A hobbi, ami egyben már hivatás

A nyíregyházi Vígh Attila hobbiként tekint a fényképészetre, pedig ma már komoly technikával, többek között drónnal is dolgozik. Néhány éve pedig eljutott arra a szintre, hogy nemzetközi sporteseményekre hívják. Persze a makettek világától rögös út vezetett a terepkerékpáros világbajnokságig.

Makettek és természetfotózás

– Magával a fotózással egészen érdekes módon kerültem kapcsolatba, ugyanis kisgyerekként a makettezés megszállottja voltam, idővel pedig ezeket az alkotásaim kezdtem el lefényképezni – kezdte mondandóját Attila. – Lényegében innen indult a történetem. Ahogyan idősödtem egyre több időt töltöttem a szabadban, virágokra, madarakra, bogarakra fókuszáltam, ekkor a természetfotózás vonzott, s lényegében ennek köszönhetően lett belőlem később sportfotós. Az akkori párom ugyanis kerékpárversenyző volt, én pedig érthető módon elkísértem őt a viadalokra, sokszor azzal a mellékszállal, hogy közben bejárva az országot a természet szépségeit is megörökítsem. A versenyezők és a csapatok azonban folyamatosan kérleltek, hogy róluk is készítsek egy-két képet, s mivel az embereket mindig is szerettem lencsevégre kapni, így nem utasítottam vissza őket. Innen pedig már csak egy ugrás volt az, hogy maguk a szervezők is megkeressenek, hogyha már úgy is ott vagyok, akkor tegyek azért, hogy az utókor számára is emlék maradhasson a rendezvényük.

A CX vb jelentette a csúcsot

A kerékpárversenyeken készített portfóliók pedig később remek ajánlólevélnek bizonyultak ahhoz, hogy a nemzetközi sportéletben is kipróbálhassa magát. 

– Többször volt lehetőségem a világ második legnagyobb presztízzsel bíró kerékpárversenyén, a Giro d’Italián, azaz az olasz kerékpáros körversenyen dolgozni – emlékszik vissza a civilként egyébként építészeti látványtervezőként dolgozó fotógráfus. – Személy szerint viszont nem ezt tartom a pályafutásom csúcsának, hanem a cyclo-cross (CX), azaz a terepkerékpáros világbajnokságon való munkám. 2020-ban Dübendorfban ugyanis a Magyar Kerékpáros Szövetség akkreditáltjaként lehettem jelen. Az én szívemhez ez az esemény áll a legközelebb, erre gondolok vissza a legszívesebben, és ez volt az a néhány nap, ami a legtöbbet tette hozzá, sportnyelven szólva a karrieremhez. Szeretem ezt a szakágat fotózni, így érthető módon azóta már több világkupa-versenyen is volt szerencsém gyakorolni a hobbim.

Merthogy számára ez nem hivatás, hanem hobbi, még akkor is, ha már kinőtte a története ezt a megnevezést.

– Szeretem visszaadni a képeim által azt az érzést, amit a sportoló átél az adott pillanatban. Fontos megjegyeznem, hogy én nem versengek más fotósokkal, nekem ez a hobbim, civil munka mellett csinálom, kikapcsolódásként. Engem az motivál, hogy örömet okozzak a képeimmel, ez pedig egyelőre úgy tűnik, hogy működik.

Persze helyiként ezer szállal kötődik a vármegyét érintő eseményekhez, mindamellett, hogy az álmairól sem hajlandó lemondani.

Az atlétikai vb a következő cél

– Helyi viszonylatban kiemelkedő dolognak tartom, hogy a Nyíregyháza és vonzáskörzetében zajló ifjúsági világkupának a hivatalos fotósa vagyok, de az országos bajnokságokon és a V4 Kerékpárversenyen is évek óta ott vagyok. Persze nem csak a kerékpársportban találkozhatnak velem, rendszeresen fotózok rali és futóversenyeket, most pedig a közelgő atlétikai világbajnokság az, ami nagyon vonz. Ami még nagy álmom, hogy egyszer egy olimpián is legyen esélyem kipróbálni magam – zárta a beszélgetést Attila.