Máté legyőzte a pokoli szapporói klímát

Gyorsan kellett aludnia szerdán Helebrandt Máténak, hogy kipihenje magát, hiszen csütörtökön hajnali háromkor kelt. A Nyíregyházi Sportcentrum gyaloglója a gyors reggeli után felszállt arra a buszra, amelyik a szállodából az Odori Parkba vitte az 50 kilométeres gyaloglás résztvevőit a tokiói olimpián, Szapporóban. Ugyanis a nagy meleg miatt itt rendezték a gyaloglást és a maratoni futást. Szóval itthon még nem volt vége az Újpest focimeccsének, amikor szapporói idő szerint reggel fél hatkor nekivágott a mezőny, mégpedig 25 fokos melegben. Az ötvenkilenc induló között két magyar volt, Máté mellett a honvédos Venyercsán Bence.

A vécékereső francia

A kétszer két sávos úton két kilométeres köröket kellett teljesíteniük a versenyzőknek a menetiránnyal szemben. A kínai Yadong Luo hamar meglépett a többiektől, például az 51 éves spanyol Jesus Angel Garciától, akinek ez volt a nyolcadik ötkarikás játéka. Máténak pedig a harmadik olimpiája és sokadik nagy versenye. A frissítőállomásokon felkapott flakonok tartalmából pár korty után mindenki a tarkójára, arcára vagy a nyakába tett alkalmi sálra öntött. Bő negyedóra elteltével a francia Yohann Diniz felzárkózott a belső sávban haladó kínai mögé. Öt kilométernél Máté a 30., Bence az 54. helyen gyalogolt. Nem sokkal később Diniz az élről kiállt, ám 32 másodperccel később, dolga végeztével visszatért. Alig később ismét vécét keresgélt, és már csak a mezőny vége felé állt vissza. Rióban hasonlóan kínszenvedés volt számára a verseny, és ott nem is sikerült időben találnia illemhelyet...

Ő egyébként a táv világcsúcstartója (2014, Zürich, 3:32:33), és az is marad, hiszen ezt követően már nem lesz 50 kilométer.

Szatyor a lengyel nyakában

A korai időpont ellenére egyre többen álltak a pályát övező kordonok mögött, és tapssal biztatták a versenyzőket. Tíz kilométernél Luo volt az élen, Máté a 38., Bence a 46. helyen állt, 15 kilométernél 22 másodpercre csökkent Luo előnye az üldözőkkel szemben, Máté a 40., Bence a 48. helyen gyalogolt.

Az általános frissítőállomásoknál már csak úgy döntötték magukra a vizet a gyaloglók, volt egy személyes frissítőállomás is, a magyarokénál ott állt Máté mestere, Pokrovenszki József, aki taktikai utasításokat tudott adni villámgyorsan. A lengyel Dawid Tomala egy kis szatyrot kapott a nyakába, onnan szedegette ki a különféle varázsitalokat. Nem sokkal 20 kilométer után az üldözőmezőny beérte Luót, és el is hagyta. Máté és Bence továbbra is a mezőny második felében rótták.

Az első bolyban huszonketten gyalogoltak, féltávnál a finn Matti állt az élen. És jött az első büntetés, a lett Ruslans Smolinskit a harmadik figyelmeztetés után még nem zárták ki, ám a büntetőzónában öt percet kellett várnia. A negyedik figyelmeztetés után kizárás következett, ebben is a lett volt az első. Aztán 2 óra és 15 perc után Diniz leült az út szélén, és feladta.

Örömteli, hogy Máté szinte minden öt kilométeren gyorsítani tudott, és egyre inkább felzárkózott. Tomala egy parádés öt kilométerrel nagyon meglépett, Máté tartotta a helyét, Bence feljebb lépett. Negyven kilométernél Tomala lekörözte azt a Luót, aki húsz kilométerig sokáig vezetett, 45 kilométernél Máté már a 18. volt, közben őt is figyelmeztették.

Tízen feladták

Az utolsó két kilométert nagyon lelassulva kezdte Tomala, de végül kitartott az előnye, és lengyel zászlóval olimpiai bajnokként ért célba élete második és utolsó ötven kilométerén. Végül a német Jonathan Hilbert lett a második, míg a kanadai Evan Dunfee hatalmas hajrával megelőzte a spanyol Marc Turt, és a dobogó harmadik fokára állhatott.

Aztán nagy örömünkre Máté egy kis hajrával 17. helyen ért célba, itthoni idő szerint hajnali fél háromhoz közeledve. Venyercsán Bence is dicséretet érdemel, hiszen ő is 4 órán belül teljesített, és huszadik lett.

Embert próbáló verseny volt az időjárás miatt, végül tízen feladták, két gyaloglót kizártak. Le a kalappal az ecuadori előtt, aki igen furcsa mozgással, több mint egyórás hátránnyal, de célba ért, közben többször is lekörözték. A huszonöt kilométeren még első finn Veli-Matti Partanen végül a kilencedik, a címvédő szlovák Matej Toth a tizennegyedik helyen végzett.

– Már itt vagyok a szállodában, nem tudom, mikor sikerül majd elaludni – mondta lapunk érdeklődésére itthoni idő szerint pénteken reggeli fél hat körül.

– Nagyon kemény volt, ahogy ment fel a nap, egyre kevesebb volt az árnyék, és a meleg meg a magas páratartalom a végére nagyon sokat kivett belőlem. Az utolsó hat kilométeren görcsölt mindenem, a combom, az ujjaim. Szerintem minden ásványi anyagot kiizzadtam. A vége nagyon küzdős volt, de elégedett vagyok, figyelembe véve a körülményeket, ez nagyon jó eredmény.

Fáradt és elégedett

– Józsi bá is nagyon örül az eredménynek. Ő ott állt a frissítőállomásnál, mindig adta a taktikai utasításokat, de igazából én éreztem, hogy miként megyek. Egyébként is a verseny előtt megbeszéltük, hogy óvatosan kezdek, mert harminc kilométer után kezdődik a verseny, akkor lehet majd erősíteni. Szerencsére így is történt.

– Érdekes, hogy nekem nem mutattak fel figyelmeztetést, viszont egy fel volt írva, de az belefért. Egyébként a technikám rendben volt, arra nagyon odafigyeltem. Nagyon fáradt vagyok, és elégedett. Mihamarabb pótolni kell az elveszített ásványi anyagokat, pihenek a hűvös szobában.

– Szombaton visszarepülünk Tokióba, hétfőn pedig már indulunk haza, Budapesten lesz egy hivatalos fogadás, aztán irány Nyíregyháza. Végre! – így Máté.