Félpercnyi zuhanás háromezerről

Ez igazán emlékezetes esztendő lesz Siska János számára. A Hübner-Nyíregyháza Blue Sharks második vonalbeli férfi kosárlabdázóinak edzője február 20-án apa lett, hiszen megszületett Zente, július 11-én pedig önszántából kiugrott háromezer méter magasban egy működőképes repülőből. Mindkettőért lehet irigyelni.

– Mindig is imádtam repülni, az ejtőernyőzés is régóta izgatott – kezdett a titokavatásba Siska János.

– Főként, hogy édesapám fiatalabb korában ejtőernyőzött, sokat mesélt az egészről. Valószínűleg már akkor megfogott ez a légkör. Erről a vágyamról persze tudott a párom is, és a negyvennegyedik szülinapomra meglepett egy tandemugrással. Ez márciusban lett volna esedékes, ám a pandémia miatt a múlt szombatra tolódott.

– A párom barátnője már ugrott, ezért ő ajánlotta a debreceni Győri Tamást, azaz Madárt, aki egyébként igen rutinosnak számít több mint háromezer ugrással. Érdekes, hogy a beszélgetésünk során kiderült, hogy a kisöcsémmel együtt dolgozott Tiszaújvárosban.

A pilóta mellett ülhetett

– Szombaton kimentünk a nyíregyházi repülőtérre, Madár megtartotta az ilyenkor szokásos és kötelező gyors­talpalót, majd beültünk az Ancsába. Én előre a pilóta mellé, ami már önmagában nagy élményt jelentett, hiszen onnan igazán remek a kilátás. A félsz addig tartott, amíg elkezdtünk emelkedni, utána már élveztem az egészet.

Kétszáztizenhéttel repültek

– Olyan ezerötszáz méter körül többen kiugrottak, mi pedig repültünk tovább fölfelé. Az adrenalinszintem igencsak megemelkedett, amikor kétezer-kilencszáz körül elkezdett szaggatni a motor.

– Akkor már be voltam kötve, és arra gondoltam: most már biztosan ugrani kell. Persze nem volt semmi baja a gépnek, és elértük a háromezer métert. Ekkor Madár szólt, hogy megyünk, a megbeszéltek szerint jobbra ugrunk. Kiléptünk az ajtón jobbra, és jött a semmi máshoz nem hasonlítható, felejthetetlen érzés. A zuhanással tovább emelkedett az adrenalinszintem. Mintegy harminc másodpercet zuhantunk szabadesésben, ezerötszáznál, kétszáztizenhét kilométer per órás sebességnél nyitottunk. Az kemény volt, hatalmasat rántott az ernyő, hiszen villámgyorsan lecsökkent a sebességünk, utána pedig jött az ereszkedés, a csodás látvánnyal. Ugratóm kitett magáért, hiszen ereszkedés közben orsóztunk, irányt változtattunk, igyekezett még emlékezetesebbé tenni ezt az ugrást. Sikerült is, hiszen akkor is volt g rendesen.

– A földre érkezéssel sem volt gond, a begyakoroltak szerint tettem a dolgom. Óriási élmény volt, és nagyon jó érzés, hogy semmi baj nem történt. A kisfiamat különösebben nem dobta fel az egész. Természetesen Zente is ott volt a párommal, Zitával, és az egészet jóízűen végig­aludta a gyerekkocsiban.

Milyen lehet egyedül ugrani?

– Köszönöm Zitának, hogy összehozta ezt az élményt. Ahogy telnek a napok, úgy gondolok vissza az egészre és élem át újra meg újra. Az is megfordult a fejemben, hogy jelentkezem egy tanfolyamra és kipróbálom azt: milyen lehet egyedül ugrani – így Siska János.

ML