Nem önmaguknak énekelnek, szavalnak

Az egy főre jutó Kossuth-díjas előadóművészek száma megemelkedett a napokban a nyíregyházi Kodály-iskolában, ugyanis a magyar kultúra napja alkalmából megrendezett Cantemus-koncerten Szabó Dénes karnagy mellett szerepelt Szarvas József színművész és Bogányi Gergely zongoraművész is.

A hangverseny előtti meditáció közben zavartuk meg Szarvas Józsefet, aki készségesen válaszolt szerkesztőségünk kérdéseire. Először arra voltunk kíváncsiak, hogyan alakult ki a kapcsolata a Nyíregyházi Cantemus Kórussal.

Közösek a célok

– Egészen pontosan emlékezem rá. Volt egy ünnepség 2002-ben a Nemzeti Színházban, s ott fellépett Szabó Dénes karnagy is az együttesével. A lányok álltak körben a teremben, szállt a dal, s akkor azt gondoltam magamban, így jelen időben megfogalmazva, hogy nekem ehhez a kórushoz közöm van.

– Amikor 2007-ben megépítettem Viszákon a pajtaszínházat és galériát, pontosan tudtam, hogy a Cantemus Gyermekkórusnak ott a helye. Ahol Kodály és Bartók örökségét ápoljuk, ahol a közösségerősítés szándéka éledezik, ahol a népi kultúra megőrzését szorgalmazzuk, ott a Cantemus kórusnak bármilyen formában helye, küldetése van. A céljaink közösek, ezért a kórussal élő viszonyt ápolok mind a mai napig. Amikor csak tudom, keresem őket, hívom őket, s amikor ők hívnak engem, s van rá lehetőségem, akkor én is szívesen jövök. Nyíregyháza nem ismeretlen a számomra, 1977 és 1983 között Debrecenben voltam segédszínész, s akkor itt még nem volt állandó társulat, s átjártunk előadásokat tartani. Néhány éve is szerepeltem vendégként a színházban, az Advent Hargitán című darabot mutattuk be – idézte fel az előzményeket a Kossuth-díj mellett Jászai Mari-díjjal is kitüntetett érdemes és kiváló művész, akitől azt is megkérdeztük, mennek-e még Viszákra nyíregyházi kórusok.

–Természetesen, hiszen ez a kapcsolat él és élni kell hagyni – nevetett fel Szarvas József.

– Mivel Nyíregyházához elég messze van Vas megye, úgy szoktam csinálni, hogy több fellépési lehetőséget is szervezek a kórusoknak. Volt rá példa, hogy amikor megérkeztek Vas megyébe, szerepeltek Körmenden, aztán énekeltek Viszákon, utána elmentek Szalafőre, Pórszombatra, s hazafelé még megálltak Óbudán is hangversenyezni.

Szarvas József neve immár elválaszthatatlanul összeforrott a kis Vas megyei község, Viszák nevével. Erről a kötődésről a következőket mesélte érdeklődésünkre:

– 2007-ben megcsináltuk a pajtaszínházat, majd két év múlva Kovács Gyula pórszombati erdésszel az őshonos gyümölcsösök megőrzésének jegyében kialakítottuk Viszákon az első Tündérkertet. A fáknak viszáki vagy Viszákról elszármazott gyermekgondnoka van, és minden évben annyi fát ültetünk el a kertben, ahány gyermek az előző évben született a településen. Mi ezt elkezdtük 2009-ben, s ma már Kárpát-medencében több mint háromszáz Tündérkert létezik. A Nemzeti Kulturális Alap is nagyon támogatja ezt a kezdeményezést, lehet pályázni kultúrpajtára és tündérkertre, vagyis immár mozgalommá vált mindaz, amit mi a magunk és a kisebb közösségünk örömére elkezdtünk.

A közösségerősítés szándéka

A magyar kultúra napjának előestéjén beszélgettünk az előadóművésszel, így óhatatlanul felvetődött a kérdés: Mit jelent vajon számára a magyar kultúra?

– A mindennapi munkám elválaszthatatlan a magyar kultúrától. Bármivel is foglalkozzam, a közösségerősítés szándékával végzem, s mindebben éppen úgy szerepe van a viszáki pajtaszínháznak, mint a Nemzeti Színháznak, amelynek tagja vagyok. S hogy aztán mindennek mi lesz a hozadéka, belekerül-e a nagy közös, Kárpát-medencei gondolatba, nem tudom, de abban reménykedem, igen. Mint ahogy Szabó Dénes együttesei sem önmaguknak énekelnek olyan gyönyörűen, hanem a közösségnek, a karnaggyal és a kórustagokkal együtt én is vallom a Bartók Béla és Kodály Zoltán által is megfogalmazott gondolatot: a kultúrát szét kell terjeszteni, a nemzet megmaradása szempontjából igen fontos, hogy a lehetőségek szerint minél többen vegyék birtokba. 
MML