Ütős életet él szervátültetettként

Amikor kilenc éve a testén tojás méretű nyirokcsomókat vett észre, majd kemoterápiás kezeléseken vett részt, a csontvelő-átültetésen a húga volt a donora, aligha gondolta: túl azon, hogy felkapaszkodik a mélyből, újra sportolhat, sőt sorstársaival világversenyen mérkőzhet meg, mi több, rendszeresen érmes helyezésekkel tér haza.

Legutóbb Newcastle volt a házigazdája a XXII. Szervátültetettek Világjátékának, ahol 59 ország 2300 szervátültetett sportolója képviseltette magát.

Váratlan betegség

– A magyar delegáció büszke lehet a szereplésére, hiszen az összesítésben az előkelő nyolcadik helyen végeztünk. Európaiként egyedül csak az Egyesült Királyság tudott elénk kerülni az éremtáblázat első helyezettjeként. A rendkívül erős mezőnyben, 11 sportágban 18 arany-, 26 ezüst-, 33 bronzérmet szereztünk – említette dr. Berente Judit, a Magyar Szervátültetettek Szövetségének elnöke.

A magyar csapatot 54 sportoló (32 vese-, 9 máj-, 3 kombinált vese- és máj-, 1 tüdő-, 3 szív- és 6 csontvelő-átültetett) alkotta, akik 11 sportágban (tenisz, tollaslabda, triatlon, úszás, asztalitenisz, atlétika, kerékpár, bowling, darts, pétanque, röplabda) próbáltak szerencsét.

– Előttem van minden: 2010-ben, egyetemistaként, tanulás közben a testemen tojás méretű nyirokcsomókat vettem észre, majd megállapították a betegségemet. Kilenc hónapos intenzív kemoterápia következett. Havonta egy hetet töltöttem otthon, a többit kórházban. Utána a csontvelő-átültetésen a húgom volt a donorom. Akkor 54 napig voltam steril szobában.

Csak hőkezelt ételt ehettem, nem látogathattak, és a kezelőorvosaim, a nővéreim is majdnem úgy öltöztek be, mintha műtétre mentek volna. Mindenről le kellett mondanom. Amikor hazaengedtek a kórházból, a 180. napig már csak félsteril környezetre volt szükségem, így lassan újra elkezdtem felépíteni az életem.

Vissza a sporthoz

Tóth Attila a betegsége előtt versenyszerűen asztaliteniszezett. Nagyecseden kezdte a pályafutását, később Mátészalkán ragadt ütőt, majd az egyetemi csapatban játszott.

– A betegségem után négy évvel csatlakoztam a Magyar Szervátültetettek Szövetségének az asztalitenisz-csapatához. Találkoztam a szövetségi edzővel, és a bemutatkozó játék alkalmával bevettek az együttesbe. A soron következő évben már oszlopos tagja voltam a magyar delegációnak, és 3 éremmel tértem haza a 2015-ös argentínai világjátékokról. Azóta minden évben indulok az európai és a világjátékokon, ahol rendszeresen érmes helyezéseket értem el. – Ezúttal Newcastle volt a helyszín, ahol három ezüstöt szerzett, vagyis éppen csak lemaradt az elsőségről.

– Néhány hét távlatából már boldog és elégedett vagyok. Ott kissé keserédes volt az érzés. Egyéniben egy nagyon nehéz és színvonalas mérkőzést nyertem az elődöntőben. A fináléban elfogytam a görög ellenfelem ellen, nagyon fájt az a vereség, azért, mert nem sikerült a legjobbat adnom. Ha úgy játszottam volna, mint előzőleg, akkor más eredménye lett volna.

Vegyes párosban a párommal sajnos nem volt meg az összhang, pedig régóta játszunk együtt, de az nem a mi napunk volt. A magyar rivális párost ejtettük ki az elődöntőben 3:2-re, ám a thaiföldi duó ellen hiányzott az összhang a játékunkból. Hiába hoztuk a szép labdameneteket, sok apró értékes poént játszottunk el, így ezüstérmesek lettünk.

A férfi párossal elégedett voltam, mert a társammal régóta játszunk együtt, és ezúttal megvertünk egy nagyon erős thaiföldi kettőst. A döntőben a görögökkel találkoztunk: az első szettet fölényesen nyertük, azonban ez is kevésnek bizonyult, megérdemelten fordítottak.

– Hogy mit adott nekem a sport? – kérdezett vissza Tóth Attila. – Nos, új célokat és küldetéstudatot.

Mindig is tudtam a betegségem alatt, hogy újra elkezdek sportolni.

Azt nem gondoltam, hogy ennyire sikeres leszek, aminek egyébként nagyon örülök. Egy-egy verseny arról szól, hogy példát mutatunk a betegtársainknak, és motiváljuk őket, hogy kezdjenek el sportolni.

A transzplantált sportversenyek miatt újra edzésbe álltam. A felkészülési időszakban átlagban heti hármat tréningeztem, edzőtáborok alkalmával ez heti hat-nyolcra változott. A civil életem egyik részében sportoló vagyok – ez a kisebbik szelet. Az életem nagyobbik részében a feleségemmel közös vállalkozásunkat építjük.

Tóth Attilára büszkék a családban, és mindenben támogatják. – Hosszú volt a kemoterápia, és a transzplantációkor is szövődmények léptek fel. Leállt a májam és mindkét vesém. A gyógyulásom egy csoda volt, és ma is annak élem meg. A családom ezt a csodát látja bennem a hétköznapokban, és amikor versenyzek, akkor is.

A gyógyulási fázisban Nagyecseden összefogtak. Mindenben segítettek engem és a családomat. Ezek a győzelmek az övék is. A mostani világjátékokra például a város önkormányzata is támogatta a kiutazásomat.

Ladányi Tóth Lajos

[email protected]