uruguay '30

2020.10.06. 17:30

A bécsi döntés visszahozta

Egy erdélyi labdarúgó, aki magyar címeres mezt húzhatott.

Czakó József, Steiner Béla, Raffinsky László, Vogl Imre, Dezső Béla, Kovács Miklós – csak néhány név azok közül, akik a világtörténelem első labdarúgó-világbajnokságán 1930-ban pályára léptek Uruguayban. Az érdekesség az, hogy ezen a sporttörténeti eseményen Magyarország nem tudott részt venni, Európát pedig csak négy ország képviselte: Franciaország, Belgium, Jugoszlávia és a trianoni békediktátum révén Erdély területét megszerző Románia. Ezek után nem okozhat nagy meglepetést a sok magyar név.

A román válogatott tagjainak kiválasztását II. Károly király hagyta jóvá, s a szereplés fejében három hónap fizetett szabadságot garantált a játékosoknak. A kelet-európai ország a harmadik csoportba került a házigazda és későbbi világbajnok Uruguay, valamint Peru mellé. A húszfős „román” keretben tizenkét magyar, öt román és három sváb játékos kapott helyet, akik a nyitómeccsükön 3–1-re le is győzték a peruiakat. Az utolsó gólt az a Kovács Miklós lőtte, aki egyetlen romániai magyar játékosként 1941-ben egy alkalommal még Magyarország nemzeti tizenegyében is játszhatott.

Temesváron kezdte

Kovács Miklós 1911. december 29-én született a Krassó-Szörény megyei Ekésen. Még kilencéves sem volt, amikor a trianoni békediktátum után szeretett kis faluja egész Erdéllyel együtt román fennhatóság alá került. Labdarúgó-pályafutását 1924-ben a Temesvári Kinizsi csapatában kezdte, míg 1928-ban átment a Temesvári Bánát együtteséhez, majd újabb két év múlva már a híres temesvári Ripensia játékosa lett. Innen került abba a román válogatottba, mely 1930-ban részt vett az első labdarúgó-világbajnokságon Uruguayban. Bár a „románok” jól kezdtek a peruiak ellen, végül a házigazda ellen nem sok esélyük volt, ugyanis 4–0-ás vereséget szenvedtek, és ezzel búcsúztak a futballtornától. A döntőt az uruguayiak nyerték.

Többszörös vb-résztvevő

Kovács Miklós időközben klubcsapatot váltott: a temesvári Ripensia után átigazolt a Nagyváradi Atlétikai Clubhoz. A román válogatottban viszont továbbra is megőrizte a helyét, és 1934-ben részt vett a második labdarúgó-világbajnokságon Olaszországban. Csapata ugyan 2–1-es vereséget szenvedett Csehszlovákiától, John ­Langenus belga játékvezető mégis Kovács Miklóst tartotta a mérkőzés egyik legjobb játékosának. 1935-ben Kovács Miklós a francia Va­len­ci­ennes játékosa lett, ahol csak egy évet töltött, majd visszatért a nagyváradi együtteséhez. Az újabb nagyváradi szereplése azonban már csak két évre szólt, mert 1937-ben átigazolt a Ploieşti-i Tricolorhoz, mellyel kétszer is feljutott a román labdarúgás másod-, illetve első osztályába. Közben 1938-ban már harmadszor vett részt a labdarúgó-világbajnokságon, melyet ekkor Franciaország rendezett meg. A „románoknak” a nyolcaddöntőben Kubával kellett játszaniuk a továbbjutásért, és a mérkőzés végeredménye 3–3 lett, ami azt jelentette, hogy újra kellett játszani a mérkőzést. Végül Kuba jutott tovább, miután 2–1-re legyőzte a Kovács Miklóst nélkülöző román válogatottat.

Lelkes, akaraterős

Az 1940. augusztus 30-án aláírt második bécsi döntés révén a trianoni békediktátum során elcsatolt Erdély északi része visszatért Magyarországhoz. Ezt követően Kovács Miklós is hazatért Ploieşti-ről, nem sokkal később a Nagyváradi AC játékosa és Magyarország bajnoka lett, ugyanis a Nagyvárad volt az első vidéki együttes, melynek sikerült megszereznie a magyar bajnoki címet. A legnagyobb álma azonban 1941. november 16-án Zürich­ben vált valóra, amikor a Svájc elleni barátságos mérkőzésen magára ölthette a magyar válogatott címeres mezét. A nemzeti tizenegyben a bemutatkozása olyan jól sikerült, hogy a 45. percben ő szerezte meg Magyarországnak a vezető gólt. A mérkőzést végül a magyarok nyerték meg 2–1-re. A Nemzeti Sport című újság is elismerően nyilatkozott róla. „A legnagyobb meglepetést Kovács keltette remek játékával. Eddig sohasem látott magaslatra emelkedett szemünkben, olyan okosan játszott, olyan jó labdákat adott, olyan lelkes, olyan akaraterős volt, úgy dolgozott elöl, hátul, hogy csak a legnagyobb elismerés hangján beszélhetünk róla.” Sajnos magyar válogatottként azonban ez volt az első és egyetlen szereplése. Kovács Miklós 1977. július 7-én hunyt el Temesváron.

Dr. Holmár Zoltán történész

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában