Évtizedek óta nem középiskolás fokon

Több mint negyedszázad telt el azóta, hogy a Kölcsey-gimnázium leánycsapata 1992-ben azok után, hogy a IV. és az V. korcsoportban is megnyerte a diákolimpia megyei döntőjét, pontveszteség nélkül végzett a megyei bajnokság élén, és feljutott az NB II.-be.

Hadobás István az együttes alapítója és mindmáig egyetlen edzője 42 éve töretlen lelkesedéssel gardírozza együttesét.

Vele emlékeztünk a „történelmi tettre”.

– Kiugró minőségi változást hozott az 1992-es esztendő, hiszen megnyertük a felnőtt megyei bajnokságot, és beneveztünk az NB II.-es felnőttbajnokságba is.

Ez a magyar kézilabda történetében mai napig tartó egyedülálló sorozat kezdetét is jelentette, hiszen 28 éven keresztül szerepeltünk a magyar kézilabda felnőtt második-harmadik vonalában – elevenítette fel a múltat Hadobás István.

Közel az élvonalhoz

– Ez alatt az idő alatt többször is érmes helyen végeztünk, sőt a csúcseredményt 1995-ben produkáltuk a felnőtt NB I/B-s bajnoki ezüstérmünkkel. Mindössze egy egymás elleni eredménnyel szorultunk második helyre.

Kevés hiányzott, hogy a Győr, Fradi, Debrecen és egyéb nagy múltú nemzetközi klasszis csapatok társaságába kerüljünk!

A siker értékét növelte, hogy egyetlen igazolás nélkül, csak ifikorú kölcseys diákokkal értük el az eredményt.

A megyei bajnokságot nyert csapatnak a gólkirályi címet nyert Kulcsár Anita mellett tagja volt Nádasi Marianna is, akit az év legjobb játékosának választották meg.

– Nagyon jó szellemű társaság jött össze, egyedülálló volt akkor az, hogy diákcsapatként indultunk a felnőttek között. Hadobás tanár úr kemény tréningeket vezényelt nekünk, fiúkat megszégyenítő módon edzettünk – mondta Nádasi Marianna.

– A kezdeti diákolimpiai sikerek után szerettük volna kipróbálni magunkat a felnőtteknél is. Nagy döntés előtt álltunk: merjük-e vállalni a felnőtt NB II.-t? Fiatal kezdő edzőként magam is nagy kihívásnak tartottam ezt, de nem ijedtünk meg a megmérettetéstől – osztotta meg akkori dilemmáját a Kölcsey edzője.

– Mivel előttünk senki nem járt még hasonló utat, nem tudtunk tanácsot sem kérni, lesz, ami lesz alapon a bennmaradást tűztük ki célul. Már a bentlakásos nyári edzőtábor alatt éreztem, nem vallunk majd szégyent. Megnöveltük az edzésszámot, mindennap edzettünk nagyon keményen.

A lányok fogékonyak és vevők voltak minden ötletemre, szenzációs társaság volt. Bevallom, azóta sem mertem olyan kemény edzésmunkát végeztetni csapataimmal. Imádták a lányok a kézilabdát, az edzést, a munkát, közben pedig remek közösségé kovácsolódtunk.

Sikerünk záloga a hatalmas motiváció, az odaadás és a csapategység volt. Mindemellett többek között olyan egyéniségek játszottak a csapatunkban, mint Kulcsár Anita, Kocsik Viki, Nádasi Mariann vagy Szabó Vali.

Nagyszerű alkotói légkört sikerült kialakítani, próbáltam sok mindent megtanítani és eközben magam is rengeteget tanultam.

Mindennél jobban jellemzi egykori csapatomat, hogy hiába hívták játékosaimat első osztályú együttesek, senki nem engedett a csábításnak.

Utólag bevallom, nekem is nehéz volt nemet mondanom élvonalbeli invitálásoknak, de soha nem bántam meg hűségemet. A máig tartó sorozatban a diákolimpiákon szerzett megyei bajnoki címeink száma közelít a negyvenhez, és több mint tíz alkalommal eljutottunk az országos döntőig is.

Számtalan nagyszerű sportoló és kiváló ember volt csapatom tagja, akik mind a mai napig büszkék kölcseys sportmúltjukra, mint ahogy a gimnázium és a város is büszke lehet rájuk.

Ketten válogatottságig jutottak

Ketten közülük, Kulcsár Anita és Kocsik Viktória a magyar válogatott mezét is magára ölthette, sőt Anitát a világ legjobb játékosának is megválasztották.

A legnagyobbak mellett több játékosunk bekerült a régióválogatottba, és nagyon sokan az iskola befejezése után NB-s csapatokban öregbítik hírnevünket, előfordult gyakran, hogy éppen ellenünk.

A Kölcsey DSK-t több mint tízszer választották meg az év legjobb csapatának megyénkben, a szakosztály vezetőedzőjét pedig Magyarország legjobb utánpótlásedzőjének szavazták meg a szakemberek 2007-ben.

– Minden elismerés mellett azonban a legnagyobb kitüntetést számomra az jelentette, hogy Kulcsár Anita nekem ajándékozta első válogatottbeli mezét és egy fényképet, amelyen ez áll: „Kedvenc edzőmnek sok szeretettel.”

A diákcsapat az előző esztendőben visszalépett az NB II.-es felnőttküzdelmektől. Most éppen a sokadik újjáépítés zajlik a csapatnál, de az alapító edző fanatizmusát ismerve az eredmények sem sokáig váratnak magukra.

BB