Ifjabb Fekete legyőzött minden akadályt

Ha ezt Bar­tha István láthatta volna! A megyei fogathajtás ikonja, edzője, szövetségi vezetője, az országos szövetség tagja, versenybíró tavaly októberben versenypálya építése közben távozott közülünk, így nem élhette meg a megyei fogathajtás világra szóló sikereit. Mert ez a szeptember a megyei fogathajtás aranykönyvének első oldalára kerül.

Világversenyeken hajtottak

Kétszer történt olyan, amilyen korábban sohasem: először jutottak ki hajtóink, pontosabban a Nyírbátori Lovas Egyesület tagjai világversenyekre. Előbb Szakács Róbert indult egyéniben a négyesfogat-hajtók budapesti Európa-bajnokságán és a legfontosabbat elérte, teljesítette a viadalt. Az elmúlt hét végén pedig hatalmas siker született a hollandiai Kronenbergben a kettesfogat-hajtók világbajnokságán.

A magyar együttes megvédte címét, miként egyéniben Hölle Martin. Számunkra a legnagyobb eredményt ifjabb Fekete György érte el, aki a világbajnoki trió – a harmadik tagja ifjabb Dobrovitz József volt – húzófogatát hajtva nyerőembernek bizonyult. A gyengébb díjhajtás után a maratonhajtásban a második helyen zárt, az akadályhajtást pedig megnyerte.

Tizenöt éve versenyez

Kronenbergben három híján száz fogat kezdte el a világbajnokságot. A lovak állatorvosi szemléje után hirdették ki hivatalosan a csapatokat, ebben helyet kapott ifjabb Fekete György.

Nem véletlenül, hiszen a tizenöt esztendeje versenyző nyírbátori fiatalember az országos bajnokságokon, a fedeles sorozatokon már letette a névjegyét, miként édesapja, idősebb Fekete György.

Jó döntés volt a csapatba jelölése, mert egyértelműen a válogatottunk nyerőembere volt.

– Ugyan előtte is szó volt róla, hogy a csapat tagja leszek, de ezt hivatalosan csak az állatorvosi kontroll után mondta ki Tóth Tamás szövetségi kapitány – kezdte beszámolóját ifjabb Fekete György.

– Természetesen nagy megtiszteltetésnek vettem. És persze egyfajta nyomást is jelentett, hiszen Magyarországot kellett képviselnem egy világbajnokságon, ráadásul címvédő csapat tagjaként. Hála istennek, jól viseltük a nyomást.

– A díjhajtás nem sikerült jól, látszott, hogy új összeállítású fogattal mentem, kiütközött az összeszokottság hiánya. Velük nem dolgoztunk, végig az első számú párossal készültem, ám az egyikük megsérült, így az úgynevezett cserelovakkal, Szellővel és Carmennel indultam. (Szellő ott volt a budapesti Európa-bajnokságon is, a szerk.). Igaz, a díjhajtás így alakult, de összességében jól jöttünk ki a cseréből, talán a Jóisten akarta így.

Mindössze huszonhárom század

– A szombati maratonhajtás nagyon jól ment, mindössze huszonhárom századdal maradtam el a számot nyerő német versenyzőtől – folytatta az újdonsült csapatvilágbajnok.

– A vasárnapi akadályhajtás pedig már pont volt az i-re. Nagyon bonyolult, technikás és erős, igazi világbajnoksághoz méltó pálya volt. Szerencsére fizikálisan és mentálisan is jól bírtuk. A mezőny tagjai közül hetvenötödiknek indultam, most én tettem terhet az utánunk következő németek vállára. Végül verőhiba nélkül, a szintidőt alig túllépve teljesítettem. A verseny végén nagy volt az öröm, hiszen a csapat ismét a dobogó legfelső fokára állhatott, és ennek a triónak én is a tagja lehettem.

Bartha Pista bá’-nak is hajtott

– Természetesen maradéktalanul elégedett vagyok. Már a részvétel is hatalmas siker volt, hiszen megyénkbeli hajtó először szerepelt világbajnokságon. Arról pedig álmodni sem mertem volna, hogy világbajnokként térek haza, az egyik számban pedig a legjobb, a másikban a második voltam. A közel száz igen képzett versenyző közül egyéniben a tizenharmadik helyen végeztem a cserefogattal.

– Nagyon köszönöm mindenkinek, aki ebben segített, elsősorban édesapámnak, Zsadányi Gábor segédhajtómnak, segítőimnek, Fekete Gabriellának, Ádám Istvánnak, Bartha Eszternek, Mócsán Norbertnek. Végül, de nem utolsó sorban Bartha Pista bá’-nak, érte is hajtottam, nagyon sajnálom, hogy együtt már nem örülhettünk ennek a világbajnoki címnek – így ifjabb Fekete György.

Fotók: Krisztina Horvát/hoefnet.com