Szórakozás és fejlesztés egyszerre

Ahogy újrakezdődhettek hazánkban az edzések, ha csak óvatosan ugyan, de a Nyíregyházi Kosársulinál is beindult az élet, a tanév befejeztével pedig a táborok is elkezdődtek, ennek köszönhetően múlt héten is lelkes kosaras kislányokkal volt tele a Szent Imre-iskola.

Névre szóló labdával

Egy hét tábort egy hét szünet követ, majd jön az újabb „munkás” hét, és ez így folytatódik egészen július huszadikáig, amikor az egyesület játékosai megkezdik a tényleges felkészülést. Az NYKS nyári foglalkozásain 7–12 éves gyerekek, turnusonként nagyjából harmincan, csoportokban dolgoznak, és bár a veszélyhelyzet hivatalosan véget ért, az egyesület továbbra is szigorú szabályokat tart fenn. A gyerekek nem használhatják az öltözőt, a mosdóban kézfertőtlenítőt és papírtörlőket helyeztek el az edzők, és mindenki névre szóló, saját labdával gyakorolhat.

– Nagyon várták már a gyerekek, hogy újra kosarazhassanak – fogalmazott Farkasinszki Gyuláné edző. – Ahogy elkezdődhettek az edzések, a nagyok azonnal jöttek, nekik megszerveztük, hogy hatosával gyakorolhassanak. Egyéni képzéseket tartottunk és rengeteget dobtunk, ami remélhetőleg meglátszik majd a következő szezonbeli teljesítményünkön. A táborokat a szülők kérték, hogy minél többet szervezzünk. Ahogy a karantén alatt, úgy itt is arra törekszünk, hogy minél változatosabb, élvezetes feladatokat, programokat adjunk a gyerekeknek, hogy jól érezzék magukat, és még közelebb kerüljenek a sportághoz. A kosárlabda mellett kreatív, kézműves feladatokat is végeznek a gyerekek, ami nekik azért jó, mert fejlődik a kézügyességük, az edző pedig még jobban megismeri a gyereket. Ha valaki igényesen elvégzi a feladatát, az a pályán is hasonlóan viselkedik: a legjobbra törekszik, és kitartó. Fontos emellett, hogy a táborban az idősebb, középiskolát végzett játékosaink is besegítenek, így ismerkednek az edzői szakmával.

Kosárpalánkot készítettek

Nemcsak nyíregyháziak járnak a táborba, Simon Hanna, File Lívia és Tóth Vivien például Szakolyból utazik. A lányok elmondták, nagyon élvezik a foglalkozásokat, várták már, hogy kosárlabdázhassanak. Persze az elmúlt hónapok sem mozgás nélkül teltek.

– Nagyon hiányzott már a kosárlabda, ezért anya kitalálta, mi lenne, ha csinálnánk saját kosárlabdapalánkot – mesélte a 11 éves Simon Hanna. – A nagymamámnak volt egy falapja, amit nem használt, azt a tesómmal lefestettük és apa felszerelte nekünk, így már kosarazhattunk is.

MK