Bábeli zűrzavar az isztambuli koncerten

A közösségi oldalakon olvasható bejegyzések szerint a közelmúltban „őrjöngő sikert” aratott a nyíregyházi Cantemus Gyermekkórus, a közönség „álló ovációval” jutalmazta a magyar kórus produkcióját. Mindez Isztambulban történt április végén a kórusmuzsikai világszimpóziumon. 

Lehetőség találkozásra

Az isztambuli élményekről kérdeztük Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagyot, az énekkar művészeti vezetőjét. 
– A szimpózium legfőbb célja az, hogy lehetőségük legyen a világ kórusainak és szakembereinek a találkozásra. Az énekkarok különböző helyszíneken mutatják be tudásukat, előadások hangzanak el, és vannak műhelymunkák is. A világon ma már nagyon sokan tudnak nagyon sok mindent a kóruséneklésről, hazánk pedig kezd megszűnni mint Kodály országa, lassan már ámulattal nézi, hogy más földrészeken milyen nagyszerű énekkarok vannak – mesélte a karnagy. 
– Most is sok országból jöttek résztvevők. A szervezők nagyon figyelnek arra, hogy a világ minden pontjáról érkezzenek együttesek, így most is érkezett kórus többek között Észtországból, Indonéziából, Libanonból, Amerikából, Gabonból, Portugáliából, Spanyolországból, Svédországból, Kanadából, hazánkat a Cantemus képviselte. 
– Az öt nap alatt két koncertet adtunk. Már korábban eldöntöttem, hogy három látványosságot biztosan megnézek a gyermekekkel, szerencsére a próbák között tudtunk szervezni szabadidős programokat. A Hagia Szophiát nem lehetett kihagyni, a közelében volt a gyönyörűséges Kék mecset, s felkerestük a nagy bazárt is, ahol szerencsére nem tévedt el senki sem. Távolról megcsodálhattuk a Bosz­porusz-hidat is. 

Üszküdárá híres városrész

– Szerettem volna a hídon átsétálni Európából Ázsiába, de a hídon nincs gyalogos közlekedés, ezért hajóra ültünk, és áthajóztunk Ázsiába, ott is Isztambul ázsiai kerületébe, a híres Üszküdárába. Daróci Bárdos Tamás Üszküdárá című művét itthon jól megtanultuk, mert a műsorba is beiktattuk. El is énekeltük a városrész központjában zongorakíséret nélkül. Utána megnéztük a közeli mecsetet, majd kaptam egy telefont, menjünk vissza a térre, mert az ottani polgármesteri hivatal videóra szeretné venni a produkciót, s három angolul jól beszélő kórustaggal riportot is készítettek – elevenítette fel az élményeket a karnagy. 
– Ha a világ elé állunk, akkor kulturális missziót is teljesítünk, vagyis a műsorunkban magyar szerzők művei szerepelnek, Kodály Zoltán, Bartók Béla, Kocsár Miklós műveit énekeljük. Így volt ez most is Isztambulban. Az egyik koncertünk helyszíne ismerős lett, mert a Szent Antal katolikus templomban már a Pro Musica Leánykarral is felléptem. Az emlékeimet felidézve azt tudtam, hogy nem lesz könnyű benne énekelni, mert nagyon nagy, és a hangok ilyenkor elmennek jobbra-balra, ezért nagyon nehéz megtalálni az ideális felállást. Estére a templom megtelt, több magyarral is találkoztunk, ott volt dr. Hoppál Péter miniszteri biztos is, aki megállapította a koncert után, hogy kirobbanó sikerben volt részünk – folytatta Szabó Dénes. 

– A másik koncert egy szárazabb akusztikájú teremben volt, s bár a színpad nem volt ideális, ott is nagyon jól énekelt a kórus. Ennek a koncertnek az volt az érdekessége, hogy két török kórus lépett még fel, az egyik a Török Állami Gyermekkar volt. A vezetői ragaszkodtak ahhoz, hogy énekeljünk együtt. Kiderült, hogy ők is megtanulták az anyanyelvükön Daróci Bárdos Tamás Üszküdárá című művét, amelynek alapja egy török népdal. 
– Végül felcsendült a szerzemény, s el lehet képzelni azt a bábeli zűrzavart, ami ott volt, hiszen a dalt egyszerre énekeltük magyar és török nyelven a vezénylésemmel. Ráadásul azt a vidám, élettel teli előadást, amit mi már itthon sokszor bemutattunk a közönségnek mindenféle koreografikus mozdulatokkal, ők nem tudták. Az enyémek ezért kicsit szomorúak is voltak, de talán mondanom sem kell, a közös produkció így is nagy sikert aratott – tette hozzá befejezésül a karnagy. 
ML