Salakmotor

2021.08.24. 16:08

Ennek a könyvnek meg kellett születnie

Boros Norbert 20 éve készült A Bajnok megírására, de úgy véli, még jobb is, hogy ez most történt meg.

Bakos Attila

A legendás debreceni salakmotoros, Adorján Zoltán pályafutásáról írt könyvet Boros Norbert, a Hajdú-bihari Napló egykori főszerkesztője. A Bajnok című kötet bemutatója a debreceni salakmotorozás legnagyobb ünnepén, augusztus 20-án volt. A szerzőt – aki 1995 óta sportújságíró, a salakmotorozás szakértője – a könyv elkészülésének folyamatáról kérdezte a Napló.

Mikor hozta össze önt az élet a salakmotorral?

A családban azt mesélik, hogy már kisbabakoromban ott voltam a Nagyerdei Stadionban, hiszen a szüleim rendszeresen jártak salakmotorversenyekre, úgyhogy ez a mindennapjaink része volt. Mivel apám a pálya szomszédságában lakik, ezért gyerekként még az edzéseket is megnéztem, amikor tehettem. Az első konkrét emlékem az 1982-es szegedi magyar bajnoki döntő, amikor Adorján, Petrikovics és Hajdú vívtak különfutamot a bajnoki címért. Ezen Adorján csak harmadik lett, és úgy maradt meg bennem, hogy az eredményhirdetésen sírt a dobogón. Az évek múltával azonban már egyre kevésbé voltam benne biztos, hogy valóban így történt, de ezt a beszélgetések során meg tudtam kérdezni, és jól emlékeztem, tényleg úgy volt. Már ezért megérte belekezdeni ebbe az egészbe.

Mikor vált rajongóból újságíróvá?

Apámmal nagyon sokat jártunk versenyekre, de nemcsak Debrecenbe, hanem rendszeresen Miskolcra és Nyíregyházára is. Aztán 1995-ben írtam meg a Naplóba az első cikkemet, ami természetesen a salakmotorozásról szólt.

Előfordul az, ha valaki megismeri közelebbről egy gyermekkori bálványát, akkor csalódást okoz a személyisége, a viselkedése. Hogyan alakult ez Adorján Zoltánnal?

Annak idején a Menyhárt József téri lakótelepen biciklivel rendeztünk „salakmotorversenyeket”, és mindig azon ment a vita, hogy ki legyen Adorján, Hajdú, Tihanyi és a többiek. Ezek a motorosok számunkra tényleg bálványok voltak. Amikor megismertem őket, akkor rájöttem: ők is emberek. Nekem nem jelentett problémát, hogy megláttam a sisak mögötti arcukat is, így talán még közelebb kerültem hozzájuk.

Mikor született meg a gondolat, hogy meg kellene írni ezt a könyvet?

Igazából 2001-ben, amikor befejezte a pályafutását. 20 éve minden év azzal telik, hogy neki kellene fogni. Általában télen jött elő ez a gondolat, hiszen a salakmotorban pihenő van, és a sportújságírói életben is egy kicsit csendesebb időszak ez. Többször szóba került, hogy belekezdünk, de aztán mindig elhalasztottuk. Most viszont úgy alakult a karrierem, hogy adódott egy kis szünet, és kihasználtam az alkalmat arra, hogy ezt a bakancslistás projektet meg tudjuk csinálni.

Nem jelentett gondot, hogy már 20 éve befejezte a karrierjét, és két évtized távlatából kellett visszaemlékezniük?

Szerintem nem, sőt inkább előnyünkre fordítottuk ezt, hiszen szépen leülepedtek a dolgok benne és bennem is. Zoli már kicsit kívülről látja saját magát és az akkori dolgait.

Manapság már könnyen el lehet érni bármit az interneten, viszont több mint 30 évvel ezelőtti események részleteit nehezebb megtalálni. Önök hogyan tudtak arra figyelni, hogy minden információ pontos legyen?

Annyira fanatikus voltam gyerekkoromban, hogy a Naplóban megjelenő cikkeket kivagdostam és beleragasztottam egy füzetbe. Aztán később az első munkahelyeim egyike a Zeneműtár volt, ahol lefűzve volt Napló, Nemzeti Sport, sőt még Motor Revü is, az ottani cikkek fénymásolatával is gyarapítottam a gyűjteményemet. Így elég komoly anyag gyűlt össze az akkori írásokból, természetesen ezeket most elővettem, és bújtam őket. Megmondom őszintén, még számomra is sok újdonsággal szolgált ezek újraolvasása.

Nagyon régóta ismeri a Bajnokot. A könyvírás során volt olyan, ami önnek is újdonságot jelentett?

Természetesen. Sok esetben nagyon karakteres véleményt formált egy-egy történettel vagy személlyel kapcsolatban, illetve nagyon sok olyan sztori jött elő, amiről korábban még én sem hallottam, úgyhogy meg tudott lepni több alkalommal is.

Kiknek szól a könyv? Azoknak, akik eddig is ismerték Adorján Zoltánt, vagy azoknak, akik még nem?

Amikor megjelent a könyv promóciója, akkor többen is úgy reagáltak, hogy ez kötelező olvasmány. Akik követték azt a történetet, hogy Adorján és társai a nyolcvanas évektől kezdve a kilencvenes éveken át milyen eredményeket értek el, azok újra tudják élni ezeket, és remélem, rengeteg nosztalgikus élményt ad majd nekik. De amellett, hogy leírjuk a legnagyobb sikereket, ez egyfajta korrajz is, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy amikor Zoli kezdte, akkor még bőven szocializmus volt. A fiataloknak azért lehet érdekes, mert olyan dolgokról olvashatnak, amikről lehet, hogy csak a nagyszüleiktől hallottak, egyfajta időutazást tehetnek a könyv révén.

A Bajnok bemutatója augusztus 20-án volt, ami nemcsak Magyarországnak különleges dátum, hanem Debrecennek és a salakmotorsportnak is hatalmas ünnepe. Mindenképpen ekkorra szerették volna időzíteni?

Ez tulajdonképpen kőbevésett időpont volt, hiszen ahogy Magosi Norbert is mondta: akinek a salakmotorozáshoz bármilyen köze van, annak beégett, hogy ha augusztus 20., akkor Debrecen Nagydíj. A könyv magánkiadásban jelent meg Adorján Zoliék által, és nem került a könyvesboltok polcaira. A célközönségünk a salakmotort szerető emberek, mivel a Debrecen Nagydíj az, ahova a legtöbben látogatnak ki, ezért egyértelmű volt, hogy a könyvet augusztus 20-án kell bemutatni. Ha tavaly szeptemberben kezdjük el írni, szerintem akkor is megvártuk volna ezt a dátumot.

A cím nagyon egyszerű, lényegre törő. Kellett rajta egyáltalán gondolkodni?

Ez azért érdekes, mert nem olyan régen olvastam Francesco Tottinak, az AS Roma legendás futballistájának az önéletrajzát, aminek az a címe, hogy A kapitány. Nekem egyből bevillant, ha valamikor megírjuk Adorján Zoliról a könyvet, akkor annak azt a címet kell adni, hogy A Bajnok. És azért nagybetűvel, mert sokan így becézik Zolit. Amikor elkezdtük az egyeztetéseket vele és a fiával, aki szintén Adorján Zoli, akkor utóbbi hozta fel, hogy ez legyen a könyv címe, úgyhogy akkor el is dőlt a kérdés.

Egy ilyen életrajz készültekor akarva-akaratlan véleményt kell nyilvánítani bizonyos dolgokban, és ezek nem feltétlenül tetszhetnek mindenkinek. Ehhez a kérdéshez hogyan álltak?

Nem tudom már, hol hallottam, de megmaradt bennem egy mondás: „Lehetnék én szerény, de mire?” – szerintem Zoli pontosan ilyen személy, aki nem óvatoskodik. Korábban említettem, hogy néhányszor meglepett, és sok esetben a nyílt őszinteségének volt ez köszönhető. Elmehetett volna óvatosan a kérdések mellett, köntörfalazhatott volna, de inkább őszintén elmondta a véleményét. Valószínűleg ez rajtam kívül az olvasóknak is okoz majd meglepetéseket, mert bizonyos helyzetben egy szurkoló teljesen mást látott, mint amit Zoli akkor belül érzett.

Elégedett a végeredménnyel?

Tudtam, hogy ez a könyv jó lesz, mert Zolinak hatalmas dumája van, de ez a sztorikból látszik is, az anyag összeszedése közben nagyokat röhögtünk. Annyira készültek erre a fiával, hogy már a fejezetek címeit is kitalálták. Ezeket átbeszéltük, hogy melyiket érdemes megtartani vagy átgondolni, és én ezekhez igazodva állítottam össze a kérdéseket. Az első beszélgetések alkalmával megnyugtató visszajelzés volt az, hogy ott volt Zolika is, aki már százhússzor hallotta az összes történetet, sőt többet ő is átélt, és mégis úgy állt fel a végén, hogy de jó volt. Tehát megerősítést kaptunk, hogy ezeket a beszélgetéseket lehet úgy formálni, hogy tényleg mindenkinek érdekes legyen. Amikor összeállítottuk a fejezeteket, akkor tudtuk, hogy vannak olyan dolgok, amiket nem lehet kihagyni, viszont féltünk tőle, hogy talán nem lesz annyira érdekes. Azonban a részletes átbeszélést követően rájöttünk, ezekből is ki tudunk olyat hozni, hogy az szórakoztató legyen.

Lehet, hogy ezt inkább Adorján Zoltántól kellene kérdezni, de miért önre esett a választása, hogy megírja a könyvet a pályafutásáról?

Úgy voltam ezzel, hogy mindegy, hogy ki írja meg, de ennek a könyvnek meg kell születnie. Hiszen Zoli karrierjének egyszerűen papírra kell kerülnie, mert ő a magyar salakmotorsport történetének legnagyobb alakja. Végigkövettem a pályafutását először szurkolóként, aztán újságíróként. Felejthetetlen élmény volt például, amikor Lonigóban bejutott a Grand Prix-ba, és ezt én közvetíthettem a magyar médiában. Ezért az, hogy én írhatom meg ezt az egészet, az tényleg álomszerű. Amikor az elején voltunk, akkor mondtam neki: ha megbízik bennem, akkor vágjunk bele. Zoli csak annyit reagált, hogy már eleget bizonyítottam az évek alatt, és ezt a könyvet nekem kell megírnom. Ez nagyon jólesett. Végig azt éreztem, hogy nem újságíróként, hanem barátként tekint rám, és emiatt egészen mély dolgokig is eljutottunk a beszélgetésben.

Szerepel a tervek között, hogy más legendás salakos történetét is papírra veti?

Szerintem ebből lehetne egy sorozatot csinálni. Még 3-4 olyan magyar vaspapucsost tartok méltónak arra, hogy könyv szülessen róla. Mind tudásban, eredményekben és emberileg vannak olyanok, akikről érdemes lenne írni, azonban számomra prioritás volt, hogy Adorján Zoli legyen az első. Korábban felmerült egy olyan lehetőség, hogy egy korszakot dolgozzunk fel, de szerintem ezek a srácok egyenként is megérnek egy-egy könyvet. Az még a jövő zenéje, hogy lesz-e folytatás, de szerintem van rá esély.

Lesz még valaha Debrecenben olyan salakmotoros, amilyen Adorján Zoltán volt aktív korában?

Kis Adorján mondta, hogy több olyan rész is van a könyvben, ami akár motivációként is szolgálhat. Ha esetleg néhányan kedvet kapnak ahhoz, hogy kipróbálják a salakmotort, akkor már ezért is megérte. Nemrég jártam Lengyelországban egy Grand Prix-hétvégén, és felemelő volt látni, hogy rengeteg kisgyerek volt kint. Amikor átéli az ember, hogy egy 22 éves fiatal lengyel versenyző nevét skandálja a stadion, akkor látszik, hogy van értelme sportolni a mai világban is. Szerencsére a debreceni versenyeken sok kis ifjú szurkolót látunk, ezért bízom benne, hogy a SpeedWolf Debrecen el tudja indítani azt a képzést, amit tervez már egy ideje. Szeretnénk megteremteni egy olyan hátteret, ami lehetővé teszi, hogy akinek van kedve, az kipróbálhassa a salakmotort. Így megtalálhatjuk az új tehetségeket, ezzel kialakíthatunk egy utánpótlásbázist. Sajnos azt látjuk, ha ez nem sikerül, akkor itt rövidesen nagy baj lesz.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!