A csapat jóllakott, a foci is megmaradt

A Hepp-kupagyőzelmet rendesen meg kell ünnepelni! A Hübner Nyíregyháza BS-nél a családtagok is azon vannak, hogy a csapatnak igazán emlékezetes legyen a siker.

De ne szaladjunk ennyire előre, térjünk előbb vissza múlt vasárnapra, amikor a Cápák történetük során először nyerték meg a kupasorozatot. A Blue Sharks úgy utazott el Budapestre, hogy a bajnokság éllovasaként a legnagyobb esélyesnek számított a négyes döntőn.

Bírják a nyomást

– Miután kialakultak a végleges keretek, ezzel az erőviszonyok, látszott, hogy kimagaslunk a mezőnyből, így természetesen ránk került az esélyesség terhe – válaszolt a csapatkapitány, Bus Iván arra a kérdésre, milyen nyomás van a csapaton ebben az idényben.

Mindenki minket akar megverni, mindenki kettőzött erővel küzd ellenünk.

– Ez amennyire rossz, én annyira élvezem is, de egyébként is ezért csináljuk. Profi sportolók vagyunk, bírni kell a nyomást, és mondhatom, jó versenyzők vannak a csapatban.

A 27 éves irányító az utóbbi hetekben, így a kupadöntőn is különösen ponterősen játszott. Mint mondja, felszabadultan kosárlabdázik, tele van energiával, amit a pályán tud levezetni és Emmanuel Ubillával is nagyon jól kiegészítik egymást: míg az amerikai kontrolláltabban játszik, Ivánnak nem kell a labdafelhozatallal törődnie, hanem kihasználhatja a gyorsaságát és támadhatja a gyűrűt. Egy szó, mint száz, a Blue Sharks komplett csapat lett erre a szezonra. Ez eredményezhette a kupasikert is, amit a csapat „magában” ünnepelt meg vasárnap éjjel, majd egy pihenőnap után kedden jöhetett a győzelmek után szokásos foci.

Mint a gyerekek

Pontosabban csak jöhetett volna, mert a fiúkat nagy meglepetés érte.

– Mokánszki-anyuka fejéből pattant ki, hogy ha nem is tudtunk nekik a helyszínen szurkolni, valahogy jó lenne közösen megünnepelni a győzelmet, de kérdés volt, hogyan – mesélte el Zentai Edit, Vaskó György édesanyja.

Csináltattunk egy szép, aranyszínű tortát, és egyéb finomságokkal készültünk, de kérdés volt, hogyan lephetnénk meg őket.

– Tudtuk, mikor edzenek, szerencsés volt a helyzet, hogy pályán voltak. Mi, szülők és a barátnők, feleségek, hozzátartozók a VIP-teremben gyűltünk össze. Amikor a srácok a középkörben álltak, lekapcsoltuk a fényeket a küzdőtéren, elhúztuk a terem függönyét és integettünk a fiúknak, jeleztük, hogy jöjjenek fel. Bus Iván-apuka bekapcsolta „Az éjjel soha nem érhet véget” című slágert, teli torokból énekeltünk és köszöntöttük a csapatot. A többiek nevében elmondtam nekik, hogy büszkék vagyunk rájuk, tudjuk, mennyi munkát beletesznek, és nagy örömet szereztek a családnak, a szurkolóknak. Aranyos volt, hogy ezek a nagy emberek olyanok lettek, mint a kisgyerekek.

Különleges idény lehet

– Szép gesztus volt, nagyon jólesett – fogalmazott Bus Iván. – Beszéltük a fiúkkal, hogy nem tudjuk, kinek hogyan, merre folytatódik a karrierje, lehetséges, hogy ez a kosaras pályafutásunk legszebb éve, ám sajnos nem tudunk egy-egy meccs után a szurkolókkal, a szeretteinkkel ünnepelni. Emiatt is különösen jólesett, hogy gondoltak ránk.

Információink szerint a focicsukákat sem kellett nagyon elrakni, a csapat bepótolta az örömjátékot.

MK