SZDSZ: „ki az úr a háznál?”

Kérdések

1. Tulajdonképpen mi történik most

az SZDSZ–ben? A látható

felszín alatt milyen belső viszályok

vezettek a jelenlegi helyzethez?

2. Az új elnök Kókát

távozásra szólította

föl, ő azonban nem mond le. Weinek

Leonárd vasárnap délelőtt

még a pártelnöki

tisztségért indult, délután

már bejelentette az

SZDSZ–ből való

kilépését. Van–e

esélye így a pártnak sikeres hazai

választásokra?

3. Retkes Attila több dolog miatt

is bocsánatot kért az SZDSZ

nevében. Ennek milyen hatása lesz az

SZDSZ szimpatizánsai és a

társadalom körében? Nem

veszíti–e el a párt még azt

a kevés támogatóját is,

akik eddig kitartottak mellette?

Válaszok

Szomszéd Orsolya elemző,

Nézőpont Intézet

1. A Kóka–Fodor

ellentét egy korábban

meghúzódó mély

törésvonalon alapult, amely a belső

ellenzékhez tartozó

Fodor és a párt nagy

öregjei (Kuncze,

Pető) között

állt (és még áll) fenn. Az

SZDSZ vezetőinek komoly

rosszallását váltottak ki, hogy

2003–ban elnökjelöltként indult

Fodor Kuncze Gáborral szemben.

A Fodor iránti ellenszenv a

2007 előtti és a Kóka

Jánost támogató

pártvezetésben sem enyhült,

sőt, politikai súlyának

növekedésével az ellenszenv is

erősödött. Ezt a megosztottságot

örökölte meg Retkes

Attila, akit Fodor

Gábor támogat.

2. Nem sok. Az elmúlt hetek sem arról

szóltak, hogy a párt

feltámasztásán dolgoznának

politikusai, hanem a kilépések, az

egymás legyőzésére

irányuló harc határozta meg az

SZDSZ politikáját. A

küldöttgyűlést is

beárnyékolta a médián

keresztüli üzengetés, a két

korábbi rivális, Fodor

és Kóka

közötti pengeváltás, illetve,

hogy Kóka Jánost SS

egyenruhában ábrázoló

képek jelentek meg, amely nyomán a

frakcióvezető feljelentést tett.

Ráadásul a

küldöttgyűlés legitimitása

is megkérdőjeleződött.

3. Azok az események, amelyek a

Kisgazda párt

vesszőfutását idézik, a

maradék, még kitartó

liberális szavazókat is

elidegeníthetik. A szerethető

SZDSZ imázsát, amelyet

Retkes Attila megcélzott,

nagyban rombolhatja, amikor a korrupciós

ügyeket emlegeti az új elnök.

Helyzetüket súlyosbítja, hogy a

liberális szavazói szegmensért

folytatott versenybe sikeresen szállt be

két másik kispárt, az MDF

és az LMP is.

Krekó Péter elemző,

Political Capital

1. Az SZDSZ belső megosztottsága

egyáltalán nem új jelenség,

sokkal inkább arról van szó, hogy

Retkes Attila az SZDSZ

befolyásos csoportjai között

már korábban is létező

konfliktus kellős közepében

találta magát, és jól

láthatóan ő maga sem képes

függetleníteni magát ettől. A

folyamatosan változó erővonalak most

éppen Demszky és

Fodor, illetve

Kóka, tágabban pedig az

SZDSZ régi, befolyásos

politikusai és a teljes

megújulásra törekvő új,

de ismeretlen politikusok között

húzódnak, és ez

természetesen már a 2010–es lista

összeállításáról

is szól. Kóka

János

eltávolítására már

Fodor Gábor is tett egy

sikertelen kísérletet, most ennek az

újabb fordulóját láthatjuk

2. Az SZDSZ–t régóta

bénítják a belső

konfliktusai, amelyek lehetetlenné teszik a

választók

megszólítását.

Retkes Attila első elnöki

beszédében ezeket csak még

látványosabbá tette, így

viszont megint a személyeskedő

konfliktusok, és nem az SZDSZ

politikája és ideológiája

állnak a figyelem fókuszában, az

új elnöknek pedig inkább

ezekről kéne beszélnie, ha nem akar

gyorsan elkopni a konfliktusokban és új

szavazókat akar szerezni pártja

számára. Azzal, hogy Retkes Attila

így kiélezte a frakció és a

pártelnök közti konfliktust, maga is

emelte a küzdelem tétjét, hiszen ha

Kóka János a

helyén marad, ő látványos

vereséget szenved. Ha a párt ősszel

nem tudja rendezni a vezetéssel kapcsolatos

kérdéseket, és zárni a

sorait, tehát nem dől el, hogy „ki az

úr a háznál”, az

SZDSZ minden lehetőségét

elveszti önmaga

újjáépítésére.

3. A nyilvános bűnbánat egyes

esetekben hatásos politikai eszköz lehet, a

mostani helyzetre viszont ezt nehéz elmondani. A

bocsánatkérésnek két fontos

célja volt: az SZDSZ–től

elpártolt szavazók

visszacsábítása és az

eddigi politikai kudarcok időszakának

lezárása: a „tabula rasa”

helyzet megteremtése. Hatása azonban pont

ezeknek az ellenkezője lehet. Az SZDSZ

elmúlt 15 évének

kudarctörténetként való

beállítása nehezíti az

SZDSZ dolgát, hogy az utóbbi

időszakból bármilyen sikert mutasson

fel a 2010-es kampányban, így

elidegenítheti a maradék szavazók

egy részét is. Ráadásul az

SZDSZ korrupciós ügyeinek

és „bűneinek” emlegetése

éppen azt eredményezheti, hogy az

új elnöknek folyamatosan arról a

terhes múltról kell majd

beszélnie, amelytől el akart

rugaszkodni.

- Kavaleczné Hegyi Erika -