Szilágyi Zoltán: látszott Dzsudzsákon, hogy nem géplakatos, hanem focista lesz

Talán még a sportot nem kedvelő honfitársaink között sincs olyan, aki ne hallott volna minden idők legjobb magyar labdarúgó-válogatottjáról, az Aranycsapatról, és az együttes legendás játékosairól, élükön Puskás Ferenccel. Az a nemzeti tizenegy megnyerte az 1952. évi helsinki olimpiát, második lett az 1954-es svájci világbajnokságon, mégis mindenki az „Évszád mérkőzésének titulált”, 1953. november 25-én lejátszott, 6–3-as magyar sikerrel végződött Anglia–Magyarország mérkőzéssel köti őket össze.

Szilágyi Zoltánt egy Loki-drukkernek sem kell bemutatni, mindenki Zolibá'-ja több évtizedig állt a DVSC kötelékében, előbb játékosként, aztán többek között technikai vezetőként tett meg mindent a piros-fehérekért. A magyar labdarúgás szerelmeseként gyermekkorától végigkövette hazánk fociját, megélve sok sikert és mélypontot is.

– Az Aranycsapat miatt szerettem bele a labdarúgásba – elevenítette fel a Haonnak. – A szomszédságunkban lakott egy színész házaspár, nekik volt rádiójuk a lakásban, és az autójukban is.

Természetesen mindenki a 6–3-ról beszél, de számomra – talán mert még kicsi voltam – az 1954-es svájci világbajnokság az emlékezetesebb: a csoportkörben megvertük 9–0-ra Dél-Koreát, majd az NSZK-t 8–3-a. A negyedöntőben a brazilok múltuk felül 4–2-re, majd a legjobb négy között a címvédő Uruguayt hosszabbítás után ugyancsak 4–2-re. A fináléban ismét a németek voltak az ellenfeleink, itthon szinte mindenki biztos volt benne, hogy miénk lesz az aranyérem. Vezettünk is 2–0-ra, de az NSZK fordított és ugye nyert. A lefújás után ott sírtunk a rádió előtt, hogy elbuktuk a döntőt. Az én véleményem, hogy nem csak a szurkolók, hanem a csapat is elhitte, hogy nem lehet gond. De a németek már abban az időben is filmezték az ellenfelet, főleg a mieinket, és alaposan felkészültek belőlünk másodjára. Meg ugye az a hír járja, hogy a mieink már a meccs előtt is buliztak - tárta szét a karját. – Sokat gondolkodom a magyar fociról, Vitos György barátom remek könyveket írt róla és a Lokiról is, azokból a kötetekből rengeteg érdekességet meg lehet tudni a labdarúgásunkról. Én már megéltem sok mindent, rosszat, jót is. Szerencsére a közel harminc évig tartó hanyatlás után az elmúlt időszakban újra felfelé ível a magyar foci – hangsúlyozta.

A több évtizedes Lokinál eltöltött időszaka alatt Szilágyi Zoltán sok remek futballistát látott a pályán de elmondása alapján a vasárnap a nemzeti együttestől válogatottsági rekorderként – 109-edjére húzta magára a piros-fehér-zöld dresszt – búcsúzó Dzsudzsák Balázs közülük is kiemelkedett.

– Vasárnap a feleségemmel mi is néztük a görögök elleni búcsúmeccsét, és bizony elérzékenyültünk, hiszen gyermekkorától kezdve ismerem Balázst. Eszembe jutott, hogy milyen kis takonypóc kölyök volt, amikor Debrecenbe került. Emlékeim szerint Nyíradonyból jött a Lokihoz: az Olasz Focisuli játszott az adonyiakkal, és talán Hegedűs Gábor, a Focisuli elnöke szúrta kis Balázst, majd ajánlotta be a DVSC-nek. Aztán Herczeg Andrásnál pallérozódott, ő vitte magával Létavértesre is, majd amikor Supka Attila került a nagycsapat élére, Bandi beajánlotta neki Balázst. Supka megnézte, és mondta, hogy kell neki, így rögtön az első gárda keretébe találta magát.

– hívta fel a figyelmet erre a létfontosságú részletre.

Zolibá’ elbeszéléséből kiderült, „Dzsudzsi” sokszor megkérte Mező Józsefet, a DVSC legendás kapusedzőjét, hogy maradjon kint vele tréningek után, Mező pedig nem volt rest, odaállt vonalra, és amit lehetett megfogott a fiatal lövéseiből, ezzel is ösztönözve a fejlődését. – Nagy dolog, hogy ahonnan indult, el tudott jutni odáig, mára válogatott rekorder, és többszörös bajnok a Lokival, a PSV-vel. Mindet megérdemelte, mert mindenért megdolgozott. Tudom, látom, sok kis srác miatta megy ki a meccsekre, nagyon jó, hogy visszajött a Lokihoz, mert ezek a fiatalok látják maguk előtt az élő példát arra, munkával és alázattal messzire lehet jutni az életben.

Csak egy példa: a hagyományos téli debreceni teremtornán az egyik évben a DVSC öregfiúk játszotta a gálameccset a játékvezetők csapatával. Téglási Gabi védett volna nálunk, de lebetegedett, így nem tudta vállalni a játékot, megláttam az akkor már válogatott Balázst a folyosón, és mondtam neki, álljon már be hozzánk legalább a kapuba. Egyből beleegyezett, ám amikor Kassai Viktor meglátta, hogy ki fog erősíteni minket, mondta, figyelj Zolibá', ez így nem járja, így végül Balázs az első félidőt nálunk védte, fordulás után pedig a bírók között játszott a mezőnyben – mosolygott Szilágyi Zoltán.

MSZ / haon.hu