Madár: Mi egy más világban nőttünk fel...

Pappné Turik Tímea igazgatónő egy pár boxkesztyűt dedikáltatott a vendéggel, aki kötetlen beszélgetés során idézte fel pályafutása fordulatait, majd iskolázott a gyerekekkel. Lapunk kérdésére elmondta, korábban nem sokszor hallott Magyról, de nagyon örül annak, hogy itt lehet. Egykori edzőtársa, barátja, a magyi származású Barkóczi László a Dávid SC-ben gyermekeket edz, ő pedig azzal támogatja, hogy eljön egy beszélgetésre. – Részben a toborzás, részben a motiváció ezen találkozók célja. Nagyon szeretem a gyermekeket, amikor a két világbajnoki övemet előveszem, csillogó szemeik jelzik az érdeklődést. Laci szerint én vagyok az utolsó mohikán: mi egy más világban nőttünk fel, a mai srácoknak ott a számítógép, a telefon, nehéz ebből kimozdítani őket. Pedig fontos lenne testmozgásra bírni őket, hiszen attól lesznek egészségesek – mondta az egykori élsportoló, akitől megkérdeztük, megvan-e még a nimbusza? – Ez is egy kihívás, hiszen ezek a gyerekek nem láttak versenyezni, nem ismernek, nyolc éve visszavonultam az élsporttól. Ökölvívó berkeken belül persze nem kell erősítenem az ismertségemet: olyan eredményeket értem el, amelyek magukért beszélnek, és sajnos egy ideig nem várható ezekhez hasonló hazai siker.

Visszavonult sportolóknál a testalkat árulkodik a múltról, de a birkózók és az ökölvívók mintha jobban tartanák magukat – vetettük fel és kíváncsiak voltunk arra, mi ennek a titka? Erdei Zsolt úgy fogalmazott: harcosként nevelkedtek, s ezt a hozzáállást megtartják egész életükben. – Idősödünk, de az a harminc év felkészülés nem múlik el nyomtalanul. A versenysúlyomat ugyan már elhagytam vagy 20 kilóval, de aktív edzőként nem lazíthatok. Készülünk a magyar bajnokságra, és mivel tízegynéhány sportolóval készülve végigiskolázom a napokat, most is elég mozgalmas az életem – mondta a népszerű Madár, akit a közelgő ünnepekről is kérdeztünk. Mint elmondta, sajnos a szülei már nem élnek, de a testvéreivel összegyűlnek, ebben a nővére a karmester. – Nálunk van elég tér a sok emberhez, ezért itt rendezzük a karácsonyi ajándékozást. Várjuk a legkisebb húgomat, ő Angliában él, vele együtt több mint tucatnyian szoktunk ünnepelni. Az évváltás egészen más, olyankor csak a családdal vagyok. A kicsikkel ki kell mozdulni, a bennük lévő energiákat le kell vezetni – remélem, esni fog a hó, és mehetünk szánkózni. A szilveszteri pezsgőbontást át szoktam aludni, számomra az is ugyanolyan nap, mint a többi – tette hozzá.