Mezek, cipők, belépők – időutazás a labda körül

– Ugye, nem siettek nagyon? – ezt kérdezte tőlünk Soós Endre, Szamoskér társadalmi megbízatású polgármestere, amikor leültünk a felbecsülhetetlen értékű focirelikviák közé a nappalijában.

A különleges kincsek gyűjtője itt őrzi Pelé ajándékba kapott díszhajóját, Johan Cruyff 1974-es barcelonai zászlóját, Sebes Gusztáv öngyújtóját, két 1954-es világbajnoki ezüstérmet, azt a bélyeget, amit a világraszóló 6:3 után adtak ki, de Nyilasi Tibornak azt a melegítőjét is, amit az 1978-as világbajnokságon viselt. A mezek, belépőjegyek, fotók és képeslapok között van egy szobor: Puskás Ferenc az első válogatottsága alkalmából kapta. Középen egy fűzős labda 1952-ből, mellette pedig három cipő. Ebből kettő Lóránt Gyuláé volt: ebben játszott a londoni 6:3-as győzelemkor, a harmadik pedig egy brazil stoplis, amihez az ’54-es vb-meccs után jutottak a magyarok, és ami közel hét évtizeddel később került Szamoskérre – de erről egy kicsit később.

Kuriózumok a videókon

Soós Endrével beszélgetni egy sporttörténelmi utazás. A lenyűgöző lexikális tudás és a sosem hallott, elképesztő sztorik tökéletes elegyet alkotnak, így fel sem tűnik, hogy közel három órán át hallgattuk tátott szájjal a relikviák történetét. Ő maga is focizott, a Bánkival országos bajnokságot nyert, ifista volt a Szparinál, de egy baleset derékba törte a játékos karrierjét. Ám a foci iránti szerelem megmaradt, sőt!

Elkezdett ritka meccsfelvételeket gyűjteni, az ezernél is több videóból álló gyűjtemény pedig olyan kuriózumokat is rejt, mint az 1954-es vb Magyarország–Uruguay meccse. Sokáig úgy tudta, hogy a mérkőzésről csak 5-10 perc maradt fent, de egy holland barátjától kapott videón az egész 90 perc látható – valószínűleg ő az egyetlen, akinek van ilyen felvétele. Amikor egyszer a Szpari játékosa, Czeczeli Károly arról panaszkodott neki, hogy a pályafutásáról nem maradt semmilyen visszanézhető emléke, Soós Endre segítette ki: neki volt olyan videója, amin a neves focista játszott.

A Szpari egyébként is a szíve csücske, sok dedikált fotója van az első, NB I.-be jutott együttesről, de gyűjteménye nagy része az Aranycsapathoz, illetve a Nyilasi-Törőcsik fémjelezte válogatotthoz kapcsolódik. Itt kanyarodunk vissza a már említett brazil stoplishoz: az ’54-es magyar–brazil vb-negyeddöntőt Puskásék nyerték 4:2-re, a dél-amerikaiak viszont finoman fogalmazva sem viselték jól a vereséget. Az öltözőfolyosón szódásüvegekkel és stoplisokkal dobálták meg a magyarokat, a szövetségi kapitány, Sebes Gusztáv arcát például öt öltéssel kellett összevarrni. Lóránt Gyula egy pad alatt vészelte át a támadást, és amikor elült a csatazaj, eltett három cipőt – az egyik itt áll Soós Endre nappalijában.

Az emlékezetes berni döntőnek nemcsak a belépőjegye és a műsorfüzete van itt, de két darab, különböző ezüstérem is. A finálé előtti napon derült ki, hogy csak 11 érmet gyártottak, Paul Kramer éremműves pedig egy nap alatt nem tudott újat készíteni, így a tartalék játékosok és a csapatvezetők a vb-re kiadott szurkolói érmeket kapták meg. Vagy azt sem. Volt ugyanis, akinek mindkettőből jutott, s volt, akinek egyikből sem – Puskás és Czibor például csak utólag kapták meg az érmet, amit a balszélső élete végéig a nyakában hordott.

Győzelem vagy kirúgás

Soós Endre 1980-ban tapasztalta meg először, milyen egy sztár bűvkörébe kerülni: a német válogatottba akkor berobbanó Bernd Schuster volt a kedvence (később találkozott is vele, több dedikált Schuster-meze is van). Éppen akkor volt az NSZK–Belgium Eb-döntő, amikor Soós Endre a korosztályos csapattal a Kazincbarcika elleni országos fináléra készült. – Tizenegy Schuster futott ki aznap a pályára – meséli és kiderül, volt előzménye is a meccsnek. – Néhány társammal éjszaka átmentünk a szomszédos lánykollégiumba, ahol diszkót tartottak, de lebuktunk. Harcsa Zoli bácsi, az edzőnk kijelentette: ha kikapunk, kirúgnak bennünket. De győztünk – mosolyog a régi történeten a focirajongó, aki ennek tükrében kevésbé haragszik az Aranycsapat azon tagjaira, akik az ’54-es döntő előtti éjszakát lányokkal és kártyával töltötték…

Világbajnok mezek

Páratlan a szamoskéri mezgyűjtemény is: az első, amin megakad a szemünk, egy világbajnok trikó: az 1970-es brazil vb-győztes csapat nyolc kezdőjátékosa írta alá, többek között Pelé, Rivellino. Mellette három kék-fehér: az egyikben Maradona lőtt gólt Ecuador ellen, a másik Burruchagáé volt 1986-ban, a harmadikban Lionel Messi játszott 2006-ban Szerbia és Montenegró ellen. Van itt dedikált Gremio-mez Ronaldinhótól, láthatjuk Mario Kempes búcsúmeccsén viselt szerelését, Gareth Bale Tottenham-mezét. Vérbeli Manchester United-szurkolóként meglep Ryan Giggs zöld-sárga dressze, és nagy öröm megtapogatni azt a David Beckham-mezt, amit az angol középpályás a 100. válogatottságakor öltött magára.

Sokszor apróságokon múlik

Soós Endrének nincs kedvenc játékosa, ő a jó focit szereti, a csapatok közül elsőként a Liverpoolt említi. Azt mondja, a magyar válogatott háromszor is lehetett volna világbajnok, és arról is mesél, sokszor apróságokon múlik a siker.

– Az 1969-es Csehszlovákok elleni vesztes meccsről azért késett el a válogatott, mert az egyik sportvezető elrontotta a gyomrát, és úton-útfélen meg kellett állniuk. A játékosok a buszon öltöztek át, nem volt idő a bemelegítésre, és mire felocsúdtak, már el is ment a mérkőzés – meséli vendéglátónk, akinek nagyon jó barátja volt Buzánszky Jenő: az Aranycsapat hátvédje többször is járt Szamoskéren, többek között akkor is, amikor felavatták a világítással felszerelt műfüves pályát – az eseményen két másik jó barát, Nyilasi Tibor és Détári Lajos is részt vett.

Természetesen ők is írtak Soós Endre vendégkönyvébe, ­amiben rajtuk kívül mások mellett Hegyi Iván, Kozma Mihály, Nagy Feró és Závodi Gábor is kedves szavakkal köszöni meg a focirajongónak, hogy ennyire szereti a labdarúgást, és hogy ez a szenvedélye többek között e páratlan gyűjteményben is testet ölt. Persze mi is írtunk bele néhány sort: megköszöntük az élményt, s hogy pár órát e ritka kincsek között tölthettünk.