Más közegben, jóval rövidebb távon

A lapunkban az utóbbi hetekben felidézett olimpiákhoz hasonlóan 1996-ban is szurkolhattunk megyénkbeli sportolónak. Az egyesült államokbeli Atlantában az NYVSC sportolójaként versenyzett Feri Attila és Popa Adrián, a két súlyemelő edzője, Glückmann Pál kísérőként utazott, megmérette magát a szintén nyíregyházi Kovács Rita úszó, és a magyar csapat egyik orvosaként jelen volt dr. Pikó Károly.

Kovács Rita 800 méter gyorson az előfutamában a hetedikként zárt, összességében a 25. helyet szerezte meg. A nyíregyházi úszónő eredménye az olimpiai mezőnyben nem lett ugyan kiemelkedő, a teljesítménye azonban nagyon is megsüvegelendő.

Szinte minden úszó arról álmodik, hogy olimpikon legyen

– fogalmazott Kovács Rita.

– Bár nekem nem volt ez kifejezett életcélom, egyszer azért én is szerettem volna részt venni az olimpián. Az úszók akkoriban még nem tolták ki annyira a pályafutásukat, mint manapság, jellemzően húsz-huszonegy évesen abbahagyták a versenysportot, ehhez képest én huszonhat éves voltam az olimpia idején.

– Akkor már négy éve nyílt vízi úszóként versenyeztem, Európa-bajnok és világbajnoki második voltam. A nyílt vízi öt és huszonöt kilométerről hirtelen le kellett váltanom nyolcszáz méterre, mert az volt a leghosszabb táv, és azt gondolom, nagy eredmény, hogy így is tudtam magamat kvalifikálni.

Azzal tisztában voltam, hogy nem fogok döntőt úszni, de arra büszke vagyok, hogy huszonhat évesen, alapvetően nyílt vízi úszóként sikerült kiharcolnom az olimpiai indulást.

– És ami még nagyobb dolog, hogy az úszásom után átvettem a futócuccomat, elmentem futni, mert négy nappal később már Macedóniában volt világkupa harminc kilométeren, amit meg is nyertem.

Összehasonlíthatatlan miliő

Kovács Rita büszke rá, hogy olimpikon lehetett, mint mondja, még mindig megvan az olimpiai szerelése – de nem vette fel azóta –, és láthatta, hogy az olimpia teljesen más, mint egy világbajnokság vagy Európa-bajnokság, az ötkarikás játékok miliője összehasonlíthatatlan mással.

Akkor is igaz ez, ha jócskán voltak bakik a szervezésben. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Juan Antonio Samaranch a záróbeszédében ironikusan „különleges játékok”-nak minősítette a szervezési hibák miatt az olimpiát – olvasható a Wikipédián.

Már a nyitóünnepség is négyórás késéssel kezdődött, gondok voltak a buszok mennyiségével, azzal, hogy a helyszínre „rendelt” sofőrök nem ismerték a várost, folyamatosan zavar volt a számítógépes hálózatban, valamint a közvetítésekben, és a biztosítás sem volt megfelelő: az olimpiai parkban pokolgép robbant, ami miatt két ember meghalt, több mint százan megsebesültek.

– A szervezési hibákból én semmit sem érzékeltem – tette hozzá Kovács Rita.

– Azt tudni kell, hogy a magyar állam meghatározott számú ágyat foglalt le a szálláson a sportolóknak, aki befejezte a versenyzést, az indult haza – ez így van manapság is –, így a sportolók váltották egymást. Én emiatt csak négy-öt napot voltam kint. A robbantásra emlékszem, akkor pont kint voltam, de abból sem érzékeltem semmit.

Betegen is érmet szerzett

Térjünk rá a súlyemelőkre. Feri Attila és a Popa Adrián Erdélyből érkezett Nyíregyházára és lett az NYVSC versenyzője. Előbbi 1992-ben még román színekben indult az olimpián, aztán Atlantába már a magyar csapat tagjaként, lökésben kétszeres világbajnokként utazott.

A héttagú súlyemelő-küldöttségben egyedül neki volt reális esélye arra, hogy érmet szerezzen, és nem is tért haza üres kézzel, harmadik helyével nyolc év után szerzett érmet a magyar súlyemelősportnak. Igaz, ha szerencséje van, még ennél is jobb eredményt érhetett volna el, történt ugyanis, hogy néhány nappal a verseny előtt ki kellett húzni az egyik fogát, emellett gyomorfertőzéssel is küszködött.

Mivel a B csoportban az élen állók is 150 kg-ot szakítottak, így Attila 152,5 kg-mal kezdett

– értékelte Feri Attila versenyét edzője, Glückmann Pál a huszonnégy évvel ezelőtti lapunkban.

– Az első gyakorlata nagyon jó volt, szerintem azt hitte, már megvan a súly, amikor apró technikai hiba miatt elöl leejtette. A második kísérletnél már nagyon odafigyelt, ez sikerült is. Harmadikra 155 kg-ot kért, amit kiszakíthatott volna, a gyakorlat nem sikerült.

– Szakításnál elsősorban arra kellett figyelnie, a két bolgár, a török és az örmény ne szerezzen jelentős előnyt. A lökést 187,5 kg-mal kezdte. Az első gyakorlatnál a felállás után túl sokat kivárt, szerintem megszédült, emiatt rontott. A második gyakorlatnál már lehetett látni, valami baja van, de azért összeszedte magát és kilökte a súlyt. A harmadik gyakorlatra már ki se tudott menni.

Popa Adrián is kiválóan versenyzett: a világranglistán akkor a tizenegyedik helyen állt, Atlantában azonban 307,5 kilós összetett eredménnyel az ötödik lett.

MK