„Sokkal többet is elérhettem volna” - roppant őszinte interjút adott az egykori nyíregyházi labdarúgó

Az egykori nyíregyházi labdarúgó nem szakadt el a futballtól, habár voltak mélypontjai a játékos-pályafutása befejezése után. Manapság egyéni képzéssel foglalkozik az Egyesült Államokban, úgy érzi, a helyén van az életében. Azonban saját elmondása szerint, nem volt ez mindig így. Cséke György, vagy ahogy Nyíregyházán legtöbben ismerik, Gyurika roppant őszinte interjút adott a Mandinernek.

Pontosan miből áll az a munka, amelyet az egyéni képzéseken biztosít a labdarúgóknak?

Úgy kell elképzelni az egyéni képzéseinket, hogy teljes körűen foglalkozunk a játékossal: a testtel és a fejjel is. A fizikai, technikai, taktikai és mentális dolgok egyaránt fókuszban vannak. Addig nem megyünk tovább a fejlesztésben, amíg nem megy egy adott játékelem készségszinten. Beletesszük a szívünket, lelkünket – és ezt is kérjük cserébe. A cél, hogy mentálisan, fizikailag és morálisan is egészségesek legyenek a srácok, akkor lesznek sikeresek a pályán és azon kívül is. Azt viszont tudomásul kell venni, hogy nem lesz mindenkiből profi, ám az emberi értékeket civilként is hasznosíthatják. Fegyelem, alázat, tisztelet – erről szólnak a napjaink. Olyan programot alakítottunk ki, amely a klubnál végzett munka kiegészítéseként fejleszti a futballistákat. Egyúttal mentoráljuk is őket, mintha a menedzserük lennénk. Szinte folyamatosan úton vagyok. Nemrég jöttem vissza az európai utamról, Magyarországon és Németországban is jártam, de az Egyesült Államokban is állandóan utazom.

Az otthoni köztudatban a magyarok forognak, de nem csak a honfitársaink közül vannak válogatott büszkeségeink, többek között amerikai, perui és jamaicai utánpótlás-játékossal is dolgozunk. Összességében elég jól néznek ki, akik évek óta a rendszerünkben készülnek.

Mire a legbüszkébb a saját pályafutását illetően?

Tősgyökeres nyíregyházi vagyok, édesapám a csapat legendája, majdnem másfél évtizedet játszott a Szpariban, majd pályaedzőként és technikai vezetőként tevékenykedett. 

Sosem a Fradiba vagy az Újpestbe vágytam. A Budapest Honvéd aztán már más kávéház volt, büszke vagyok rá, hogy a piros-fekete színekben játszottunk például az Európa-ligában a Fenerbahcéval, de emlékezetes a Fradi elleni derbi, illetve a diósgyőriek és a debreceniek elleni rangadó még a nyíregyházi csapat tagjaként. Összességében azért azt mondom, nem lehetek maradéktalanul elégedett a pályafutásommal. Sokkal többet is elérhettem volna a pályán, de rengeteg hibát elkövettem. Ezeket igyekszem továbbadni a játékosaimnak, hogy tanuljanak belőle és ne kövessenek el ők is hasonló felelőtlenséget.

Pontosan mire gondol?

Régóta mardos a tudat, hogy mennyire nem vettem komolyan a futballt. 

Aztán kijöttem focizni Amerikába, és nem sokkal később szinte csöves lettem. Az élet megbüntetett. Korábban Honvéd-játékosként Európa-liga-meccsre készültem a Fenerbahce ellen, nem sokkal később 40 fokban egy építkezésen dolgoztam. Ilyenkor átgondolod az életedet. Nem vitás, megérdemeltem, amit kaptam, és ez alatt emberileg is sokat változtam. Talán az előnyömre. Ezeket a hibáimat mindig elmondom a játékosaimnak, hogy ne járjanak hasonlóan, ne akkor jöjjenek rá a dolgokra, amikor már késő. Állítom, ha össze lettem volna rakva, sokkal többet is kihozhattam volna a karrieremből, de csak kapartam, mint disznó a jégen. Szerencsére nem a drog és az alkohol felé indultam el, hanem a testvérem hatására visszataláltam a futballhoz.

A teljes interjút ide kattintva olvashatja el.

Ilyen edzéseket tart Cséke György Miamiban