Album Mátészalka kultúrában mért gazdagságáról

Nemrégiben jelent a Mátészalka, a fény városa című képes album. A szerzőpáros apa és fia: a szerkesztő dr. Cservenyák László etnográfus múzeumigazgató, a fotós Cservenyák Olivér kulturális és vizuális antropológus.

Lehetőség virtuális sétára

Mátészalkán az elmúlt években jelentős infrastrukturális és kulturális fejlesztések valósultak meg, s a megszépült város hívogató hangulatát adják vissza fotók.

A kötetben az épített örökségen túl többek között a helyi szakrális terekről, rendezvényekről, közintézményekről készült felvételek láthatók.

Az albumhoz társuló virtuális sétán megtekinthetők Mátészalka látnivalói, a világ bármely pontjáról bejárható az óvárosi rész Kossuth utcája, a ott lévő kulturális intézmények, a Szatmári Múzeum, a Tony Curtis Kávéház, a zsinagóga, a Zukor Adolf Filmszínház és az impozáns Képes Kávéház az alábbi linken: 

https://mateszalka.hu/seta/

Az egykori csonka Szatmár Vármegye székhelyéül is szolgáló Mátészalka polgármestere, dr. Hanusi Péter többek között így üdvözli a könyvhöz írt előszavában a hagyományait példamutatóan ápoló városát kiváló ízléssel, gazdagon bemutató album megjelenését: „Felfedezés. E szót hallva legtöbbször barlangok, tengeri mélységek, hatalmas csúcsok felfedezésére gondolunk, pedig lenyűgöző csodák, értékek a közvetlen közelünkben, saját városunkban is bőven vannak. Sokszor ott is rátalálunk, ahol nem is számítunk rá. Építészeti kincseink, köztéri szobraink köszönnek vissza ránk...

Szívet megdobogtató érzés

...„Hollywood bölcsője” - mondjuk jogos büszkeséggel mi, szalkaiak. Miért? Két, Hollywoodban és az egész világon is jól csengő név köszön ránk mátészalkai épületek faláról, homlokzatáról: Tony Curtis és Zukor Adolf. Előbbi a szülei, utóbbi az itt töltött iskolai évei révén kötődik a városhoz. Korunk jelentős, elismert művészeinek, sportolóinak, közéleti személyiségeinek életrajzát olvasva is gyakran rábukkanunk kedves városunk nevére. A „fény városa” - hangzik el Mátészalkáról nagyon gyakran, hisz a mai Magyarországon először, New Yorkkal egy időben, Budapestet öt évvel megelőzve itt lettek az utcák elektromos világítástól fényesek. Egy mezítlábas, a kezében mécsest tartó kisfiú alakja állít ennek emléket, mely a város jelképe lett. Csoda vele is történik.

Augusztus végén, Fényes Napok alatt maga is életre kel egy misztikus játék során. De egyetlen kép sem adja vissza azt a hangulatot, csodát, azt a szívet megdobogtató érzést, amikor több ezer ember fáklyák fényénél vonul, és egy időutazáson vesz részt: vagy az élőszobrok idézik fel a múltat, vagy Mátészalka ikonikus épületei mellett elhaladva élik át ezt. Sokszor úgy érzem, nem is a fáklyák fénye, hanem a mátészalkaiak szívében lakozó fény, melegség világítja meg az utcákat.” 
GB