Kosárlabda

2020.06.04. 08:46

A Legek Urának újabb megdicsőülése

A dokumentumfilm-sorozat bizonyíték a fiataloknak: Michael Jordan minden idők legjobbja.

Michael Jordan a büntetővonalról elrugaszkodva szárnyal az 1987-es zsákolóversenyen

Forrás: NBA

Michael Jordan. Egy isten, egy legenda, világsztár, az amerikai kultúra fontos alakja, az egyetemes sporttörténet egyik legkiemelkedőbb személye. Hazánkban is aligha van olyan kosárlabdázó, aki ne hallott volna róla, de azok számára is ismert a név, akik soha nem űzték a sportágat. Viszont a mai harminc, de főleg a húsz év alattiaknak leginkább úgy ismert, mint a fickó, aki a menő cipőket gyártja, és aki a vicces sírós fotókon szerepel (Jordan egy beszédében nem fogta vissza az érzelmeit, a sírós fotója az egyik legismertebb internetes, sportos mém).

Egy dinasztia utolsó éve

Felnőtt tehát egy generáció, amely nem látta a hatszoros NBA-bajnokot kosárlabdázni. A sportágnak szinte alaptörvénye, hogy Michael Jordan minden idők legjobbja. De miért pont ő, hiszen annyi remek kosárlabdázót láthatunk napjainkban is. Egy teória szerint az 57 éves feno­mén ezt akarta megmutatni, ezért mondott igent a The Last Dance című dokumentumfilm-sorozatra.

Az NBA Entertainment egyik producere az 1997–1998-as szezont megelőzően állt elő az ötlettel: mi lenne, ha egy forgatócsoport végigkísérné a Chicago Bulls idényét. Az említett szezon azért volt különösen fontos, mert a Bikák általános igazgatója, Jerry Kraus előre bejelentette, bármi is történik, a bajnokság végén újjáépítés kezdődik az akkor már ötszörös bajnok csapatnál, mert Jordant leszámítva a keret nagy része kiöregedőben volt, és a sportvezető egyébként sem a sikeredző Phil Jacksonnal képzelte el a jövőt – az edző a kezdetektől last dance-­nek, azaz az utolsó táncnak nevezte el a szezont. Az említett stáb az idényt végig is forgatta, ám a rossz nyelvek szerint senki nem mert Jordan elé állni a film tényleges megvalósításának ötletével, szakmai szempontból viszont azzal magyarázható a húszévnyi várakozás, hogy az ötszáz órányi nyersanyagot egy, az akkoriban jellemző nyolcvanperces dokumentumfilmbe nem lehetett volna kielégítően belesűríteni. Az szintén csak pletyka, de Jordan állítólag a 2016-os döntő utolsó meccse, azaz LeBron James harmadik bajnoki címe után adta ki az engedélyt: „Csináljuk!”

A zseni fejében

Az ESPN és a Netflix közösen nekilátott a tízrészes sorozat gyártásának. Az alkotás bemutatja, hogy a Bulls Jordan első NBA-szezonjától kezdődően az évek során hogyan vált minden idők talán legismertebb kosárlabdacsapatává, a régi felvételekhez kapcsolódóan visszaemlékszik a főhős, illetve az egykori csapattársak, az ellenfelek, csapatközeli emberek, sportriporterek és közéleti személyiségek, többek között Barack Obama is. Részletesen megismerjük a kiváló pedagógus, edzőként tizenegyszeres bajnok Phil Jacksont, a kilencvenes évek öt legjobb kosárlabdázója között számontartott Scottie Pippent, a végtelenül szimpatikus, az 1997-es bajnoki címet érő dobást elsüllyesztő Steve Kerrt és a különc Dennis Rodmant, aki az 1998-as döntősorozat közben sem zavartatta magát, hogy elmenjen szerepelni egy pankrátorshow-ra anélkül, hogy azt bárkinek is jelezte volna.

De leginkább Jordan fejébe láthatunk bele. Láthatjuk, hogyan élte meg, amikor megölték az édesapját, miként kezelte a médianyomást és a túláradó szurkolói szeretetet – amivel a pályatársai közül senki nem találkozhatott –, miközben az ellenfelek vadásztak rá a pályán. Szó van a játékszenvedélyéről, megérthetjük, miért vonult vissza 1993-ban és állt base­ball­játékosnak, ám a legszembetűnőbb az egész pályafutását végigkísérő és így a sorozatban is rendszeresen visszaköszönő, mindenek felett álló győzni akarása. Ez az, ami mindenkinél különlegesebbé tette Jordant. A legendás kosaras minden egyes párharcot személyes üggyé tett, ha kellett, kitalált egy nem létező történetet, hogy motiválja magát az ellenfelével szemben, de a csapattársakkal sem bánt kesztyűs kézzel: ­érezhető, hogy mindnyájan tisztelik és elismerik, de ­tartottak a „vezérbikától”, és nem tekintettek rá barátként.

A győzelem ára

A sorozat egyik legerősebb monológja is ehhez kapcsolódik.

– A győzelemnek ára van. A vezetésnek is. Magammal húztam másokat, amikor ők nem akarták. És kiérdemeltem ezt a jogot, mert a csapattársaimnak nem kellett elviselniük azt, amit nekem. A csapat tagjaként egy bizonyos szintet teljesíteni kell, ennél kevesebbel nem érem be. Ha ehhez az kellett, hogy csesztessem az illetőt, akkor megtettem. A csapattársaim elmondhatják, „Michael Jordan nem kért olyat, amit ő maga nem csinált meg”. Mondhatják, hogy nem vagyok kedves ember, talán még zsarnok is, de ez annak a véleménye, aki soha nem nyert semmit. Én győzni akartam, de úgy, hogy ők is a részesei legyenek. Nem muszáj ezt csinálnom, csak azért teszem, mert én ilyen vagyok. Így játszom ezt a játékot, ez a mentalitásom. Aki nem akar így játszani, az ne játsszon velem – fogalmazott Michael Jordan, miközben elsírta magát.

Michael Jordan

Eredményei: NBA-bajnok (6x, 1991–1993, 1996–1998), döntő MVP (legértékesebb játékos, 6x, 1991–1993, 1996–1998), alapszakasz MVP (5x, 1988, 1991, 1992, 1996, 1998), All-Star (14x, 1985–1993, 1996–1998, 2002, 2003), az év legjobb ötösének tagja (10x, 1988–1993, 1996–1998), az év védője (1988), az év legjobban védekező ötösének tagja (9x, 1988–1993, 1996–1998), az év legjobb pontszerzője (10x, 1987–1993, 1996–1998), az év újonca (1985).

A Chicago Bulls döntői

1991 –Los Angeles Lakers 4–1

1992 –Portland TrailBlazers 4–2

1993 –Phoenix Suns 4–2

1996 –Seattle SuperSonics 4–2

1997 –Utah Jazz 4–2

1998 –Utah Jazz 4–2

MK

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában