Elcserélték, de már nem bánja – Nyíregyházán mesélte el az elképesztő sztorit az olimpiai bajnok

Nyíregyházán vendégeskedett Rió olimpiai bajnoka. Szász Emese mesélt a múltról és a jelenről is.

A HMSE, azaz a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének legnagyobb küldetése, hogy menjen, meséljen, motiváljon és biztassa a mai fiatalokat a sport szeretetére, a kitartásra, a céltudatosságra, továbbá hogy példát mutasson a felnövekvő generációnak. Néhány napja két fantasztikus sportnagyság, nevezetesen Szász Emese vívó, a 2016-os Rio de Janeiro-i nyári olimpia párbajtőr egyéni olimpiai bajnoka, valamint dr. Hegedűs Csaba, olimpiai bajnok, világbajnok, kétszeres Európa-bajnok birkózó, mesteredző tartott előadást az MCC nyíregyházi képzési központjában.

Nyíregyházán vendégeskedett Szász Emese

Mint ismert, dr. Hegedűs Csaba az 1972-es müncheni olimpián a kötöttfogásúak 82 kilogrammos súlycsoportjában aranyérmet szerzett, mely a magyar olimpiai csapat történetének 100. aranyérme volt, míg Szász Emese elképesztően hosszú utat járt be, mire az ötkarikás játékok legfényesebb medálja a nyakába került. Ezúttal utóbbi bajnok pályafutását vesézzük ki.

Szász Emese úszóként kezdte, ám nem igazán szippantotta be a közeg, így idővel egy másik sportág mellett tette le a voksát.

Úszóként kezdtem, ám amikor azt mondták, hogy reggelente is edzeni kell járni, már nem vonzott annyira a medence – kezdte Szász Emese. – Igazából anyu találta ki, hogy balkezesként kipróbálhatnám a vívást. Egy remek közegbe kerültem, az 1992-es olimpia vívószámait pedig már árgus szemekkel követtem.

Szász Emesének korántsem volt könnyű útja Rióig, hiszen tíz évesen ismerkedett meg a vívással, ám a csúcsra „csak” tizenhat évvel később jutott fel.

Tőrözőként kezdtem, ám ezzel párhuzamosan a párbajtőrt is kipróbáltam – tért át pályafutásának első éveire az egykori vívó. – A BSE-ben indult minden, ám az akkori edzőm egy idő után átkerült az OFC-be, én viszont nem éreztem ott túl jól magam, így Kopetka Béla visszavitt a BSE-be. Ezt a honvédos évek követték, ahová lényegében elcseréltek, de ennél jobb nem is történhetett volna velem, hiszen Kulcsár Győző lett a mesterem, aki éppen akkor tért haza Olaszországból.

Kulcsár Győző a magyar vívás legendája, négyszeres olimpiai és háromszoros világbajnok, edzőként pedig Szász Emese mellett olyan sportolókkal ért el kiváló eredményeket, mint a kétszeres olimpiai bajnok, Nagy Tímea, az olimpiai ezüst-és bronzérmes Boczkó Gábor, vagy éppen az olaszok olimpiai bajnoka, Maurizio Randazzo.

Nem indult túl jól a kapcsolatunk, hiszen kezdetben nem igazán volt köztünk kommunikáció – jellemezte a Kulcsár Győzővel való viszonyát Emese. – Mielőtt hozzá kerültem, megszoktam, hogy úgymond egy pótapa szerepet töltenek be a trénereim, ő viszont jéghideg volt. Egy idő után úgy véltem, hogy tennem kell valamit, éppen ezért kitaláltam, hogy kérdéseket fogok neki feltenni. Szép lassan eljutottunk odáig, hogy előbb válaszolt, majd vissza is kérdezett. A kapcsolatunk végül odáig jutott, hogy ténylegesen is a pótapám lett, rengeteget járt értem autóval és még hosszasan sorolhatnám. Aztán egyszer kitaláltam, hogy megviccelem, vettem neki egy sofőrkesztyűt és egy kalapot, ő pedig zokszó nélkül felvette.

Élete legnagyobb eredményét a Rio de Janeiróban rendezett 2016-os nyári olimpiai játékokon érte el. Az egész verseny során végig magabiztosan vívó Szász a döntőben került először komoly hátrányba, ott azonban 7–11-es vesztes állásból sikerült fordítania a kétszeres világbajnok olasz Rossella Fiamingo ellen. 15–13-as győzelmével ő szerezte meg a magyar olimpiai csapat első aranyérmét a játékokon.

Komoly célokat nem nagyon fogalmaztam meg az olimpia előtt, mivel voltak olyan időszakaim, amikor kevésbé hittem önmagamban – tekintett vissza a 2016-os játékokra Szász Emese. – A pekingi és a londoni szereplésem sem sült el túl jól. Az igazat megvallva 2013-ban majdnem abba is hagytam, de mivel Budapesten volt a világbajnokság, még egy utolsó próbát tettem. Akkor bronzérmet szereztem, így úgy határoztunk, hogy Riót még bevállaljuk. Tudtam, hogy mentálisan kell megerősödnöm. Igyekeztem nem teherként megélni az olimpiát, csupán élvezni akartam a vívást. Számoltam vissza az asszókat. Öt asszót kellett megnyernem. Megnyertem!

Az olimpia után a magánéletre terelődött a legfőbb hangsúly. Férjhez ment, majd ikrei születtek. 2020-ban még megpróbálkozott a tokiói kvótaszerzéssel, de az nem jött össze, 2021 decemberében pedig hivatalosan is befejezte az aktív pályafutását. A sporttól azonban nem távolodott el, többek között a Vasas vívószakosztályának társelnökeként tevékenykedik.

A gyermekeim a legfontosabbak, de a család mellett a társadalmi sportpozíciókban találtam meg a jövőmet. Ami pedig a pályafutásomat illeti: fantasztikus, hogy mennyi embernek szereztem örömet azzal az aranyéremmel!