Törik-szakad csárda: lebontották, de emléke él

Törik-szakad csárda:  Keresztúton várta egykoron az utazókat, Jókai Mór örök emléket állított neki. Kétszáz évvel ezelőtt éppen ezen a napon, február 18-án született Jókai Mór (1825-1904), a „magyar írófejedelem”, akinek írásaiban gyakran felfedezhetőek szabolcsi, szatmári helyszínek és szereplők, holott vármegyénkben személyesen csak egyszer fordult meg.

Törik-szakad csárda: Kótaj és Buj között

Dr. Katona Béla (1924-1999) irodalomtörténész kutatásaiból tudhatjuk meg, hogy Jókai Mór igen sokat utazott az országban – külföldön is nem egyszer megfordult –, sőt több művében szerepelnek szabolcsi, szatmári helyszínek és történetek, noha tudjuk, hogy ő maga mindössze egyszer járt vidékünkön, akkor is csak a mai vármegyénk szatmári részén. A közvetlen személyes benyomásokat ilyenkor olvasmányélményeivel vagy barátai, családtagjai elbeszéléseivel helyettesítette. Magától az írófejedelemtől tudjuk, hogy az „Egy magyar nábob” című regényének megalkotásakor felesége régi szabolcsi utazásainak emlékeit használta fel. 

A mű első fejezete a keresztúti Törik-szakad csárdában játszódik. A Keresztút helységnév sem az író fantáziájából származott, ugyanis ez volt Kótaj község régi neve, s maga a fogadó is létezett a Kótaj és Buj közötti Alsórét nevű határrészen. Igen szerencsés módon a Törik-szakad csárdáról hiteles fénykép is fennmaradt az utókorra, amelyet 1900-ban a Vasárnapi Ujság, illetve Borovszky Samunak a Szabolcs vármegyét ismertető monográfiája is közölt. A csárda két épületből állt: a tulajdonképpeni fogadóból és a vele szemben épített istállóból, magtárból. Mivel mind Kótajtól, mind Bujtól viszonylag távol volt, főleg az utazók pihenését szolgálta. A csárdát az 1920-as évekre lakóházzá alakították át, de napjainkban már nem látható. A régebbi irodalomtörténeti tanulmányok elsősorban Józsa Gyurit, a különc tiszafüredi anekdotahőst emlegették Kárpáthy János modelljeként, de Nagy Ferenc (1944-2016) egykori levéltárigazgató kutatásai meggyőzően bizonyították, hogy a magyar nábob figurájának megteremtésekor Józsa Gyuri mellett az író legalább annyira gondolhatott a mulatozásairól, költekezéséről, bőkezűségéről legendás hírűvé vált kótaji Ibrányi Ferencre is. Annál is inkább, mert a kótaji Ibrányi-Fráter kúriát már Jókai Mór életében is a „magyar nábob háza”-ként tartották számon. 

Negyven év múlva, visszaemlékezve a regény megírására, Jókai csak Józsa Gyurit nevezte meg, mint olyat, aki ötletet adott az öreg gróf megformálásához, azonban biztosra vehető, hogy Ibrányi Ferenc viselt dolgairól is tudott. Mivel Ibrányi és Józsa rokonságban álltak, nagyon is hihető az a máig élő szájhagyomány, mely szerint Józsa Gyuri gyakran járt a kótaji kúriában, s ott Ibrányi Ferenccel együtt nagy mulatozásokat csaptak, a kótaji kúria díszes nagytermében pedig napokig tartó kártyacsatákat tartottak.

Természetesen ha Jókai Szabolcs-Szatmár-Bereghez kapcsolódó műveiről szó esik, akkor szinte majdnem mindenki az „Egy magyar nábob”-ot említi meg elsőként, pedig „A kiskirályok” című regénye az, amely talán leginkább Szabolcs vármegyéhez kötődik. A témának a szabolcsi eredete kezdettől fogva ismert volt, s az összefüggéseket sem valamilyen későbbi irodalomtörténeti kutatás derítette fel. Az írónak viszonylag késői műve „A kiskirályok”, amely kötetben először csak 1885-ben jelent meg. A mű az írói pálya leszálló periódusában keletkezett, amikor inkább már csak kalandregények kerültek ki a szerző tolla alól, mégis ez a regény az igazi Jókai késői fellobbanását idézi, méltó társa a korábbi nagy írásainak. Jókai ugyan sem a helyszínt, sem a cselekmény idejét nem jelölte meg közelebbről, a hiteles korrajz alapján azonban nem nehéz megállapítani, hogy a regényben ábrázolt Tuhutum megyei követválasztásnak és a Tanussy-fivérek öldöklő küzdelmének voltaképpen az 1836-os nagykállói véres tisztújítás volt a forrása és modellje. A nevezetes eseményen ugyanis Kállay Gergely és Kállay Péter, a nagykállói Kállay család két nagy ágának sarja csatázott egymással a másodalispáni tisztségért. 

Törik-szakad csárda: nagykállói véres események

Jókainak egy árulkodó megjegyzését is érdemes figyelembe venni, ugyanis szereplőjéről, Tanussy Decebálról azt írta egy helyen, hogy a német nyelvet „amolyan nagykállói akcentussal beszélte”. A regény forrása egyaránt ismert volt a történetírásban és a Jókai-irodalomban. Először a Kossuth Lajos szerkesztette „Törvényhatósági Tudósítások” adott hírt a nagykállói véres eseményekről Inczédy György helyszíni beszámolója alapján. Jókai azonban mégsem ezt a korabeli információt használta forrásul, hanem Váradi B. Sándor cikkét, amely a regény keletkezésének évében jelent meg a Vasárnapi Újságban.

Jókai a mai vármegye szatmári részén 1876-ban fordult meg. Ekkor egy erdélyi utazását használta fel, hogy Szatmár vármegyébe is ellátogasson, ahol számos barátja élt. Domahidy Ferenc és Domahidy István képviselőtársai voltak az országgyűlésben, de Teleki Sándor, Petőfi koltói vendéglátója is a régi barátai közé tartozott. Kolozsvár, Torda, Torockó, Szamosújvár és Koltó meglátogatása után érkezett Szatmárra, majd 1876. augusztus 16-án Domahidy Ferenccel innen kocsizott ki Szamosangyalosra. Ennek a szatmári utazásnak az emlékeiből született meg „Az ecsedi lápban” című útleírása, s „A csengeri kakas” című, minden bizonnyal Domahidyéktől hallott anekdotája, de később „A lőcsei fehér asszony” című regény Pintye Gregor című fejezetének írásakor is hasznosította itteni tapasztalatait. És ha már Szatmár, akkor érdemes megemlíteni Tiszabecs nagyközséget is, ahol a református templom előtt 1903 óta hatalmas emlékoszlop hirdeti a Rákóczi-szabadságharc első diadalát. A „Szeretve mind a vérpadig” című regényének elején, a Rongyos gárda című fejezetben Jókai rendkívül eleven színekkel ábrázolja a „tiszabecsi átkelés” néven emlegetett csatát, Ocskay László kuruc brigadéros bravúros győzelmét.

Mindezek mellett Jókai Mór szellemiségét és emlékét a megyeszékhely, Nyíregyháza is ápolja. Jó példa erre az 1906-ban polgári fiúiskolaként megalapított oktatási intézmény, amely 1925-ben – Jókai születésének 100. évfordulóján – vette fel az írófejedelem nevét, s napjainkban Jókai Mór Református Általános Iskolaként ismert. 2006-ban az intézmény udvarán avatták fel az író egészalakos, fából készült szobrát, Béres Rudolf szobrászművész alkotását, fejet hajtva ezzel Jókai emléke előtt.

Dr. Holmár Zoltán történész