányzói biztosáról, aki nem törődve a KEOKH utasításaival falvakat üríttetett ki (holott gyerekeket, 70 év feletti öregeket nem lett volna szabad begyűjteni) – kiderült, hogy zsidó származású – mondta el Eisen professzor.

Kilenc megrendítő fejezet

Az izgalmas beszélgetés persze sok másra is kitért. A 400 oldalas, kilenc fejezetre tagolt, gazdag képanyagú kötet részletesen tárgyalja a kegyetlen népirtást, megismertet a bűnbakká tett, „galíciánerek”-nek, rossznak nevezett keleti zsidósággal, a történelmi háttérrel.

Bemutatja a véres kezű bűnösök – Jeckeln, Mohrenz főhadnagy vagy Johann Höke – további sorsát. De az embermentő őrangyalokról, Slachta Margit apácafőnökről, Weiss Edit bárónőről, Weiss Manfréd lányáról, Szapáry Erzsébet grófnőről sem feledkezik meg, és közöttük a mi vármegyei hősünkről, a zsidókat mentő, nekik papírokat adó Reviczky Imre ezredesről, a Világ Igazáról ugyancsak megemlékezik. MJ
MJ