Pattintott kőeszköz Ajak határából

Az eszköz anyaga sötétszürke, áttetsző, kagylós törésű, rendkívül finom szövetű tűzkő. Hazánk területén ilyen kovás kőzet nem ismert, így eredetként csakis a Kárpátokon kívüli jó minőségű nyersanyag jöhet szóba. Az anyag közelebbi eredetéről az eszköz bázisánál elhelyezkedő fehéres mészkő árulkodik. Ennek alapján feltehetően az ún. volhíniai/pruti tűzkőről (a mai Ukrajna északnyugati része) lehet szó, ami igen kedvelt nyersanyag volt hazánk területén is, főleg az újkőkor, azaz a neolitikum végétől a középső rézkorig végéig. A tárgy alakja elnyújtott, aszimmetrikus, oldalra elhajló háromszög, középtájékon a keresztmetszete ovális. A bázisa egyenes, fehéres kéreggel fedett vége lekerekített csúcsban végződik. Az eszköz előlapja és hátlapja is megmunkált, a homorú él felől ez a felületi megmunkálás sokkal szabályosabb. Az éleken mindkét oldalon csorbulások, újraélezések nyomai láthatóak, ami az eszköz hosszú időn keresztüli használatára utal. A legvalószínűbb felhasználás valamiféle sarlóként, aratókésként, esetleg tőrként képzelhető el, de ezt csak részletes használati nyom elemzés után lehetne egyértelműen megmondani.

Noha hasonlóan megmunkált eszközöket ismerünk az európai felső paleolitikum (őskőkor vagy pattintottkő-korszak, i.e. 35.000–10.000) időszakából hazánk területéről is, ez a tárgy a formai és tipológiai analógiák alapján ezeknél biztosan fiatalabb. A technika a Közel-Keleten bukkant fel újra az i.e. 7–8. évezredben (újkőkor időszaka), és onnan terjedt tovább a termelő gazdálkodás egyéb elemeivel egyrészt Egyiptom és a szaharai régió irányába, másrészt Anatólia és a Balkán, valamint a Fekete-tenger északi partvidéke felé. A technológia terjedése rendkívül lassú lehetett, hisz ilyen jellegű hegyeket a Balkánon az i.e. 5. évezred közepén találunk, az északkelet-magyarországi régióhoz jóval közelebb a mai Ukrajna, másrészt a mai Lengyelország területén pedig a nagyon hasonló formájú pengék, kések az 5. évezred vége felé jelentek meg újra. Ez az időszak, vagyis az 5. évezred vége, az Alföldön főleg a Tiszapolgár- és Bodrogkeresztúr-kultúrához köthető, ám Magyarország területén még a nagysírszámú temetők feltárásai is ennél jóval kisebb, nyílhegy méretű tárgyakat eredményeztek.

Ebben az értelemben egy rejtélyes tárgyról van szó, hiszen a terepbejárás során, a lelőhelyen talált késő bronzkori Gáva-kultúra képéhez egyáltalán nem tartoznak hozzá az ilyen jellegű pattintott tárgyak. Maga a tárgy rendeltetése és funkciója sem kevésbé érdekes. Szerte Afrikában, Ázsiában, vagy akár Európában is, ahol hasonló tárgy előkerült, már felmerült az eszközkészítés specializációjának kérdése, illetve valamiféle elit társadalmi réteg léte, amely lehetővé tehette ennek a tárgytípusnak a megjelenését.

A tárgy mérete 10,20 x 3,75 x 0,75 x 0,65 cm. Előkerülésekor a terepbejáráson részt vettek Kalli-Tutkovics Eszter és Kalli András régészek, Bacskai Zoltán múzeumi önkéntes.

Forrás: vardaimuzeum.hu