Vámosatyán 210 éve épült az első iskola

Az országot kilenc tankerületre osztotta, így a vámosatyai iskola az ungvári tankerület alárendeltségében a kerületi népiskolai tanfelügyelőnek volt alárendelve.

Vámosatyán ekkor már megvolt a református egyház által működtetett népiskola, ami a parókián működhetett, a református egyház birtokát képező, a templom közelében elhelyezkedő lakóházban. 

Hol lehetett ez az első iskola? Zágoni Károly szernyei református lelkész, esperes: „A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve” című munkájában 1865-ben az iskola helyét és építésének idejét így írja le: „Az iskola a régi fatemplom s torony helyére 1813-ban építtetett.” Tehát a mai óvoda helyén állt, mint az az 1865-ben készült kataszteri térképen is látható. Itt állhatott valaha a régi fa templom, amire akkoriban már csak a népi emlékezet hivatkozott.

Az iskola is ugyanolyan volt, mint a lakóházak. Szalmával fedett, fa-, sövény- vagy sárfalú, szűk, sötét, tanításra alkalmatlan épület. Az egyház az iskola minősítésének egyetlen szempontját ismerte: az iskola el van-e különítve a tanító lakásától.  

A falu csak nőtlen tanítót alkalmazhatott, mert a tanítói lakásául szolgáló egyetlen szoba nem volt alkalmas családos tanítónak. Ha a tanító megnősült, rendszerint lelkészként folytatta pályafutását a tágasabb paplakban, de továbbra is ő volt a tanító [akkori nevén mester, latinul magiszter].  

Ma bizonyára embertelennek tartanánk ezt az iskolát, de az emberek mindennapjai is embertelenek voltak. Az órát nem ismerték, a nap napfelkeltével kezdődött és a munkanap a napnyugtával ért véget. Az iskolába menő gyerekek is hajnali ötkor keltek, és hatkor kezdődött a tanítás még a 6 éves gyerekek számára is. Nem járt minden gyerek iskolába, csak azok, akiket az otthoni munkából nélkülözni tudtak. Az iskolaév novembertől áprilisig tartott, mert akkor nem volt munka a földeken. A gyerekeknek nem volt táskájuk, csak tarisznyájuk, amiben a napi élelmet vitték: hagyma meg egy karéj kenyér.  

A tanulás magolást jelentett. A versbe szedett tananyagot begyakoroltatták a gyerekekkel, akik aztán kórusban üvöltötték a tananyagot olyan hangosan, hogy a falu végén is jól lehetett hallani.  

Nem az volt cél, hogy a gyerek megértse, amit tanul, hanem amikor számonkérik tőle, vissza tudja mondani. Munkácsi Mihály az 1882-ben festett képén egy gazdag csehországi iskolát festette meg, amikor a tanulók éppen vizsgáznak. Ez egy gazdag falu iskolája. El tudjuk képzelni, milyen lehetett egy szegény beregi falu népiskolája.

Szabó Ferenc igazgató-tanító Vámosatya monográfiájának 3. fejezetében 1938-ban így emlékezik a vámosatyai régi iskolára: „…az iskolatelek (…) a templomhoz 50 méterre fekvő telek volt, melynek dombosabb közepén állott a két szobából álló ház, melynek két kis ablakos alsó vége volt a tanterem. Jellegzetes felszerelése 2 db 2-2 méter hosszú, 60 cm széles, tenyérnyi vastagságú faragott tölgyfaasztal és ugyanolyan hosszú 4 db tölgyfa lóca volt. Egyik asztal mellett a lányok, másik mellett pedig a fiúk tanulták az I. osztályban a betűvetést, a II. osztályban a számvetést és a III. osztályban a zsoltáréneklést és olvasását. (…) Ezt a régi iskolaépületet kb. 1885-ben az egyház eladta és a 43. házszám alatt lévő jelenlegi iskolatelket vásárolta meg árverésen amiatt, hogy a régi épület úgy tanteremnek, mint tanítói lakásnak kicsisége, melléképületének hiánya folytán a kor követelményeinek nem volt megfelelő. Ennek az újonnan vásárolt épületnek két felső és egy előszobája lett azután a tanítói lakás, míg alsó, külön bejáratú, előszoba nélküli szobája lett a tanterem, melybe még e sorok írója is járt 5 éven keresztül, mint iskolás gyermek.”

Az iskola célja mindössze annyi volt, hogy a gyerekek valamennyire megtanuljanak írni-olvasni, számolni, de főleg ismerjék a kérdés-felelet formájában összegyűjtött hittantételeket. A falusi emberek az egyház iránti tiszteletből elküldték a gyerekeiket az „oskolába”, de nem becsülték a tanítást.  

Szabó József János