"Ismét el kell búcsúznunk egy igazi nagybetűs EMBERTŐL..."

Elnézek az irodámban balra, és Sukta Bertalanné Erzsike néni kezeit látom, ahogy a Felső –Tisza-vidéki Beregi Keresztszemes Hímzés öltéseibe merül el a pillantása, és rögtön dr. Puskásné Oláh Júlia arca is felvillan, és szinte egyszerre mosolyognak rám. Annyi, de annyi dolguk lett volna még. …még csak nemrég mentek el, és most ismét el kell búcsúznunk egy igazi nagybetűs EMBERTŐL, aki még tele volt tervekkel, hittel, tudással és alázattal szülőföldje iránt.

Kedves Feri Bátyám! Soha nem fogom elfeledni a mosolyodat, amellyel mindig megtaláltad az utat az emberekhez, a hangodat, amely megtöltötte az előadó termeket, és lehetetlen volt nem figyelni rá, a szavaidat, amelyek ott csengenek ma is a fülemben. Mennyi, de mennyi emberpalánta nevelésében is részt vállaltál… Az év elején még beszéltünk, és az új évi jókívánságok mellett akkor is a terveidről beszéltél, és bizony annyi, de annyi sok volt belőlük.

Köszönjük a hosszú évtizedek során végzett szolgálatodat, amellyel örök és felbecsülhetetlen értékű nyomott hagytál Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye gyümölcstermesztésében.

„Endrém, ezt a Nemtudom szilvát kóstold csak meg, ilyet még nem ettél, a szatmári ártérben találtam. Ebből a fajtából neked is jár majd néhány csemete! ” …és valóban mennyei íze volt! …és már tavaly a beregdaróci kertben is meg lehetett kóstolni az első pár szem gyümölcsöt arról a kis szilvafáról, amit tőled kaptam. Az idén már csak könnyes szemmel tudok majd belőle enni…

Mindig ott leszel velünk, ha almába harapunk, vagy ha szilva, meggy, szamóca zamatát érezzük, és tovább élsz minden éltet adó gyümölcsfában. Mi most búcsúzunk, mert az égi kertet bízta rád a jóisten.

- Baracsi Endre, Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Értéktár Bizottság elnöke -