Részesei az örömteli pillanatoknak

Amikor három évvel ezelőtt Leányvári Lászlóné átvehette a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség életműdíját, hosszan beszélgettünk desszertekről, a családjáról és arról is, azért a fánk és a palacsinta a kedvencei, mert ezeket kérik tőle leggyakrabban az unokái. A férjével együtt 35 évvel ezelőtt nyitották meg cukrászdájukat a Szarvas utcán, a kis üzletet később lépésről lépésre bővítették. Fiaik, László és Lóránt szinte ott nőttek fel, és miután édesanyjuk nyolc éve átadta nekik a stafétabotot, ma már ők vezetik a város egyik legrégebbi cukrászdáját, a Mokkát. 

Végigjárta a ranglétrát 

Nemrégiben tovább bővült a család elismeréseinek eddig sem szűk köre: Lóránt a Mesterek Vacsoráján vehette át a Schnitta Sámuel-díjat. Végigjárta a ranglétra minden fokát: a Sipkay Barna Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakközépiskola és Szakiskolában vendéglátást és idegenforgalmat tanult, majd tájgazdálkodási mérnöki diplomát szerzett, de visszakanyarodott a vendéglátáshoz. Cukrász-, pincér-, mixer- és diabetikuscukrász-szakvizsgát szerzett, részt vett kamarai mesterképzésen, éttermi és pohárnokkurzuson, de csokoládé- és olaszsüti-tanfolyamon is szerzett új ismereteket. Bor- és gasztroturizmus menedzser, és még sommelier is. Több nyíregyházi hotel mellett dolgozott a Gundel étteremben, a Hiltonban, s külföldi szakmai utakon is járt. 

Szülők, gyerekek, unokák 

Az élete egyik legmeghatározóbb időszaka az alma materéhez köti: 2006–2015 között vendéglátóipari oktató volt a Sipkayban. Diákjai számos országos versenyen értek el arany, ezüst és bronz fokozatot, megkapta a Gasztronómiáért érdemrendet, az Éttermi mester díjat, és mestervizsga-bizottsági elnök is. Azt mondta, számára soha nem okozott gondot válaszolni a „mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre. 
– Alig voltam tízéves, amikor kijelentettem: a vendéglátásban akarok dolgozni. Édesanyám azt mondta, ez a világ legszebb szakmája, és ma már tudom, hogy igaza van. Mert amit mi a vendégeknek adunk, az nem más, mint a mosoly. 
– Az emberek általában azért jönnek cukrászdába, mert örömteli eseményre készülnek: születés- vagy névnapra, esküvőre, házassági évfordulóra – és azzal, hogy az általunk készített sütemények kerülnek az asztalra, mi is részesei lehetünk ezeknek a szép pillanatoknak. Az, hogy 35 éve működünk, azt jelzi: az egykori törzs- vendégeinknek a gyerekei, unokái is bennünket választanak, ami visszaigazolása a munkánknak – fogalmazott Leányvári Lóránt, aki szerint ha van titok, az a szakma és a vendégek szeretete, illetve a kiváló alapanyag.

 Vidám szakma 

– Legyen szó technológiáról vagy alapanyagról, haladunk a korral, a klasszikus sütemények mellett újdonságokat is készítünk. Az Ország tortája mellett az év fagy­laltja vagy az év bejglije is mindig szerepel a kínálatunkban – mondta a szakember, aki büszke arra, hogy sok olyan diák tanulhatta meg a Mokkában a szakma csínját-bínját, akik később országos és nemzetközi versenyeken is bizonyították tudásukat, és akik később neves cukrászdákba kerültek. – A vendéglátásban dolgozók élete nem könnyű, hiszen a szakácsok, pincérek, cukrászok olyankor is dolgoznak, amikor mások pihennek, mindemellett viszont ezek vidám szakmák is, hiszen a munkánk mosolyt csal az emberek arcára – én is emiatt szeretem ennyire. Persze az is nagyon jó érzés, ha azt látom, hogy beérik a munkánk gyümölcse és a tanulóink sikereket érnek el. 

Büszke a tanulókra

 – Közel tíz évig oktattam a Sipkay-iskolában, és már akkor is azt tapasztaltam, amit azóta is: szerencsére van utánpótlás. Vannak olyan fiatalok, akik nemcsak egy munkát látnak a cukrászatban, hanem egy hivatást, egy életformát is. Nálunk tanult például Domokos Dávid, aki kiemelkedő nemzetközi eredményeket ért el, de szinte valamennyi tanulónkról elmondhatom, hogy elhivatottak, s keményen dolgoznak. És büszke vagyok arra, hogy mindezt tőlünk látják, hiszen a cukrászdánk csak azért működhet immár három és fél évtizede, mert mi magunk is így teszünk – tette hozzá. 

SZA