Megérdemelten érezheti nyeregben magát

Szűkebb pátriánkban Suták János versenyistállója az a szakmai műhely, amely sorra neveli ki a lovastehetségeket. Innen került ki a nyíregyházi Májer Cintia is, aki eredményeinek köszönhetően tavaly novemberben a HH Sheikha Fatima bint Mubarak (IFAHR) sorozat döntőjében versenyezhetett Abu-Dzabiban, és az igen előkelő ötödik helyen végzett.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem immár másodéves jogászhallgatója 7 esztendős korában ült először lóra, köszönhetően a szüleinek, azon belül is édesapjának, aki lovat tartott, és közeli barátságot ápol Suták Jánossal.

Tíz győzelem öt év alatt

– Lett nekem is egy saját lovam, és az állatot Suták János angol telivéreket nevelő versenyistállójába adtuk bértartásba. (Az a ló ma már nincs meg, helyette viszont egy árverésen szereztünk két másikat.)

Szóval ahogy 12-13 évesen bejártam oda, meglátták bennem a tehetséget és a lehetséges versenyzőt. Senki sem erőltette, de én mindig a lovardában lógtam, és az elhivatottságom, később pedig a szorgalmam mindenkit meg­győzött – mesélte az egyetemista lány.

Éppen 14 esztendős volt akkor, rá egy évre pedig, 2014-ben rajthoz is állt a fővárosi Kincsem Parkban, Magyarország egyetlen versenypályáján, ahol áprilistól novemberig minden vasárnap gőzölgő testű angol telivérek lepik el az ellipszis alakú pályát.

Szárnyaló karrierjét jól jellemzi, hogy az elmúlt öt esztendő alatt a számos versenyéből tízet meg is nyert, 2019 novemberében a legutolsó hendikeppel – amikor kedvenc lovát, Pókerarcot nyergelhette – sikerült jogosultságot szereznie a lovaglóostor használatához.

– A lovak aligha rajonganak a versenyekért – tisztelet a néhány kivételnek –, ezért időnként kicsit lusták, a noszogatásukhoz sokat segít az ostor – magyarázta. Póker­arcról pedig elárulta, hogy bár sok lovat megült már, ezzel a hátassal nagyon összebarátkozott a Suták-istállóban, a tréningeken.

– Hosszú időn át csak én lovagoltam, és nagyon egymásra hangolódtunk. Ez a pej csődör – amellyel eddig kétszer állhattam versenypályára – soha nem ideges, rendkívül együttműködő. Szemben például a Hollandiában nekem kisorsolt, meglehetősen feszült lóval.

De ott is megoldottam a helyzetet:

a legfontosabb, hogy a lovas nyugodt maradjon, ez ugyanis rövid idő után a lóra is áttevődik

– hallhattuk.

Páratlan élmény volt

S ha már Hollandia szóba került, Cintia az itt szerzett győzelemnek köszönhetően kvalifikálhatta magát Abu-Dzabiba, az IFAHR-sorozat döntőjébe. Előtte 2018-ban szerepelt nemzetközi versenyen Franciaországban, ahová az ötödik helyet megszerző lovas egyik barátnője javaslatára nevezett.

De visszatérve Abu-Dzabira: kijutni az ottani világversenyre valamennyi zsoké számára komoly kitüntetést jelent, még egy olyan amatőr licenccel is, amilyet (tekintettel a felkészültségére és iskolás mivoltára) Cintia kért.

Mivel az arabok nagyon adnak a színvonalra, már a versenyzők fogadtatása is páratlan, a szálloda fejedelmi, és a kint töltött öt nap bővelkedik programokban.

A lányokat – Cintia egy Belgiumban vele egy időben versenyző barátnőjével utazott – sajtótájékoztatóra, mecsetnézőbe, sőt Dubajban sivatagi távlovas versenyre vitték, de az utolsó napi döntő sem utolsó látványosság ilyenkor.

– Rengetegen kíváncsiak a versenyre, a hely tele van színes sátrakkal, és mindenhol terített asztalokkal várnak. A mi futamunkon 10 lovas állt rajthoz. Itt is idegen lovat kaptam, a trénerek által nevezett állatokat ugyanis kisorsolják.

Összehangolódni csupán a jártatóban, illetve azalatt tudtunk, míg kikentréztünk (azaz pályára léptek) a rajtgépig. Persze a rajt előtt a lovam trénerével alaposan átbeszéltük a tennivalót. Vannak lovak ugyanis, amelyekkel gyorsan előre kell törni, hogy a többiek hátulról toljanak, természetesen kitartva a hajrában is.

Más lovak viszont hátulról szeretnek felgyorsítani. Az én mostani lovam, Arif ilyen kitörős fajta volt, de hiába követtem minden utasítást az 1600 méteres távon, a befutó, vagyis az utolsó egyenes előtti kanyarban már éreztem, hogy elveszett az ereje, így az ötödik helyen végeztünk.

Én egy kicsit szomorú voltam, de a trénerem örült, mert az első öt ló pénzdíjat kap – sorolta beszélgetőpartnerünk, aki amatőrként ugyan egy fillért sem láthatott, de a páratlan lehetőség – az ingyenes szállás, az útiköltség átvállalása és az emirátusok szépsége – kárpótolta mindenért.

Nincs megállás

Azóta is elég csak a példaképeire – elsősorban Suták Vandára vagy Csengére, az egykor oly kiváló Kállai Pál­ra vagy az olasz zsokézsenire, Frankie Dettorira – gondolnia, és máris alig várja a vizsgaidőszak utáni intenzív lovaglásokat februártól, de még a kemény testsúlycsökkentő vagy -megtartó edzéseket is.

Mert még számos külföldi versenyen nyerni kellene, és Abu-Dzabit is meg kell hódítani egyszer.

Matyasovszki József

[email protected]