Szakolyi sziporkák a Nemzeti Színház színpadán (fotókkal)

„Hétre ma várom a Nemzetinél, ott, ahol a 6-os megáll” – szól a meghívó az örökzöld operettben. Egy ilyen csábításnak nem lehet ellenállni. Nos, mi – mármint a Szakolyi Színi Mini – délután érkeztünk a Nemzeti Színházba. Villamos helyett pedig autóbusszal, mert ugye a távolság… Hát na, nem a szomszédból „ugrottunk fel” a fővárosba. És, persze hétkor (19 óra…) már csúnyán elkéstünk volna, 17.15-kor volt jelenésünk. Kerek egy héttel a hazai ősbemutató után ezúttal a magyar kultúra szentélyében léptünk a világot jelentő deszkákra a „Mindenkor nő” című előadással, amelyet Buzogány Béla színművész álmodott meg és rendezett. Akárcsak otthon, most is ugyanaz a két vendégművész erősítette sorainkat.

Ebben az esztendőben ugyanis, jelesül január 25-én, szombaton Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyét Szakoly település képviselte a 10. jubileumi Pajtaszínházi Szemlén. Méghozzá az ország minden szegletéből összesereglett alkalmi társulatok „versengésében”. Az egyébként is nagy izgalmat – elvégre valamennyien életünkben először szerepeltünk ilyen kulisszák között – fokozta, hogy a nap zárásaként szólították kis csapatunkat a pódiumra. Pláne, hogy a bennünket elkísérő lelkes „szurkolótábor”, valamint a Budapesten élő ismerősök, rokonok mellett a nagybetűs szakma zsűrizte a produkciót.

Szavakba önteni csaknem lehetetlen, milyen érzés a Nemzetiben (!) közönség elé állni. Leírhatatlan élmény, de – újfent (film)zenei aláfestést idézve – „Pest megér egy estet”. Nem kérdés, hogy meg bizony – olvasható Szakoly közösségi oldalán.