Kalandra hív Szabó Veronika kötete (fotókkal)

A Móricz Zsigmond Olvasókör pénteki találkozóján Szabó Veronika: Szellők szárnyán vándorolva című új verseskötetét mutatták be a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár kamaratermében. A beszélgetőpartner dr. Bihari Albertné olvasóköri elnök volt. Közreműködött Hanuszikné Szabó Erzsébet (vers), Ignácz Lászlóné (népdal) és a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület énekkara Antal Krisztina vezényletével.

„Szabó Veronika kötete kalandra hív minket, az őszinte érzelmek világába. Letisztult, szépen formált sorok, játékos, vagy éppen fájdalommal teli versek mutatják be az élet szépségeit és árnyoldalait egyaránt. Mosoly és könnyek, hullámzó érzelmek kísérnek végig minket a könyv lapjain, és rádöbbenhetünk, milyen apró egy ember, mégis mennyi mindent alkothat, élhet át, az elsuhanó évek során.

A könyv bemutatja a mai társadalom hibáit is. Sietünk, időnként önzők vagyunk, miközben mindannyian szeretetre, társra vágyunk, akivel leélhetjük életünket nyugalomban, békében, szeretetben, szerelemben. Az időnk pedig fogy, és ahogy a ráncaink szaporodnak arcunkon, egyre több kis emlékmozaik darabkája kerül a helyére, egy láthatatlan életpuzzle tábláján, amit féltve őrzünk, építgetünk, szépítgetünk mindannyian, ha bevalljuk, ha nem.

Álmok, emlékek köszönnek vissza, tanítva minket arra, hogyan érdemes eltölteni rövid, vagy hosszú földi létezésünk pillanatait.

Szabó Veronika nem csomagolja gondolatait túlcirádázott, mai, modern sorokba, érzelemmel teli, erőteljes gondolatai, felráznak mindenkit. Ebben a sablonos szóval, rohanó világban, éppen erre van szükség: kicsit megállni és megélni a saját életünket, mert a szellők útján vándorolva, életünk elszalad…” (Bakos József)